Beethoven: V. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43
Izgalmas történet: egy zenekaré, amelyet nem sokkal a második világháború után elsősorban azért hoztak létre, hogy lemezeken játsszon. Nem csoda, hiszen az alapító az EMI legendás producere. Aztán persze minden másképp történt: a zenekar koncerteken is a világ egyik leghíresebbjévé vált (nem kis részben első vezetője, Otto Klemperer jóvoltából). Aki pedig a Müpában vezényli, ma a világ egyik legjobbja - az újító szellemű finn dirigens és zeneszerző, a nagyhírű északi karmesteriskola jeles képviselője: Esa-Pekka Salonen.
A Philharmonia Orchestra a korszakos szoprán, Elisabeth Schwarzkopf férje, Walter Legge kezdeményezése nyomán alakult meg Londonban, 1945 őszén. Szédítő a névsora azoknak, akik az első években vezényelték: Toscanini, Richard Strauss, Furtwängler, Karajan. Miután az utóbbi a Berlini Filharmonikusok élére került, Otto Klemperer lett a zenekar vezetője - az ő nevéhez fűződik a zenekar közel másfél évtizedes, nagy korszaka 1959 és 1973 között. A Philharmonia Orchestra azóta is a világ egyik fontos szimfonikus együttese, amelynek élén olyan nagy tudású és kifinomult ízlésű muzsikusok álltak, mint Riccardo Muti, Giuseppe Sinopoli, Christoph von Dohnányi. Mai zeneigazgatója, Esa-Pekka Salonen, Jorma Panula nagyhírű iskolájának neveltje immár tizenkét éve vezeti az együttest, és éppen ebben az évadban búcsúzik a zenekartól. Mivel északi muzsikus, nem meglepő, hogy a törzsrepertoárt képviselő slágerdarab, Beethoven V. szimfóniája mellett finn zenét is vezényel: Sibelius II. szimfóniája a zeneszerző életművének egyik legnépszerűbb és leghatásosabb, magával ragadó érzelemvilágú kompozíciója.