Vezényel: Vashegyi György

Mendelssohn: Korálkantáták

„Számomra e korálkantáták egész eddigi életem egyik legérdekesebb műsorát jelentik. Merészen fogalmazva azt a kijelentést is megkockáztatom, hogy húszévesen Mendelssohn még nagy példaképét, Bachot is »felülmúlja« - abban az értelemben, hogy húszesztendős korában talán még Johann Sebastian sem állt azon az elképesztő zeneszerzői színvonalon, amely e korálkantáták partitúráiból sugárzik. Igaz, Mendelssohn számára sokkal rövidebb élet adatott…' (Vashegyi György)
Felix Mendelssohn-Bartholdy nyolc korálkantátája 1827 és 1832 - a szerző 18 és 23 éves kora - között született, életművében talán e művek jelentik Johann Sebastian Bach zenei hatásának legszembetűnőbb példáit. A bachi hatásról Mendelssohn így vall egy 1831-ben Eduard Devrient-nak írt levelében: „Ha [műveim] bizonyos hasonlóságokat is mutatnak Sebastian Bachéival, nem tehetek ez ellen semmit; úgy írtam őket, ahogyan éreztem, s ha egyszer a szavak hasonló érzelmeket keltettek bennem, mint az öreg Bachban, ez annál kedvesebb számomra. Te bizonyára nem gondolod rólam, hogy én Bach formáit belső tartalom nélkül másolnám: így - inspiráció nélkül és üresen - egy darabot sem tudnék befejezni.” Mendelssohn 1830 májusában megkezdett kétéves európai utazása során Franz Hauser baritonénekes barátjától egy Luther-himnuszgyűjteményt kapott ajándékba, amelyről naplójában is említést tett. A szakirodalom döntő jelentőséget tulajdonít Hauser ajándékának: Mendelssohn alighanem a kötetből nyert inspirációt köszönte meg barátjának azzal, hogy a nyolc korálkantáta a kórus mellett a baritonszólistának juttatja a legnagyobb énekes szerepet.

Az előadás megtekinthető a Müpa honlapján és YouTube-csatornáján.