Hatodik évadjában a Lords of the Organ alapkoncepciója érvényesül, amelyben a hangszer a show arcát mutatja. A Gladiátorok indulójával az ókori Róma cirkuszaiba, Elgar – Parádé és Pompájával a Királynő előtt tetszelgő angol tisztek elegáns felvonulásaira, Dvořák Largojával pedig az Újvilágba látogatunk.
A bensőséges és szent nyugalomba az idén megjelent Organ Meditation lemezről vett Bach idézetek vonnak bennünket, majd a művész ígérete szerint felcsendül Vivaldi, A Négy Évszak, melyből most a perzselő Nyár tétel a soros, allegorikusan mutatva az ember már érett korának örömeit és félelmeit, a megérdemelt munka gyümölcsét, és az egzisztenciális félelmet annak elvesztése kapcsán. Idén kerek évfordulós Rossini, így nem marad ki a műsorból az olasz opera legendás alakjának megidézése.
"Annyi minden elkészült a Covid bezártság alatt, hiszen egy művész akkor is a közönségére gondol, lélekben nekik zenél, amikor egyedül ül a próbateremben.
Elkészült két új lemezem a Lords of the Organ sorozat 3. epizódja olyan remekművekkel, mint Beethoven V. szimfóniájának I. tétele vagy Sosztakovics 2. keringője és közönség kérésre az Organ Meditation. Ezeknek a műsorából válogat a Karácsonyi meditációk koncert.
Bensőséges, meghitt, meditatív koncerttel készülök amely ebben a zajos és nyomasztó világban gyertyafény igyekszik lenni, amely az ünnep felé vezet.
Léon Boëllmann – Gótikus szvitje a katedrálisok morajló hangzását, imádság tételével pedig a meghitt befelé figyelést hozza el.
Edvard Grieg – Reggeli hangulata derűs napsütéses műalkotás, egy gyorsan sötétedő téli napon a visszatérő napfény ígéretével.
César Franck – Prelúdium, fúga és variációk műve az orgonairodalom legendás darabja. Gyönyörű meditáció egy témára, egymásba ívelő tételeken át.
Johann Sebastian Bach – Nun komm, der Heiden Heiland című korálja a IV. századi egyházatya Szent Ambrus nyomán nekem évszázadok – hóban az éjféli misére igyekvő híveinek elmosódó kontúrjait idézi generációt generációval takarva el, mindig ugyanazért könyörögve: „Veni, redemptor gentium – Jöjj nemzetek megváltója!”
Antonín Dvořák – Újvilág szimfónia – Largo tétele meghitt, felemelő pentaton témájával kinyitja a gondolatot, hogy ha a világ minden népei éneklik és megélik a zene ez ősi formáját, vajon hány módon érthetnék még meg egymást ha az együttműködésre és nem a különbözőségeinkre koncentrálnánk. És vajon kinek kell ezt a magatartást elkezdni? Meg tudjuk-e tenni mi, és van-e értelme, ha az ezért érkezett megváltó sem ért el teljes sikert? Vagy csak derűsen vegyük tudomásul, hogy földi paradicsommá változik az életünk, ha ebben a megértő szeretetben létezünk, akkor is, ha körülöttünk mások a pokol és a középszerűség csarnokait teremtik meg maguknak hétköznapiságból és az egymással helyett egymáson való győzni akarásból.
Antonio Vivaldi – Négy Évszak – Nyár concertoja pedig visszacsempész az életünkbe egy kis nyári meleget és fényt, és minden viszontagsága ellenére azt ígéri, lesz még újra Madárdal, Új Vetés, És Bár A Viharok azt is veszélybe sodorhatják, de amíg felkel a Nap, Addig A Dolgos Kezek Nyara reménnyel tölt el mindannyiunkat." (Rákász Gergely)