A magyar közönség bepillantást nyerhet Korea sokrétű kulturális örökségébe is a 36. Mesterségek Ünnepén. A nagyszínpadon látványos zenei és tánc előadások elevenednek meg. Ragyogó színű ruhákkal, tradicionális hangszerekkel, magukkal ragadó táncokkal és ritmusokkal varázsolják majd el a dél-kelet ázsiai ország régi és új rajongóit. Hazánkba érkezik a TAGO hagyományos samulnori együttese, a Kkokdugwangdae tradicionális maszk tánc produkció, a Jeju Különleges Független Igazgatású Tartományi Táncegyesülete és Han Sang-eun, Buen Hyun Jei táncművészek.

TAGO - Repertoárjuk: Samulnori; ami egy hagyományos koreai ütőhangszeres műfaj, mely sámánista szertartások és falusi aratási ünnepélyek zenéjéből ered. Ezt az energikus és vidám zenét egyszerre négy hangszeren játsszák, melyeket különböző időjárási jelenségek jelképének is tartanak: a kkwaenggwari a villámlást, a janggu az esőt, a buk a felhőket, a jing a szelet jeleníti meg.

Jeju Különleges Független Igazgatású Tartományi Táncegyesület

Repertoárjuk:

Taepyeongseongdae (tánc a békéért): a Taepyeongseongdae egy udvari tánc, melyben az előadók színes ruhát viselnek és egy Hansam nevű fehér kendőt lengetnek. A táncon keresztül az uralkodónak hatalmat, az országnak békét és gazdagságot kívánnak.

Jinsoe tánc: Ezt az udvari táncot rituális szertartások keretében adták elő, hogy imádkozzanak a hosszú életért és a jólétért, valamint az emberek bőséges terméséért. A Jinsoe Dance az egyetlen tánc, amely ötvözi a Royal Court táncstílusait a hagyományos sámánista táncmozdulatokkal.

Kkokdugwangdae - Repertoárjuk: Maszk tánc; A maszk táncokat általában piacokon mutatták be, hogy szórakoztassák az embereket ezzel a látványos műfajjal. A koreai maszkolt tánc és dráma négy domináns téma körül forog: az arisztokrácia kigúnyolása; a férj, feleség és az ágyas szerelmi háromszöge; a kéjelgő és korrupt szerzetes; a jó és a gonosz küzdelme.

Han Sang-eun, Buen Hyun Jei táncművészek - Repertoárjuk: Sanjo tánc; A Sanjo egy szabad stílusú, improvizatív tánc, a leggyakoribb és legalapvetőbb koreai néptánc. Kifinomult technika és az udvari táncok eleganciája jellemzi, ugyanakkor a hétköznapi néptáncok szerénységével bír. A táncot az előadók és a közönség ritmikus kiáltásai kísérik. A produkció kötött ritmussal indul, de az előadó egyre szabadabban mozoghat, hogy a saját személyiségének megfelelő mozdulatokat végezzen. Ahogy az izgatottság fokozódik, a nézők is beállhatnak a táncba. Az előadás vége előtt a művész előhúz egy kendőt a ruha ujjából és annak lengetésével fejezi be a mozdulatsort. A sanjo kiválóan reprezentálja a koreai táncok jellegzetességeit és azt ahogy a táncost magával ragadja a ritmus és a zene.