Km.: Pusker Júlia (hegedű), vezényel: Héja Domonkos

I. (D-dúr) szimfónia, op. 36
G-dúr románc, op. 40
F-dúr románc, op. 50
VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92

II. (D-dúr) szimfóniáját (1801/1802) Beethoven életének abban a szakaszában írta, amelyet a Heiligenstadti végrendelet néven ismert, mélyen személyes vallomás fémjelez. Sokat taglalt, különös ellentmondás, hogy míg a végrendelet a teljes megsüketülés rémével szembenéző, humanista elveihez ragaszkodó, ám összetört lelkű Beethovent állítja elénk, a szimfónia csupa derű és energia, játékosság és humor. Egy évtizeddel később keletkezett a VII. (A-dúr) szimfónia (1811–1813), amely már a zeneszerző pályájának egy másik szakaszát reprezentálja. A mű a daktilikus ritmika igézetében fogant, Wagner „a tánc apoteózisának” nevezte, s a sokszor eksztatikusan fűtött muzsika a mámor dionüszoszi ünnepének vízióját tárja elénk. A két igen élénk karakterű szimfónia között a béke szigetét jeleníti meg a két hegedűrománc (F-dúr: 1798, G-dúr: 1801/1802), amely különleges helyet foglal el a zeneszerző életművében: míg Beethoven alkotásainak többsége küzdelmes, konfliktusgazdag, indulatos zene, ez a két szelíd opus maga a nyugalom és kiegyensúlyozottság – olyanok, mint két átszellemült imádság. Pusker Júlia az egyik legkiválóbb fiatal magyar hegedűs, aki a budapesti Zeneakadémia után a londoni Royal Academy of Music falai között fejezte be tanulmányait. Héja Domonkos (1974) tizenkilenc évesen létrehozta, majd évtizedeken át vezette a Danubia Zenekart, ezt követően külföldi vendégszereplések mellett a Magyar Állami Operaház volt működésének egyik legfontosabb színtere.

Esőnap: július 9., vasárnap