Járdányi: Szimfonietta
Mozart: Esz-dúr „Jeunehomme” zongoraverseny No. 9, K. 271

Mozart: G-dúr cassatio, K. 63

Az 1920-as születésű Járdányi Pál a 20. századi magyar zeneélet klasszikus nagyjai közé tartozik, akik a zeneszerzés – tanítás - népzenekutatás hármas egységében végezték munkájukat. Már huszonévesen megmutatta elhivatottságát: hegedűművészi és zeneszerzői diplomája mellett néprajz szakon bölcsészdoktori fokozatot is szerzett. Ezekből az évekből származik a Szimfonietta. Ahogy címe is jelzi, egy kisméretű négytételes szimfóniát hallhatunk, mely friss ritmikai játékaival, dallamgazdagságával a komponista egyik első jelentős műve lett. Szintén egy 21 éves szerző műve a „Jeunehomme” zongoraverseny. Mai hallgatóként talán bele sem gondolunk, milyen meglepő ötletekkel van tele. Ilyen például rögtön a mű kezdete, ahol a zongora már a második ütemben válaszol a nyitómotívumra, szakítva a zenekari bevezető hagyományával; vagy a zárótétel lassabb menüettje, amely epizódként ékelődik a gyors rondóba. A titokzatosnak tűnő alcím („fiatalember”) valószínűleg tévedés műve. A kéziraton „Jenomy” áll, amiről az 1900-as évek elején úgy vélték, Mozart tökéletlen franciatudásának eredménye. Valójában inkább szerzői ajánlásról lehet szó: Victoire Jenamy, aki az akkor leghíresebb francia balettmester lánya volt, kitűnően zongorázott. Feltehetően eljátszotta az Esz-dúr zongoraversenyt, amelyet ma este generációk mesterének tolmácsolásában hallhatunk. Kocsis Zoltán óta nincs magyar művész, aki ne fordult volna meg Rados Ferenc zongora- vagy kamarazeneóráján. A cassatio kifejezés talán kevésbé ismert a mai közönség számára. A szerenáddal és a divertimentóval rokon műfajról van szó, amelyet leginkább délnémet területen használtak a 18. század második felében. Általában szabadtéri előadásra szánt szórakoztató zenét értettek alatta, neve a búcsú, befejezés szóból ered. Miként a múltban, most a jelenben is estünk záródarabjaként hangzik el.