**spoiler**

Elõször énis erre gondoltam.Nem akarok butaságot mondani,töribõl elég rossz voltam,de emlékszem nekünk a töritanár valami olyasmit mondott hogy míg az elején az SS-be szigorúan válogatott emberek kerültek be,késõbb már szinte bárki tag lehetett.Lehet hülyeség,nemtudom,de számomra elég hihetetlen hogy egy analfabéta nõ bekerült.(Vicc hogy a Náci Németországot húztam érettségin,4-es lett,most 2 értelmes mondatot nem tudnék kinyögni:D:D)

Amúgy engem az zavart a filmben hogy minek vállalta magára azt is amit nem csinált.Értem én hogy bûnös,rosszat tett,de nem mindegy hogy 20 év,vagy 4 évet ül érte valaki.A kölyök nagyon felhúzott mikor nem segített a nõn.Bûnhõdjön azért amit tett,de olyanért ne,amit nem.

Egyébként tetszett a film.Nem olvastam mirõl szól,úgyhogy az elején,az elsõ félórában azt hittem valamilyen beteljesedhetetlen szerelmi történet.Egész más kerekedett ki belõle,de nem bántam.
Azért néztem meg mert kiváncsi voltam miért kapott Oscart Ms Winslet.

**spoiler**

Elég nehezen emészthetõ film,szerencsére,nem egy könnyed valami.

10/ erõs 8 !!!

Ismét bebizonyosodott, hogy Winslet milyen jó színésznõ. Már többször is bizonyította nekem, hogy mindegy milyen szerepben de megállja a helyét. Itt is, annyira jól megformálta Hanna-t, hogy valósággal azt lehetett hinni, hogy õ ilyen is volt igazából. Belebújt a bõrébe. A film maga nem nagy szám, de Kate-ért érdemes látni.

Kötelezõ darab.Gyönyörû.

Remek film. Még nem láttam ilyen finoman hangolt, az ítélkezést kerülõ és az érzelmi analfabetizmust a maga esettségében megjelenítõ ábrázolást. Nagyon emberi, nagyon felkavaró és közben persze nagyon dühítõ is.

Szép film. Olyan pontból közelíti meg a ,,világháborús" témát, amilyenre szerintem még nem láthattunk példát a vásznon. Érdemes megnézni!

Nem igazán tetszett. Összességében sokkal többet vártam.

Nem volt rossz film! 10/7

----spoiler----
A nõ már a kisfiú megrontásáért is kaphatott volna pár évet! Nem?
Persze csak ha lebuknak!

Mindenki mást érez, és mindenkinél másra világít rá a film. És mások a kérdõjelek.
A végén mindig ugyanaz a kérdés merül fel bennem akárhányszor nézem: vajon lett volna ennél jobb választása egy olyan embernek, aki valószínûleg soha nem kapott jót az élettõl? Számára csak a büszkesége volt az értéke, s azt megõrizte a haláláig!

Fantasztikus, és lenyûgözõ! Mindig megkönnyezem, és egy 3-4 napra mindig 'gondolkodó'-üzemmódba kapcsol.

10/10

Maximálisan egyetértek, finom "szerzemény". Azért az angolok... Jó mozizást hozzá!

Kötelezõ alapmû!!! A német oldalról is jó kis betekintést nyerni a holocaust utáni történésekbe.

Nekem nagyon tetszett a film. A könyvet is olvastam, de az nem volt annyira jó.

Érdekes film, kategóriájában jónak számít.

egyetértek lopkodóval, szerintem ha azt, hogy gondolkodj elérte a film, akkor a rendezõ elégedett lehet. Az pedig, hogy TE mennyit "profitálsz" a gondolkodásodból, rajtad áll.

Ha valaki holocaustfilmben játszik,szellemileg gyengébb karraktert esetleg szexuálisan a trenditõl eltérõ fõhõst személyesít meg,rossznyelvek szerint "Oscar bácsi meg gyütt".Van benne persze igazság,de ettõl még egy Philadelphia,Forrest Gump,Rain Man,A zongoristsa értékét mint alkotást csak a marhák kérdõjeleznek meg,néha itt is hallható bõgésük,én kérek elnézést.
Persze többen felhördülnek a Felolvasó nézése közben,és elviszik a dolgot olyan irányba,de hiszen itt még a producer is zsidó!!.....Innen jelezném,haladjunk tovább,szinte minden producer az,ennek a filmnek két ilyen feladatot ellátó,azóta meghalt személye nem is akárki volt a filmmûvészetben,de zsidónak köszönhetjük a hihetetlen szép filmzenét-Nico Muhly-vagy minden idõk egyik legjobb jelmeztervezõje,Ann Roth neve sem véletlen ilyen hangzású:ÉS?Miközben nézek valamit,ami hat rám,átérzem,gondolkodok rajta,agyalok felette,ezzel nehezítsem ostoba búrám dolgát,komolyan?
Bernard Schlink regénye nem akárhány nyelvre lefordítva nem kevés vitát tudhat magáénak,sok német tartományban pedig a tananyag része.Elsõ pillanatban egy végletekig egyszerû,szikár történet:aztán hogyha elkezdjük széthámozni,mindig új és új réteget fedezhetünk fel rajta.
Érvelnek ellene pro-és kontra,voltak hangok,akik zsidó mûnek csufolták,ám ennek másik véglete pedig épp azt állította róla,a bünöséget próbállja elkendõzni,arra megy ki a játék,felmentést adjon a felmenthetetlenre,ki mit lát ebbe a problémába bele,terhelve érzelmeivel,származásával és pláne a napi politikai eseményekkel,Izrael nem a legnépszerûbb ország-most sem.
Mintha a mû nem szólna másról.
Mi,férfiak -hitem szerint a nõk is-megjegyezzük az elsõt.Megjegyezzük,légyen az akár szerelem,vagy testi kapcsolat.
A szerelem talán a legkülönösebb érzés:de teljessé tesz minket,boldoggá,olykor boldogtalanná.A filmbéli Michael(David Cross zseniális,késõbbi megformálója,Fiennes pedig sose hibázik)mindezt átéli pár hét allatt.Egy egyszerû nõt lát gyönyörûnek,annak nem tökéletes testét szoborszerûen szépnek,meleg öle nektár és 15 éve minden naívitásával nem gondol a jövõre,ez meddig mehet így.A nõ ,Hanna felolvasást kér tõle,amit a fiú nemcsak a jutalom miatt ad meg neki,jóeszû srác de ennek okáról el sem gondolkodik.Aztán a nõ egyszercsak eltünik....joghallgatóként látja viszont jópár év múlva a vádlottak padján,mint borzalmas tettek elkövetõjét.
Bár felvetõdnek érdekes kérdések is az emberben-a Siemensnél illetve utána az SS-ben ugyan hogy nem derült ki irás-olvasás tudatlansága,ki töltötte ki a belépési papírokat és utána soha semmilyen esemény erre nem világított rá?-de ezek nem a lényeg miatt fontossak.
Mert a mû nem errõl szól:hanem a múlt feldolgozásáról,illetve egy kereszt cipelésérõl.Fájdalomról,örlõdésrõl,titok megtudásáról és annak mihez kezdésérõl innentõl pedig lelkiismeretrõl és igen....egy még valahol mindig élõ,lélegzõ,levegõt követelõ szerelemrõl.
Düh,amit érzel,hogy kamaszkorod és felnõtt éned legnagyobb szerelme emberek életét oltotta ki gépies pontossággal,hogy rend legyen,miközben még egész büszke nemzeted akkor is-és ma is-a második világháború allatt megtörtént dolgok szégyenbélyegét cipeli.Hogy tudta Merle fõhõséhez hasonlatossan szinte gépiesen megcselekedni a borzalmakat,nem gyülöletbõl vagy mert torz élvezetet jelentet neki,hanem feladat,munka volt számára....és ott a másik oldal,amit egy nõ kérdése vet fel:Maguk ugyan mit tettek volna?Nincs igaza valahol az elsõre unszimpatikus német diák kirohanásának,mikor azt kérdezi,a borzalmakhoz hogy tudtak asszisztálni sokan,hogy élhettek úgy ,hogy tudtak emberek iparméretû elpusztitásáról...."Bünösök közt cinkos,aki néma" ?
A nézõ persze élhet azzal a luxussal,hogy kényelmes foteljébõl itélkezik,tanulmányai,hite,a zsidókhoz való hozzáállása okán,de ez teljesen más,mint a történet fõhõsének szemszöge.Hanna belépése a zsidók irtásában élenjáró "testülethez" is annak köszönhetõ,hogy titkát és szégyenét meg szerette volna õrizni,és mivel régebbi munkahelyén ki akarták épp emelni,leleplezõdött volna,addigra pedig már vélhetõleg nem sok munkahely maradt-ez persze nem felmentés vagy elkendõzése tetteinek,csak az igazság egy fontos mozaikja,amit mindenki oda helyez és annak tud be,aminek akar.
És Michael?....a történtek alakulása miatt meggyötört férfi,aki valahol sose dolgozza fel Hanna tettét,de érzelmeitõl nem tud menekülni,avagy megszabadulni?A per a felnõttéválás egyszersmind kálváriája és végállomása,az öregedõ ,börtönben ülõ nõ pedig életére olyan hatást gyakorol a késõbbiekben,amit sose lesz képes feldolgozni,talán csak az utolsó jelenetben egy másik imádott személynek kibeszélni.
Ám addig marad a tudatos távolságtartás de könyvek felmondása magnószalagra,tudva,mi az mi tetszik neki.Marad a leveleire nem válaszolás...de minden kérésének teljesítése,mert legyen bár õsz és vén a nõ,de még mindig....szereti.
Az élet talán legcsodálatosabb és legtorzabb fintora,hogy a beteljesületlen szerelem marad a legtovább velünk,emlékszünk rá,éget lyukat szívünkbe és nincs akkora tapasz,ami teljesen befedi.A múlt velünk él,lélegzik,olykor a legváratlanabb pillanatokban ölel át polipkarjaival,ránt magához és mi evickélünk annak posványában,amirõl azt hittük,rég magunk mögött tudtuk.Hizelgünk énünknek,tudjuk és urai vagyunk érzelmeinknek,hogy az élet aztán durva pofonnal figyelmeztessen,áltatás mindez és ostobábbak vagyunk mint azt hisszük.
A Felolvasó egy csodálatos és végre Oscar -dijat is kapó Kate Winslettel ,Ralph Fiennes-sel és David Cross-szal a fõbb szerepekben elsõ pillanatban egy szerelem története,másodikra egy nép szégyene és válasz keresése a megválaszolhatatlanra,ám még ezeknél is sokkal több:tökéletes dráma,ami az arra fogékonyabbak felé érzéseket vált ki,legyen az pozitív vagy bizony negatív,újabb holocaust(kamu) történet.Akár így,akár úgy,én csak egy csodálatos filmet láttam megtört emberekrõl, borzalmat soha fel nem dolgozó zsidókról,egy ,máig tisztán nem látható és vegyes érzelmekkel megközelíthetõ embertelen eseményekrõl és a szerelemrõl magáról,annak egész életünkön végigkísérõ jellegérõl,szenvedésérõl,szívfacsaró erejérõl és talán.....lehetõségrõl a megváltás felé.
De azért még mindig inkább....gondolkodom.Vagy csak egyszerûen érzek.

Miért jön mindenki a holokauszttal?Nem errõl szólt a film.Ez csak megbonyolitotta a dolgokat.Ez arról szól(számomra), hogy szeretsz valakit,de õ egy olyan dolgot követett el,ami nem felel meg az erkölcseimnek,és nem tudom, mit tegyek.A végén mikor elmegy a túlélõ nõhöz,annak mondja azt, hogy annyi rosszat követett el.

Itt nekem sem annyira tetszett, sokkal inkább az Egy makulátlan elme örök ragyogásában.. azzal is egyetértek, hogy kicsit vontatott volt, itt-ott le lehetett volna rövidíteni néhány jelenetet, és akkor kevésbé hálivúdi a hatás. De egyébként szerintem jó film, mindenképpen elgondolkodtató és megrázó.

Ez így van - sajnos. :) De azért nem mindig kell a szívre hallgatni.

Szerintem én nem kaptam fel a vizet.De ha az embernek kedve volna megosztania másokkal a véleményét, akkor miért ne tegye meg! Ami az oldalt illeti, ez eléggé arra használatos azt hiszem.Az emberek hatást tudnak gyakorolni a másikra jó és rossz értelemben.Az elõzõ válasz csak egy kulturált ellenvetés/vitatéma a te meglátásodhoz. Ami a felkiáltójeleimet illeti, az csak megszokás és nem szeretek kiabálni, ha nem kényszerít rá a helyzet!NA szius!!! ;)

Tudom,de én ezt itt másként mondtam! Annak írtam, aki csakis az agyára hagyatkozik, mert nem csak az irányít.Ugyanis az érzésnek nem könnyû útjába állni.:)