Km.: Várjon Dénes (zongora), Concerto Budapest; vez.: Keller András

Bartók: Két portré, BB 48b
Bartók: 2. zongoraverseny, BB 101
Beethoven: 3. (Esz-dúr „Eroica”) szimfónia, op. 55

Az Eroica-szimfónia nemcsak a beethoveni életmű, hanem a 19. század zenei gondolkodása szempontjából is kulcsdarab, máig alapvető módon határozza meg mindazt, amit zenei formálásnak, zenei logikának, zeneszerzői munkának, összességében zenében való gondolkodásnak tekintünk. „Ifjúkoromban – emlékezett vissza Bartók 1927-ben – nem annyira Bach vagy Mozart stílusa volt a szépségeszményem, mint inkább a Beethovené.” Két évvel korábban pedig egy Kosztolányi Dezsőnek adott interjúban Beethoven 3. szimfóniájára is kitérve megjegyzi: „az Eroicát ma is úgy élvezem, mint annakelőtte”.
A Várjon Dénes, Keller András és a Concerto Budapest hangversenyének nyitányaként felcsendülő, Két portré című fiatalkori Bartók-mű az egyik legszebb példája annak, hogy a zeneszerző milyen szorosan kapcsolódott a romantika zenei eszményeihez, a Berliozra vagy Lisztre is jellemző, ellentétes polaritásokban való gondolkodáshoz.

A koncert a Bartók Tavasz keretében a Zeneakadémiával közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg.