Km.: Arabella Steinbacher (hegedű), vezényel: Dmitry Liss

Prokofjev: Kizsé hadnagy-szvit, op. 60.
Prokofjev: II. (g-moll) hegedűverseny, op. 63.
Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, op. 35.

A hangverseny az orosz zenetörténet két korszakából kínál ízelítőt: az első részben Prokofjev két műve a XX. század első felének modern irányzatait képviseli, a másodikban Rimszkij-Korszakov nagyszabású szimfonikus szvitje a búcsúzó későromantikát. Fontos az ábrázoló szellem, amely mind a nyitószámban, Prokofjev Kizsé hadnagy-szvitjében, mind a Seherezádéban tetten érhető. A koncert szólistája japán-német származású hegedűvirtuóz, a karmester az Uráli Filharmonikusok művészeti vezetője.

A Nemzeti Filharmonikusok novemberi műsorán szereplő Alekszandr Nyevszkij kantátához hasonlóan a Kizsé hadnagy is olyan mű, amelynek esetében Prokofjev egy filmzenéjét dolgozta át annak érdekében, hogy a muzsika a koncertrepertoárban is meggyökerezhessen. A filmzene-megbízatást nem sokkal a Szovjetunióba való visszaköltözése után kapta, ez volt egyik első munkája hazatérését követően.

1. hegedűversenyét koncertkörúton írta, s a tételek stiláris sokféleségét is ezzel magyarázta: „az 1. tétel főtémáját Párizsban vetettem papírra, a 2. tétel első dallamát Voronyezsben, a hangszerelést Bakuban fejeztem be, a bemutató pedig Madridban volt.” Hozzátehetjük: a kasztanyettet is alkalmazó finálé rondótémájának koloritja spanyolos – de a műben orosz népzenei hatásokat is felfedezhetünk.

Rimszkij-Koszakov Seherezádéja (1886) nagyszabású, széles gesztusvilágú és mindenekelőtt bámulatosan színgazdag hangszerelésű mű – sok-sok illusztratív elemmel. A koncert szólistája, Arabella Steinbacher a Nippon Zenei Alapítvány által rendelkezésére bocsátott Stradivarin játszik, a nagy múltú Dmitry Liss pedig, aki a legjelesebb orosz művészekkel muzsikált együtt, hazája nemzeti repertoárjának egyik leghitelesebb tolmácsa.