Beethoven: Fidelio nyitány
Beethoven: V. (Esz-dúr) zongoraverseny
Beethoven: VIII. szimfónia
„A szabadulás nagy mozdulata: sötétségből a fénybe, mélyből a magasba – igazi beethoveni vonal, dallamban, formában, drámában egyaránt.” – így jellemzi Szabolcsi Bence Beethoven Leonóra nyitányait. A Fidelio című operához Beethoven négy nyitányt komponált, a három Leonóra nyitány a maga szimfonikus módján elmondja az opera cselekményét, csak az első kettővel nem volt megelégedve, ezért dolgozta át újra meg újra. Hasonlóképpen szabadító zene Beethoven utolsó zongoraversenye is, amelyet 1810-ben mutattak be, egy évvel az V. szimfónia után. A szimfónia arról szól, miként győzi le az Ember a Sorsot, az ő esetében a süketség sorscsapását. Az angolok The Emperor, a Császár melléknevet adták ennek a műnek, a benne rejlő méltóság és erő jelzése képpen. A VIII. szimfónia nem drámaisággal, hanem ellenkezőleg: az élet szeretetével, a jókedvvel tűnik ki a kilenc óriás közül és e tekintetben rokon hangversenyünk diadalmas örömmel befejeződő másik két darabjával. A hangverseny szólistája Dubrovnikban született, 12 éves korától az USA-ban, a Julliard Zeneakadémián folytatta zongoratanulmányait. Arthur Rubinstein, a kor egyik zongorista-óriása, miután hallotta játékát, meghívta, hogy legyen privát tanítványa. Mintegy 3500 koncertfellépés, 90 hanglemez és CD a káprázatos sikerű művészpálya jellemző adatai.
Erdélyi Miklós bérlet 6.