Bach: g-moll szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1029
Stravinsky: Olasz szvit

Poulenc: Cselló-zongora szonáta
Bartók: 1. rapszódia, BB 94c

A két fiatal, ám máris nemzetközi elismerést szerzett zenész túlnyomórészt 20. századi művekből összeállított programját a csellórepertoár alapköve, Bach három gambaszonátájának egyike vezeti be. A Pulcinella című balettben Stravinsky 18. századi dallamokat, köztük Pergolesi-melódiákat fűszerezett szokatlan és szellemes harmóniai fordulatokkal. A balett egyes tételeit több műben újrahasznosította, az egyik ilyen összeállítás lett az Olasz szvit. Neobarokk és neoklasszikus elemekben Poulenc szonátája is bővelkedik, követi például a klasszikus szonáták négytételes formai felépítését. A darab Pierre Fournier csellóművész számára készült, meglehetősen hosszú ideig: Poulenc még a 2. világháború elején kezdett bele, de csak jóval utána fejezte be. Népi dallamokat dolgoz fel és a csárdás lassú-friss szerkezeti modelljére épül az 1. rapszódia, amelyet Bartók eredetileg hegedűre és zongorára írt, majd hegedűre és zenekarra, illetve csellóra és zongorára is átdolgozott.