Liszt Ferenc: Tasso, S. 96
Liszt Ferenc: I. (Esz-dúr) zongoraverseny, S. 124
Goldmark Károly: Falusi lakodalom – szimfónia, op. 26
1849-ben Weimar Goethe születésének századik évfordulóját ünnepelte. Műsorra tűzték a költő Torquato Tasso című drámáját, amelyhez Liszt Ferenctől rendeltek nyitányt. Ihlető forrásul azonban nem a Goethe-dráma szolgált számára, hanem Byron Tasso panasza című költeménye, amely az önkény által elnyomott költő képét rajzolja meg. A mű alapmotívumát Liszt egy velencei útja során jegyezte le, mikor meghallotta, ahogy a gondolások Tasso A megszabadított Jeruzsálemének első sorait éneklik. A nyitányból egy quasi Menuetto középrész beillesztésével 1854-ben készült el a szimfonikus költemény. A komponista Byronon is túllép, hiszen a halála után Rómában megdicsőülő költő képével fejezi be alkotását.
Liszt 1836 és 1856 között összesen ötször dolgozta át az Esz-dúr zongoraversenyt, míg a darab elnyerte végső formáját. Bartók szavaival „…nála található a ciklikus szonátaformának közös témákkal, variációs alapon történő legelső tökéletes megalakítása”. A mű kivételes népszerűségének egyik fő oka a briliáns zongoraszólam, a tömör forma, a kamarazenei hatásokban is bővelkedő, sziporkázó hangszerelés. Az est szólistája, Balogh Ádám a 2019-es Bartók Világverseny második helyezettje.
A Falusi lakodalom, Goldmark Károly öttételes első szimfóniája a Berlioz és Liszt nevével fémjelzett programszimfónia és szimfonikus költemény szellemében fogant. Az 1875-ben komponált művet egy évvel később Richter János mutatta be Bécsben. Brahms így vélekedett róla: „Ez az ön legjobb darabja, amit eddig alkotott. Tiszta és hibátlan, olyan, mint a Jupiter fejéből teljes fegyverzetében kipattanó Minerva.”
Lukács bérlet 3.