A JÓ KURVA ANYJÁT A PORT.HU MODERÁCIÓNAK !!!

Bocsánat, igazad van nem írtam helyesen a szferifikációt és az agyatlan futással is egyet értek.
Viszont, és ez az én véleményem hogy ez a film egy hatalmas metafora az elejétől a végéig. Nyilván nem lehet egyet érteni néhány idióta jelenettel, de szerintem ezek csak dramaturg megoldások arra hogy pl. a nőknek legyen egy saját kis "előadásuk" közösen ahol kiderülnek még információk a karakterekről. Ami a meglátásom, (és az előző írásomban erre gondoltam) hogy itt minden karakter a vendéglátás egy egy olyan szereplője, akik ténylegesen léteznek és tényleg ilyen típusú emberek pontosan azokkal a "hibákkal" és rossz indulattal mint amit a film is mutat. Ha jól emlékszem tavaly volt egy poszt, hogy az onyx tulajai szétverték kalapácsokkal az étterem berendezéseit, (gerilla marketing, sokan felkapták rá a fejüket) viszont szerintem barbár, és agyatlan dolog ha valaki ilyet tesz.
Akkor ott leírtam miért nem értek egyet a mai gasztronóm világgal és nagyjából arra a következtetésre jutottam mint amit ez a film is bemutat. A túl flancolást, túl értékelését személyeknek, helyeknek. Dolgoztam ebben a közegben, tudom miről beszélek. Igen mikor ad egy utasítás a séf és nem válaszolhatsz másképp a "vezetődnek" csak igen séf, még akkor is ha oltári hülyeséget csinál. Követned kell minden utasítását. Nyilván ebben a filmben túlságosan ki van csavarva, és nem életszerű helyzetekkel mutatja ezt be, de a lényege ugyan az. Egy Michelin csillagos étterem konyhájában Nem csinálhatod másképp a semmit sem, mint ahogy azt a séf utasítja (nem kéri). Elismerem durvák a metaforák, és sokszor az agyatlanságot lehet látni a megoldásokban, de aki mélyebben látja ezt a típusú konyhát, életmódot az látja a mögöttes tartalmat is.

Nem vitát szeretnék kezdeményezni, ez az én meglátásom és nekem ezért tetszett a film.
Nem véletlenül hagytam ott ezt a fajta vendéglátást, és nem véletlenül kezdtem bele saját vállalkozásba, hasonló konyha technológiákkal de kihagyva az idióta tulajdonost aki nem ért hozzá, csak a pénz a fontos, a csatlósai (társ tulajdonosok pl.) akik csak nyelik a pénzt. Egy séf nélkül (én vagyok a magam séfje)
Aki agyatlan megoldásokkal akar kitűnni a gasztronómia világában, vagy épp csak hype-olásra vágyik és ezért képes olyan túlzásokba esni ami már nem egyen értékű a gasztronómiával, és vannak akik azt hiszik hogy tisztában vannak a szakmával, de csak kotyvasztanak. Itt tenném hozzá hogy van is egy mondat a filmben ami pont erre utal mikor Tyler "kaját" készít: " Maga miatt veszett ki a misztikum a művészetünkből" ez az ami egy oltári nagy igazság és elmondható a mai nagymenő séfek és szakácsok jó részéről, tisztelet a kivételnek!!!

A fent leírtak miatt gondolom, hogy ez egy elég abszurd és erős, de igaz kimutatása a mai gasztronómia világának.

És értsd jól, tényleg kicsavart film de ezért is írtam az előző posztban, hogy az érti meg jobban ezt a filmet bele és átéléssel, aki ismerős ebben a világban.

🙂🙂🙂

Gondolom, a szertifikáció szferifikáció akart lenni. Igazán felkapott eljárás, és olyan fennkölten szokták emlegetni, pedig mindössze gömbösítést jelent magyarra fordítva. Az ember azt gondolná, hogy a gyerekek szferifikálnak, amikor hógolyóznak, vagy hogy a fagyis szferifikálja a gombócot, de valójában nem, viszont a bubi teába való bigyót szferifikálják. Na meg az alternatív kaviárokat, amiket a nagyon Michelin kajáldákban a haboscsula mellé szoktak pöttyinteni.

Nekem lételemem a konyha és többek között szferifikálni is tudok na mondd már. Úgyhogy nekem tetszenie kellett volna a filmnek, igaz? De nem, nem tetszett, hanem rám rettenetes rosszul hatott, úgy éreztem, hogy művi és mesterkélt sztori, amiben mindenki full természetellenesen viselkedett.

Megpróbálom illusztrálni, mire gondolok. Az megvan, nem, amikor minden filmben hosszában menekülnek futva a gázolni próbáló autós üldöző elől? Ahelyett, hogy kitérnének oldalra, felugranának rá, vagy bármit csinálnának, csak nem a hosszában elfutást? Pedig aki nem csonthülye, az nem hosszában futva menekül egy autó elől. Mert ahhoz mennyire kell hülyének lenni, hogy az ember azt higgye, hogy annak bármi értelme van. Ha nagyon fitt vagy és jó a cipő a lábadon, nem akadályoz a ruházatod, nem vagy épp bezabálva, akkor és csak akkor futsz tizenöttel harminc másodpercig, ha profi futó vagy, akkor hússzal szintén fél percig, aztán összeesel. Átlagemberként jó esetben futsz tizenkettővel, úgy 3 percig mielőtt félájultan kidőlsz. Az autó meg egyetlen másodperc alatt gyorsabb lesz nálad és órákig bírja.

Persze ettől még rohadt sok filmben menekülnek hosszában, amitől minden épeszű néző kicsit agybajt kap minden alkalommal. De egy átlagos filmben maximum 8-10 ilyen hülyeség felett kell jóindulatúan szemet hunyni, hogy cselekményben maradjon az ember, itt meg az egész, szó szerint értsd, az egész film, majdnem az elejétől a legvégéig folyamatosan olyan, mintha azt kellene nézned, hogy hosszában futnak az autó elől. Csak itt nem hosszában futnak, hanem egyéb hasonlóan idióta és valószínűtlen módon birkák a vendégek, meg persze a személyzet ugyanaz pepitában. A néző meg fogja a fejét és várja, hogy legyen már vége az idiotizmusnak, hadd jöjjön ki a nagyvonalú, hülyeségeken felülemelkedő üzemmódból, aztán következzen végre az, amiért leültünk megnézni a filmet. De a kreténségnek nem lesz vége, csak fokozódik az agybaj, egészen addig, amíg egyszer csak jön a stáblista és ott ülsz, hogy mi a fasz.

És akkor látod jönni a kommenteket, hogy de zseniális meg hú milyen társadalomkritika meg hű meg ha, és akkor tűnődöm, hogy hogy tutira nem ugyanazt a filmet (a sérült séf és a balfaszok) néztük.