km.: Christian Lindberg (harsona), vezényel: Gilbert Varga
Ives: The Unanswered Question (A megválaszolatlan kérdés)
Lindberg: Golden Eagle (Szirtisas) – harsonaverseny
Beethoven: III. (Eroica) szimfónia
Nem biztos, hogy azonnal tudjuk, kikből lesznek később a zenetörténet hősei, klasszikus szerzői. Ludwig van Beethoven eredetileg Napóleonnak, majd „egy nagy ember emlékének” íródott szimfóniája ma teljesen logikusnak és jól felépítettnek hat. A kortársak azonban nem igazán tudtak mit kezdeni vele: a bemutató eseményen egy mára már feledésbe merült szerző alkotása sikert aratott, Beethoven később halhatatlanná vált alkotása pedig bukott. Az első nemzetközileg jegyzett amerikai zeneszerzőnek, Charles Ives-nak műveit életében mellőzték, értékeit csak később fedezték fel. A modernista Ives ugyanis előszeretettel vegyített kísérleti technikákat szokványos himnuszokkal, városi rezesbanda által játszott dalokkal, megelőlegezve ezzel a 20. század második felének innovátorait. Felcsendülő rövid műve is annyira újszerű, hogy Christian Lindberg svéd harsonaművész-zeneszerző pár éve nagy sikerrel bemutatott, filmzenei nyelvezetű, invencióban gazdag harsonaversenye szinte maradinak hat mellette.
Christian Lindberg szavai a mű kapcsán:
Golden Eagle (Szirti sas)
Versenymű harsonára és zenekarra
"Igazán nagy felfedezés volt számomra, amikor megtudtam, hogy Gilbert Varga vezető karmester lett a Tajpeji Szimfonikus Zenekarnál! Gilbert egyike a kedvenc karmestereimnek, így amikor felkért, hogy dolgozzak együtt a zenekarával egy új harsonaverseny premier előadásán, izgatottság és lelkesedés fogott el. Gilbert egyike az igazán bátor kortárs karmestereknek, aki meg meri szabni a próba idejét és képességeik abszolút határáig teszi próbára a zenészeket, ezért rendkívüli eredményeket ér el valamennyi zenekarnál, ahol dolgozik.
Gyakran képzelem el az embereket és jellemüket állatként. Gilbert Vargára, a karmesterre nézve nincs kétségem, hogy a merész és erős karaktere egy szirti saséra emlékeztet, ezért aztán úgy döntöttem, hogy az új harsonaversenyemnek a Szirti sas címet adom és kedves barátomnak, Gilbert Vargának dedikálom. Formáját tekintve a darab nagyon hasonlít a Klarinétversenyemhez, The Erratic Dreams of Mr Grönstedt (Grönstedt úr szeszélyes álmai), a tubaversenyemhez, Panda in Love (Szerelmes panda), eufónium versenyemhez, Olle and the Steamboat Jetty (Olle és a gőzös kikötő) valamint fuvolaversenyemhez, The World of Montuagretta (Montuagretta világa). Hat különböző részből áll (kettő ezek közül kadencia), ami közbülső szünet nélkül játszandó.