Km.: Baráti Kristóf (hegedű), vezényel: Bogányi Tibor

Bartók: I. hegedűverseny, Op. posth.
Bartók: I. rapszódia
Bartók: II. rapszódia
Bartók: II. hegedűverseny

Bartók Béla zenéjét mindannyian jól ismerjük, és szívesen hasonlítjuk össze akár kortársaival, akár nagy elődjeivel. Ugyanakkor ritka az olyan hangverseny, amikor Bartókot saját magával állítjuk kontrasztba, meghallgatva egymás után ugyanabban a műfajban, de különböző korszakban írott műveit. A műsort Bartók két hegedűversenye keretezi, melyek közül az elsőt még huszonéves korában írta, életében nem is publikálta, és első komoly szerelmének ajánlotta. A mű maga is portré, a plátói kedves, Geyer Stefi két arculata – de persze amennyire őt mintázza ez a portré, annyira Bartókot is. A II. hegedűverseny mintegy 30 évvel későbbi, már nem szerelmi ihletésű, és az érett, virtuóz Bartókot hallhatjuk benne. A műsor közepén az I. és a II. rapszódia áll. Ez a két mű lényegében egyidőben keletkezett, a két hegedűverseny között, és miután Bartók zenekarra is meghangszerelte a kíséreteiket, tulajdonképpen ezek is hegedűversennyé váltak. A bartóki hegedűversenyekkel ellentétben azonban itt autentikus népi dallamok adják a témákat, tehát Bartók ezekben a műveiben egyúttal népzenegyűjtéseinek terméseit is bemutatja. A rapszódiák portréi Bartók nemzet- és történelemszemléletének is.