Ezt a filmet a helyén kell kezelni.

Ez a film ugyanis nem volt más, mint az állentellektüellek leleplezése, azoknak a kifigurázása.

A filmnek ugyanis semmi értelme, és jelentõsége nem volt. Egyszerûen megcsinálták a Gyalog galoppot úgy, hogy abba a közegbe helyezték (II.Vh), amiért ugye általában önmagában is díjakat szokás adni és nyerni, illetve amikért lelkendezve tapsikolnak az álentellektüell bértollnokok és kritikusok, hogy "micsoda zseniális alkotás". Pusztán a léte miatt.

Pedighát, ezt a filmet kizárólag a Gyalog galoppal összehasonlítva lehet és szabad értelmezni szerintem, ez ugyanis szinte tökéletes másolata volt a film forgatókönyvének és megvalósításának: A menekülés, a fõhõs, a snittek, feliratok 1:1 Monty Python átiratok, ahogy a grafikai megoldások is onnan származtathatóak. Ezeket "újnak", vagy "újszerûnek", vagy "zseniálisnak" láttatni nyilvánvalóan csak elvakultságból fakadhat, holott nyilvánvaló lopás az, ha valaki ennyire szemérmetlenül másolja mások munkásságát. Csak hát, van akinek lehet lopni - és van akinek nem. Lásd a film történetét...

A poénok sem nagyok, azok is onnan erednek, lásd például az egyik börtönlakó által lemészárolt börtönõrök után megjegyzett "azt hiszem ezt nevezhetjük döntetlennek" kiszólást, ami egyértelmû utalás a fekete lovagra és az "egyezzünk ki döntetlenben" immár klasszikussá vált kiszólására. Avagy, teljesen egyértelmû a történet végének lezárása, hiszen egy Gyalog galopp átirat KIZÁRÓLAG így érhetett véget. Elharapva. Ahogy az is nyilvánvaló, hogy a grálnak (a festménynek) el kell veszítenie a jelentõségét a végére, illetve aaaa... várának a feliratának kell az utat mutatnia, ahogy a második másolt végrendeletnek.

Az egészben igazából egy hatalmas nagy csavar van.

Az, hogy az álentellektüellek azt hitték, hogy egy 30-as évekrõl szóló kritikát láttak. A valóság azonban nem is állhatna ettõl távolabb.

Õk ugyanis egy saját magukról szóló kritikát kaptak.

Mert ez a film nem a 30-as évek álságosságát, punnyadtságát, hedonizmusát, pénzéhességét, dohosságát, mesterkéltségét és mûviességét akarja szürreálisan bemutatva érzékeltetni, hanem az álentellektüell filmkritikusok és esztéták világát figurázza ki ezzel a fínom kritikával.

A szürrealitásban az van bemutatva kedves álentellektüellek, hogy ilyenek vagytok ti.

Begyöpösödötten, dohosan nézegetitek a kliséket, amik ha megfelelõ sorrendben vannak összerakva akár csak két "fasisztázással", akkor máris indul az ömlengés és a díjak özöne, ami "zsenálisnak mutat be valamit", hiszen milyen "bátran mutat be egy korszakot". Bármilyen hülyeséghez, olcsó történethez képesek vagyok olyan köntöst köríteni, mintha a film szólna valamirõl, vagy értelme is lenne.

Errõl azonban szó sincs ha jobban belegondol az ember, ugyanis mind a katonák felszerelése, mind a fegyverzete sokkal inkább az I. Vh-t idézte, mint a másodikat, vagyis a film egyértelmûen anakronisztikus volt - és itt érdemes újra a Gyalog galoppra utalni: nem is lehett más.

Ha pedig egy ilyen film elkészül, akkor máris rácuppannak a mócsingra a kritikák, és máris jönnek a megszokott klisék. És ebben a környezetben pontosan az a szituáció áll elõ, hogy az emberek többsége nem mer véleményt formálni, kritikát megfogalmazni, hogy nehogy hülyének nézzék, megszólják, hiszen akinek mégse tetszik és ezt szóvá meri tenni, azt egybõl el akarja lehetetleníteni ez a közeg. Az a közeg, ami mint a filmben bemutatott "úri népség", amely valójában kizárólag akkor tart össze, ha vért láthat, vagy halottat. Az ilyen népek azok, akik "kifinomult álentellektüellek felsõbbrendû tudatával" próbálják személyében ellehetetleníteni azokat, akik nem borulnak le felsõbbrendûségük elõtt. Az ilyen IQ huszárok azok, akiknek bármit el lehet adni, ha megfelelõ klisék között mutatják be a számukra.

És ezt nem is olyan bonyolult felmérni, ha egy film minõségét és értékét - még ha most a Pritchard féle irodalomelemzést el is felejtjük egy pillanatra - jobban megvizsgáljuk, mondjuk egy elég primitív módszerrel.

Vegyük ezt a filmet és vonjuk ki belõle a Gyalog galoppot, a Monty Pythont, a zseniális színészeket (valójában: ismert színészeket), a kétszeri fasisztázást - és mit is kaptunk?

Az ég adta egy világon: SEMMIT.

Csakhogy ez a semmi még egy Csehov féle semminél, azaz cselekmény nélküli drámánál is kevesebb: Ez valóban a nagy büdös SEMMI.

És pontosan ezt akarta a rendezõ bemutatni, azt, hogy az emberek még a SEMMIT is képesek ajnározni, amolyan dohos, kispolgári, 30-as évek módjára, amit a pénz imádata, a siker, az idõs nõk, a pénzért bármire képes elvtelenség, a hatalom világa fémjelez, mindaz, amit elmaradottnak, túlhaladottnak látnak az IQ huszárok és a magukat felsõbbrendûnek képzelõ belterjes esztéták és kritikusok.

Kedves álentellektüellek, nézzétek újra a filmet.

Csak most úgy, hogy: "Ilyenek vagytok ti".

Hogy még erre se vagytok képesek azt mondani, hogy egy ócska remake volt.

Hanem még Oscart is adtok rá.

Sõt, többet is.

Mert ennyire nem vagytok képesek megváltozni, kilépni a klisékbõl és azok éltetésébeõl, dohosságból, belterjességbõl, önálló véleményt formálni képtelenségbõl. Azt is vegyétek észre, hogy mennyire fárasztó és unalmas mára az, hogy ha valakinek nem tetszik ez a büdös, dohos, ócska belterjes világ, akkor még mindig csak ott tartotok, hogy az ilyen személy nem lehet más, csak egy nem kellõen mûvelt, a szellemi nagyságotokhoz fel nem érõ mûveletlen bunkó, akinek nem való az ilyen fennkölt szellemiségû mûvészeti alkotások élvezete.

Pedig meg is mutatta mi errõl a véleménye a rendezõnek, az volt az a jelenet, amikor a kritikák ostobaságát, a "puffogatást" mutatta be az elenfántcsont toronyra utalva azzal, hogy a szálloda legfelsõ emeletén, a "legfelsõbbrendûségre" utalva ócska "puffogtatás"-t mutatott be a különbözõ vélemények illusztrálása kapcsán. Egy vélemény, puffogtatás, másik vélemény, puffogtatás, de az egész öncélú, hiszen bár mindenki lát mindenkit, senki sem talál el senkit. Ha nem megy be valaki, aki rendet vág közöttetek, az egész életeteket leélitek az öncélú puffogtatással.

Ha pedig úgy tetszik kedves álentelletüellek, az egész film tanulsága a számotokra az, ami a fõhõsünkkel történt.

Ugyanolyan dohos, letûnt korok emlékei vagytok, amire már igazából a belterjes álentellektüell rétegen kívül senki sem kíváncsi. És ahogy a letûnt korok esetében is igaz, ebben az esetben is igaz, amikor végleg letûntök, akkor már senki sem fog sírni utánatok.

Ezen túlmenõen még egy figyelmeztetést is megfogalmaz a számotokra, amit szintén nem vesztek észre, hanem képesek vagytok még azon is tapsikolni. A figyelmeztetés az, hogy volt olyan, amikor még voltak haverjaitok, ezért ki tudtátok dumálni magatokat, de most már figyeljetek oda, hogy kinek és mit fogtok mondani, beszólni, kit fogtok fasisztázni, mert elõbb-utóbb beleszaladtok majd valakibe, aki ezt nagyon rossz néven fogja venni, és ereje, hatalma, illetve pusztán a lehetõsége okán minimum jól le fog benneteket pofozni, aztán meg majd csak gyõztök jó nagyokat csodálkozni.

Ámde úgy tûnik, nem ment át irányotokba a film mondanivalója, az, hogy lejárt lemezek letteket és ne játszátok el a dohos fõhõsünket a felsõbbrendûségetek tudatában, mert ez már senkit sem érdekel, hanem csak irritál.

2/10 mivel a filmet annyira szürreálisra készítették, hogy a célcsoportja semmit sem értett meg belõle.