Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny, op. 23
Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43
Csajkovszkij eredetileg Nyikolaj Rubinsteinnek akarta ajánlani 1874-75-ben írott művét, zongoraművész-zeneszerző-karmester barátja azonban lesújtó kritikával illette a darabot, így az ajánlás Liszt Ferenc növendékének és lánya, Cosima első férjének, a művet 1875-ben Bostonban bemutató Hans von Bülow-nak szól. A zongoraverseny 1888-ban nyerte el a zeneszerző által véglegesnek tekintett alakját. Az első tételben meghatározó a romantikus pátosz és a szenvedély, a lassú tétel érzelmes románcába ördöngös scherzo-középrész ékelődik. A finálé főtémáját ukrán népi dallam ihlette. A zongoristáktól kivételes hangszertudást igénylő Allegro con fuoco fergeteges kódába torkollik. Az est szólistája a magyar-amerikai zongoraművész, Peter Klimo, a 2019-es Bartók Világverseny harmadik helyezettje és a Nemzeti Filharmonikusok különdíjának nyertese.
Lelkes hívének, a Finlandiát "keresztvíz alá tartó" Axel Carpelan bárónak köszönhetően Sibelius 1901-ben Rapallóban kezdte komponálni II. szimfóniáját, amelyet hazatérte után fejezett be és vezényelt el az ősbemutatón, 1902-ben. A nagy sikerre való tekintettel a mű március 8-i előadását a premiert követő további három napon: 10-én, 14-én és 16-án is meg kellett ismételni. Számos változtatást követően a végleges műalak 1903-ban, Stockholmban hangzott fel először, ugyancsak fergeteges sikerrel. Mindmáig ez Sibelius legnépszerűbb - himnikus kódájával a finnek számára az orosz elnyomás alóli felszabadulást jelképező - szimfóniája. Nánási Henrik személyében korunk egyik kiemelkedő karmestere áll a zenekar élén, aki a berlini Komische Oper zeneigazgatójaként kétszer szerezte meg együttesének az "Év operaháza" elismerést.
Ferencsik bérlet 3.