nem Bond, hanem a barátnője marad életben, ráadásul a lányával együtt. Különös, hogy erre senki sem fordított figyelmet, ezt is a "mindig a nők győznek" és a "liberalizmusnak" tudták be, holott ezúttal ennek nem volt jelentősége.

Ha úgy tetszik, ez volt hosszú idő óta az első "sorozat", amiben kíméletlenül beleszálltak az ultra-liberális lobbyba (ULL), hiszen egy olyan visszataszító 007 utódot pakoltak be a sorozatba, akiről biztosak lehettek, hogy senki sem kívánja őt viszontlátni ebben az szerepben. Talán nem véletlenül rakatták le vele a 007-es számot, megadva ezzel a beszólást az ULL-nek: OK, betesszük a nagy bengát, de mindenki utálni fogja. Igen, a 007 csak egy szám. Pontosan olyan "szám", mint Le Chiffre, ami ugye "A szám"-ot jelenti magyarra fordítva. Vagyis csak egy szám, de ez a szám más mint a többi. Nem lehet vele ugyanazt a bohóckodást eljátszani mint oly sok más franchise-zal, amit tönkretettek az álfeministák és az erőltetett női szereposztások.

Itt megmutatták, hogy az nem működik, mert vagy közutálat lesz belőle, ha 007-est csinálnak belőle, vagy közröhej, amikor "a három hetes kiképzés" után úgy kung-fuzik egy nő, mintha Neo módjára beültették volna Mátrixba. Megadták az ULL-nek, amit meg kellett adni, de végre egyszer merték rendesen kifigurázni a nevetséges elvárásokat, és nem véletlenül jött a felirat a végén: James Bond WILL return. Nem Jamie Bond, ami akár férfi, akár nő lehetett volna, hanem JAMES will return. Azok kedvéért, akik aggódtak volna, hogy elment az eszük. Ugyanis itt egy titkos ügynökről van szó, akinél élből fel sem merülhet az, hogy olyan ember játssza, vagy olyan szerepet játsszon, ami kilóg abból a világból, amiben ennek az ügynöknek tevékenykednie kell.

Abban az esetben viszont, ha ezt a két jelenetet, szereplőt kihúzzuk, akkor egy egészen jó, bár nyilván nem feltétlenül újszerű történetet kaptunk. Az mondjuk finoman szólva is érdekes, hogy pont akkor készül a nanobotokról film, amikor kitör a vírus, de ezt engedjük is gyorsan el. Ugyanakkor mégis van egy ellentmondás ezzel kapcsolatban a filmben, hiszen egyszer "gyártották" azokat, egyszer pedig "tenyésztették" azokat, ez pedig így, ebben a formában nem működik. Ha gyártják azokat és mini gépekről beszélünk, akkor azoknak energia kell, tehát egy idő után hatástalanná válnak. Ha biológiai eszközökről van szó, akkor viszont nem tudnak szaporodni, ergo, egy idő után szükségszerűen elpusztulnak és a méretük okán viszonylag gyorsan.

Akármelyik is tehát a helyes válasz, örökre biztosan nem tarthat a hatásuk, főleg abban az értelemben nem, hogy ÉRINTÉSRE(!) átadhatók legyenek. Az már nem a nanobot kategóriája lenne, az már egészen más, az már a vírus kategóriája. Még az sem kizárt, hogy némileg módosították az eredeti szinopszist és ezért került ez a zavar a filmbe, de ezen most jótékonyan lépjünk túl, mert csak összekavarna bennünket. A lényeg, hogy fogaduk el, hogy "örökre mérgező" marad James Bond, ráadásul úgy, hogy soha nem tudhatja, hogy hol hagyja úgy ott a nanobotokat, hogy az megtalálja a gyerekét és a vélhetően leendő feleségét is. Ergo, ezt a kártevőt csak elpusztítani lehet. Erre pedig csak az jelenthette valóban a megoldást, ha ott marad a szigeten és elpusztul az egyetlen másik emberrel és mindennel együtt ami a kártékony nanobotokat tartalmazhatta.

Minden más esetben ugyanis úgy kellett volna leélnie az életét, mint Blofeldnek, hermetikusan elzárva mindentől és mindenkitől. Mondhatni, úgy lett halálra ítélve, hogy élve temették el. Ez pedig minden szempontból a legkegyetlenebb halál, amiből csak a valódi halál jelenti a kiutat. Ráadául Blofeld azzal, hogy átverte, elvette tőle azt, hogy lássa cseperedni a gyerekét... kegyetlen bosszú. Kár, hogy ezek a részek nem voltak kidolgozva, nagyon valószínű szerintem az, hogy eredetileg még két részt terveztek, de Craig már csak egyet volt hajlandó elvállalni, ezért is lett - bármily furcsa - túl rövid ez az epizód.

Amúgy pedig, csak az érdekesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy minden komoly szereplőt kiírtak a sorozatból, hiszen M-et jó esetben nyögdíjazni fogják ez után a ballépés után, Felix is meghalt és ugye Christoph Waltz is leginkább csak egy cameot kapott az egész Spectre-el együtt. A "No time to die" tehát találó cím volt, mindenkinek meg kellett halnia, hogy valami új jöhessen létre. Maradtak ugyanis ugyanazok(!) a szereplők, akik a korábbi főszereplő váltásnál is voltak, M, Q és Moneypenny. The show must go on.

Ha úgy tetszik, ez a film lezárt egy sorozatot, ami EGÉSZÉBEN valami olyat nyújtott, amit egyetlen más színésszel sem tettek meg korábban: Kaptunk egy igazán hosszú történetet, amiben egy amatőr dupla nullásból a legjobb dupla nullás ügynök lesz, legalábbis a saját idejében. És amikor azt is megérthették a tisztelt nézők, hogy ezek az ügynökök nem szoktak békés öregkort megélni. Azt, hogy nem tudják megélni a normális családi életet. Ezt pedig irgalmatlanul régen nem merték egyetlen mainstream filmbe sem betenni, azt, hogy mire képes EGY APA ÉS EGY ANYA A LÁNYÁÉRT!

NESZE NEKTEK ULL JELIGÉRE!

Amúgy ha a film történetét nézzük, akkor talán az benne a legnagyobb csavar, hogy végső soron amikor egy ilyen nagy szervezet összeomlik, akkor mindig a káosz jön utána. Ha úgy tetszik, a Remi Malek alakította karakterben éppen a "hidegsége" volt az, ami egészen átjött belőle. Az, ahogy halálra ítélte, de nem a lövésekkel, hanem a nanobotokkal. De amúgy, nem volt gonosz. Amit tett, abban semmi gonoszság nem volt, ami jól látható volt akkor is, amikor elengedte a kislányt. Nem érdekelte, mert tudta, hogy nem ő, hanem az apja tudja (fogja) halálra ítélni, ha megöli őt a távozása közben. Nem voltak benne érzések, nem volt benne félelem, egyszerűen csak tette a dolgát. Amúgy, olyan náci módjára. Különös, hogy ez sem tűnt fel az embereknek, pedig egészen jól bemutatta azt, hogy nem utálta ő azokat, akiket meg akart ölni, egyszerűen csak megtehette és meg is tette.

Ami roppant különös, hogy az "őrölt" és egyebekben rettentően irritáló beteg-perverz tudóst senki sem hozta fel gonoszként, holott valójában az az alak volt a fő gonosz, aki tudta, hogy mire való és mire jó az általa is megalkotott fegyver, és fel is használta a beteg és perverz vágyai kielégítésére. Ezúttal nem kellett megzsarolni a tudóst (ez sem tűnt fel senkinek...), hanem "boldogan" segített a lúzer azoknak az elpusztításában, akik nála többre vitték.

Amúgy pedig, talán éppen azért nem mutatták be ezt a filmet "időben", mert ez a teória, a laborból kiszabadult katonai-biológiai fegyver kísérlet ügye még a mai napig nincs lejátszva, hiszen az érintett felek továbbra is egymásra mutogatnak.

Egyszóval összefoglalva, ez egy nagyon kellemetlen érzéseket hátrahagyó film volt, mert nyomasztó volt a vége, nem a megszokott James Bond "viszlát, visszatérek" jeligére készült el a film. Ugyanakkor egy film értékét ebben az esetben azon lehet lemérni, hogy "mi lett volna, ha nem készül el". És az igazság az, hogy ez a film nagyon kellett és valóban csak Craig játszhatta el a főszerepét és senki más.

Ez a sztori véget ért, jöhet tehát valami más, ami reméljük, hogy nem egy új Casino Royale lesz, mert az a film speciel toronymagasan veri az összes többi James Bond filmet - feltéve, hogy az egész Craig érát egyben nézzük, és nem önállóan akarjuk azt a filmet értelmezni. Úgy - akárcsak ez az epizód - nem lenne sem ütős, sem érthető. Aki csak ezt a részt nézte meg, annak érdemes az elejétől megnézni a Craig féle Bond sagát, mert csak úgy kerülnek a helyére az építőkockák.

A lényeg azonban mégiscsak ez:

James Bond will return.

Ehelyett kapok egy PC-vel átitatott, kiöregedő (amúgy magát jól tartó), nyugdíjas, családapa, távirányításos JB-ot, Freddie Mercury-t mint főgonoszt, fekete női ketrecharcos 007-est és életunt MI6 fejeseket.