Közreműködik: Tatai Nóra, Süle Dalma (szoprán), Philipp György  (chansonnier), UMZE Kamaraegyüttes, vezényel: Vajda Gergely

Michael Torke: Fiji (formerly Tropical) (1995) – magyarországi bemutató
David Del Tredici: Acrostic Song (1979)
Michael Daugherty: What’s That Spell (1995) – magyarországi bemutató

John Adams: Scratchband (1996) – magyarországi bemutató
Hainz Karl Gruber: Frankenstein!! (kamarazenekarra) (1976–77) – magyarországi bemutató

Hogy kerül a csizma az asztalra, és egy komoly újzenei együttes műsorába két Barbie baba, Frankenstein, és egy Fiji című darab, amely egy amerikai kritika szerint „pop-szenzibilitással szvingel” (“swings with a pop-sensibility and a serious South American groove” —Tom Huizenga, All Things Considered, American Public Media)? A popzene hangjai, a popkultúra valós és képzeletbeli alakjai mindenhol, minden nap körülvesznek bennünket, és a velük való szándékolt vagy akaratlan találkozás nem múlik el nyomok nélkül. Négy amerikai és egy osztrák komponista művein keresztül megtudhatjuk, hogyan alakul át Jimi Hendrix, Eric Clapton, Frank Zappa zenéje, avagy egy kabaré Frankenstein figurája (egy gyerekrímekbe rejtőzködő vérszomjas politikus) kortárszenévé. “Oh Ken, Oh, Ken, what can I do? I’m plastic just like you.” Énekli Barbie, és a koncert végére talán az is kiderül, hogyan lesz plasztikból, popzenéből és rock-bandából magas-művészet.