Km.: Kovács Ferenc (Öcsi) (trombita, ének), Ülkei Dávid (szaxofon), Cseke Gábor (zongora), Gayer Ferenc (nagybőgő), Weszely János (dob)

„Nem tudom, hogy trombitás vagyok, aki énekel, vagy énekes, aki trombitál”– mondja egy interjúban a cool jazz legendás alakja. Nehéz is ezt eldönteni, hiszen Chet Baker visszafogott  trombitajátéka és énekhangja egyformán felejthetetlenül érzelemdús.
Pályája egyfajta hullámvasút: igazán ismertté 1952-ben vált, amikor Charlie Parker őt választotta partneréül egy nyugati parti koncertsorozathoz, majd Baker csatlakozott a Gerry Mulligan Quartethez.  A kvartett My Funny Valentine-változata, melyben Baker egy szólórészt is játszik, nagy siker volt és ez lett az a dallam, mellyel Bakert leginkább összekapcsolják. A jóképű fiatal zenészre Hollywood is felfigyel, de a Hell's Horizon (A pokol pereme) című film után inkább a vándorzenész életet választja.
1957-től kezdve a heroin szétrombolja életét. Többször megjárja a börtönt, míg 1966-ban egy koncertje után brutálisan összeverik, fogait kiütik, súlyosan megsérülnek a trombitások számára alapvető fontosságú szájizmai. Két évnyi keserves próbálkozás, kényszerszünet után tér vissza. Először szárnykürtön játszik west coast jazz számokat, majd újra tradicionális jazzt.  A kritikusok dicsérik erőteljesebb, fémesebb hangját. Sokak szerint ez az időszak volt Baker legérettebb korszaka.
Élete 1988. május 13-án ért véget, amikor Amszterdamban kiesett a Hotel Prins Hendrik szálloda ablakából.  A szálloda bejáratánál  egy dombormű őrzi emlékét a falon.
Mi pedig emlékezzünk  Chet Bakerre  90. születésnapja után pár nappal azokat a dalokat hallgatva, melyeket különösen szívesen játszott. Néhány ezek közül: Autumn Leaves, My Funny Valentine, Summertime, Every Time We Say Goodbye, Secret Love. Szőke Cecília