Gondolom, a szertifikáció szferifikáció akart lenni. Igazán felkapott eljárás, és olyan fennkölten szokták emlegetni, pedig mindössze gömbösítést jelent magyarra fordítva. Az ember azt gondolná, hogy a gyerekek szferifikálnak, amikor hógolyóznak, vagy hogy a fagyis szferifikálja a gombócot, de valójában nem, viszont a bubi teába való bigyót szferifikálják. Na meg az alternatív kaviárokat, amiket a nagyon Michelin kajáldákban a haboscsula mellé szoktak pöttyinteni.

Nekem lételemem a konyha és többek között szferifikálni is tudok na mondd már. Úgyhogy nekem tetszenie kellett volna a filmnek, igaz? De nem, nem tetszett, hanem rám rettenetes rosszul hatott, úgy éreztem, hogy művi és mesterkélt sztori, amiben mindenki full természetellenesen viselkedett.

Megpróbálom illusztrálni, mire gondolok. Az megvan, nem, amikor minden filmben hosszában menekülnek futva a gázolni próbáló autós üldöző elől? Ahelyett, hogy kitérnének oldalra, felugranának rá, vagy bármit csinálnának, csak nem a hosszában elfutást? Pedig aki nem csonthülye, az nem hosszában futva menekül egy autó elől. Mert ahhoz mennyire kell hülyének lenni, hogy az ember azt higgye, hogy annak bármi értelme van. Ha nagyon fitt vagy és jó a cipő a lábadon, nem akadályoz a ruházatod, nem vagy épp bezabálva, akkor és csak akkor futsz tizenöttel harminc másodpercig, ha profi futó vagy, akkor hússzal szintén fél percig, aztán összeesel. Átlagemberként jó esetben futsz tizenkettővel, úgy 3 percig mielőtt félájultan kidőlsz. Az autó meg egyetlen másodperc alatt gyorsabb lesz nálad és órákig bírja.

Persze ettől még rohadt sok filmben menekülnek hosszában, amitől minden épeszű néző kicsit agybajt kap minden alkalommal. De egy átlagos filmben maximum 8-10 ilyen hülyeség felett kell jóindulatúan szemet hunyni, hogy cselekményben maradjon az ember, itt meg az egész, szó szerint értsd, az egész film, majdnem az elejétől a legvégéig folyamatosan olyan, mintha azt kellene nézned, hogy hosszában futnak az autó elől. Csak itt nem hosszában futnak, hanem egyéb hasonlóan idióta és valószínűtlen módon birkák a vendégek, meg persze a személyzet ugyanaz pepitában. A néző meg fogja a fejét és várja, hogy legyen már vége az idiotizmusnak, hadd jöjjön ki a nagyvonalú, hülyeségeken felülemelkedő üzemmódból, aztán következzen végre az, amiért leültünk megnézni a filmet. De a kreténségnek nem lesz vége, csak fokozódik az agybaj, egészen addig, amíg egyszer csak jön a stáblista és ott ülsz, hogy mi a fasz.

És akkor látod jönni a kommenteket, hogy de zseniális meg hú milyen társadalomkritika meg hű meg ha, és akkor tűnődöm, hogy hogy tutira nem ugyanazt a filmet (a sérült séf és a balfaszok) néztük.