Mi az, hogy 7,6? Összehasonlítva számos olyan filmmel, amik 9 feletti pontot kaptak, ez minimum egy 10-es, de minden hasonlítgatás nélkül is egy erõs 9-es (én legalább is semmi kép nem adnék kevesebbet)! Nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom!

Hosszas hezitálás után, végül 8 pontot adtam a filmnek a remek látványvilága miatt. Síkban és 3D-ben is láttam, az utóbbi - számomra - nem sokat adott hozzá a filmhez. A hozzászólásokban gyakran felmerül Daisy karakterét alakító színésznõ kritizálása, hogy erre a szerepre dögösebb, nõiesebb, stb. kisugárzás kellett volna. Meggyõzõdésem, hogy tudatos rendezõi koncepció volt a csinoska, ámde jellegtelen és belül üres "femme fatale" megjelenítése. Egyrészt, van ilyen az életben is, másrészt emeli a film amúgy is erõs kontrasztokra épülõ hatását. DiCaprio remek, mint mindig.

A film alapvetõen lekötött, szórakoztatott. Elsõ sorban a látványvilág miatt. Nem repített a hagyomásnyos 20-as, 30-as évekbe, hiszen a filmes technika, a zene abszolút modern volt. Mondhatni, a film kellemesen ötvözte a korabelit a modernnel. Di Caprio lenyûgözõen alakít, és imádni való a figura is, akit megszemélyesít. Ellenben a lány, akiért oda van...nem is értem. Mindegy, nem írtam ki, hogy spoiler, így nem írok konkrétumot közben.
A lényeg, hogy vannak hétköznapi emberek, és nem hétköznapiak. Nyilván az utóbbiak vannak kevesebben,és nem is biztos, hogy sz életük olyan, és életük vége is olyan, amelyet megérdemelnének. De attól még a lelkük rózsás, és ez a lényeg!

Szerintem a zene, amit sokan kritizálnak, csak azért mondják mert, nem ezt szokták meg a 20as 30as évekbõl, ez viszont teljesen máshogy festette le, ne akarjuk hogy mindig az legyen a filmben amit megszoktunk, pont ezért jóóó! ezért tetszett, mert MÁS ! engem nagyon lekötötött, pedig nem hittem volna hogy ilyen jó lesz ! :) 9/10 pont Ûdv

a rengeteg pozitív vélemény után, amiket mindenfelé láttam a neten, ma gondoltam, végre megnézem. volt ezek alapján egyfajta elvárásom, na meg elképzelésem is, de azt kell mondanom, hatalmasat csalódtam. imádom ezt a korszakot, 20-as évek amerikája, baromi jó filmeket lehet róla találni. ez viszont egy giccs. jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak háromnegyed órát néztem belõle, de egyszerûen nem ment tovább. a zenék meg pluszban nem tetszenek benne. modernizált 20-as évek akar lenni, hát ez nem jön be. egyébként millió meg egy jobb számot lehetett volna belerakni, olyanokat, amik egyszerre modernek, mégis 'korhûek'. így egy nagy miez...

Beleolvasgattam a véleményekbe, és nagyon furcsának találom, hogy valaki teljesen lehúzza a filmet, valaki pedig meg van vele elégedve.

Nekem több dolog miatt is tetszett a film (2D-ben:).

1. A zene: a film elõtt végighallgattam a YT-on az összes filmzenét, és akkor arra gondoltam, hogy egyáltalán nem lesz korhû, nem fog passzolni hozzá (leszámítva talán Lana Del Rey, Florence and the machine zenéjét), de belepasszolt, ami kellemes csalódást okozott.

2. A film tartalmi ereje és cselekményszála: tetszett, hogy bár egy be nem teljesült kapcsolat köré fonódott a történet, mégis több szálon futottak a cselekmények vagy inkább több dologról kaptunk képet - feslett erkölcs, kis korrajz a részvényárak és a szabadosság felpörgésérõl, bûnös kapcsolatok, elõítéletek - felkapaszkodott újgazdagok. A tartalmi ereje talán lehetett volna mélyebb, emberibb, karakteresebb - volt ugye egy kvázi életunt asszony, egy szeretett nõ után sóvárgó férfi, egy teljességgel utálható férj, aki felháborodik az asszony "félrelépésén" noha õ ugyanezt teszi, és van egy mesélõnk, aki részese az eseményeknek, talán közbe is avatkozhatna, de nem teszi.

3. Színészi alakítások és arcjáték: Toby szerintem jól alakítja a kissé melankolikus mesélõt, aki akaratán kívül belecsöppen az eseményekbe, aranyos, ahogy próbálja visszautasítani, hogy õ író lenne, jól hozza a kissé félszeg fiatalt. Leo arcjátéka szerintem megfelelõ - mondjuk nem megfelelõ arcjátékban egyszer volt részem, George Clooney Batman-je végett, az volt az érzésem, hogy túlzottan erõltetett mosolyt próbál a filmvászonra vinni - Leonál nem ez volt az érzésem. A férj jól hozta az utálható karaktert mint korábban mondtam - ezt a filmtörténetben nálam Tom Berenger mûvelte jól (A szakasz óta nála jobban nem utálok senkit), meggyõzõen alakítja a ki az úr, ha én nem, aki elvárja, hogy leboruljanak a lába elõtt, elismerjék, de a színfalak mögött azért lelkileg sekélyes, önzõ és erkölcstelen figura - bár megrendíti szeretõje halála, de a következõ pillanatban már Gatsby sírját ássa lelketlenül. A szeretett és megcsalt nõ szerepét hitelesen alakítja CM,aranyos, ahogy megijed a dühöngõ Gatsby-tõl, de utána számomra kicsit furcsa, hogy mégis beszáll az autójába. A közte és Gatsby között lévõ viszony lehetne kidolgozottabb.

4. Megjelenítés: bár nem 3D-ben láttam, de szerintem is felesleges. A ruhák szépek voltak, kifejezték a társadalmi rangot vagy annak hiányát - szerelõ mocskos ruhája, a szeretõ piros ruhája, Nick középosztálybeli ruházata, a könnyed fehér ruha - Gatsby-n és a nõn stb. Érdekes, furcsa volt a kontraszt a szép tengerparti (öbölparti) villák, paloták és a mocskos városrész között, ahol a szeretõ is lakott. Jó volt az a rész, amikor Nick elmondta a hídon, hogy amikor meglátja a város látképét onnan, az olyan, mintha elõször látná - a nagy kapitalista NY, ami még el tudja bûvölni a szerény kisfiút, aki igazából nem tartozik sehova. A parti teljesen rendben volt, láttuk az önfeledt szórakozást, utána a személyzet szorgos takarítását. Látványilag a film majdnem káprázatos volt. Ahogy Nick házát és annak környékét kicsinosította bájos volt és szép is.

5. Egyéb: ha a filmet egy elbeszélésnek tekintjük, akkor szerintem nincs benne semmi kivetnivaló. Nem vontatott, követhetõ, szinte az összes karakter benne van, ami szükséges egy kor jellemzéséhez (a munkás, jó családból való, a középosztálybeli, a felkapaszkodó), talán épp ezért nincs benne nagy és mély jellemábrázolás, meg azért talán, mert egy filmnézõnek már van fogalma arról, hogy a 20-30-as években milyenek is voltak az emberek, áthelyezhették volna az 60-as évekbe, és akkor füvezhettek volna még. A két szerelemes esete is hasonló lehet: hiszen ismerünk olyan történetet amiben a háború szétválasztott embereket, családokat. Pláne, ha azt vesszük, hogy a film a RR-féle újabb köntösben való megjelenítése, akkor talán nincs is szükség a jellemábrázolások jobb kidolgozására.

Ha nem elbeszélésnek tekintjük, hanem elvárjuk egy romantikus drámától elvárható katarzist, mély jellemábrázolást, és a szereplõk közti kapcsolatok mélyebb ábrázolását akkor valóban csalódás a film, de ugye a film Nick elbeszélésével nyit és zár, így azt gondolom, hogy a szerzõ vagy rendezõ ezzel le is fektette a film vezérfonalát.

8,5/10e-est adok a filmre.

Aki pedig egy mély érzelmes és tartalmas filmet szeretne látni, annak ajánlom Hatci-t Richard Gere-rel(utolsó 10 percet garantálom, hogy bárki végigsírja, akinek van egy csöpp lelke).

Üdv SD

A filmtõl eltekintve (nem volt rossz, de nem lesz kedvencem), csak engem zavart a sok oda nem illõ zene? Találhattak volna millió és egy igényes elektroswinget, ami modern formában hozta volna a 20-as évek amerikájának hangulatát.

Nagyon vártam már ezt a filmet.Tetszett a hangulata.Szeretem az ilyen filmeket amibe kicsit belepillathat a nézõ a 20-as 30-as évek Amerikájába.Néhol kicsit giccses volt de az megbocsátható .

Engem teljesen lenyûgözött a film! Még sosem láttam ilyen igényes drámát. 10/10 az értékelésem!

Nekem is csalódás volt, kicsit sok kocka ment el a bulikra.Leonardo jó színész, adta is magát.De valahogy jobbat vártam.Mondjuk nem vagyok romantikus alkat, nekem lehet ezért sem jött be :)

A könyv és DiCaprio alapján nagyon vártam ezt a filmet! Néhol csalódtam, viszont alapvetõen nagyon lebilincselõ a történet, a látványvilág csodálatos! Jó volt nézni DiCaprio és Maguire párosát, akik a valóságban is nagyon közel állnak egymáshoz (pedig alapvetõen nem szeretem Tobey Maguire-t).
9,5/10, mert: nagyon hiányoltam a korhû zenét, ez így kissé zavarossá tette az egészet, ezenkívül Carey Mulligan helyett szívesebben néztem volna más színésznõt a szerepben, viszont el kell ismerni, hogy remekül idomult az üres, tétovázó, "fogalmam sincs, hogy mit akarok valójában" naiva szerephez. Megkedvelni ez alapján nem lehet, de nem is ez a lényeg :)

Vártam néhány hetet, hogy ennyi idõ után, hogy gondolok vissza a filmre, nos, hasonlóan mint közvetlenül a megtekintése után. Gyönyörû látvány, a kort hasonlóan képzeltem el, mint ahogy bemutatták, a cselekményvezetés lekötött, bár az valóban nem volt egyedi, csavaros. A karakterek jók, nagyon jók, a színészek kiválóak. Egyedül Daisy Buchanan eljátszására kiválasztott színésznõvel nem vagyok elégedett, számomra nem egy szexi, valódi nõ, hanem egy kislányos kinézetû, belül üres lény, mivel nõnek nem nevezném. De ez alapvetõen így is jó, mert nem nekem kell szerethetõ legyen, hanem a fõszereplõnek, aki viszont úgy is csak egy ideált szeretett. A könyvet nem olvastam, ennek hiányában egy érdekes, látványos alkotásnak tartom. A cselekményvezetés kicsit lassú, tehát ha valaki a pörgõsebb filmeket szereti, annak lehet, hogy nem fog (annyira) tetszeni.

Bevallom, en igen nagyot csalodtam a filmben. A szereplok kivalasztasa es a jelmezek csodasak voltak, am nagy elegedetlenseggel toltott el a nem eppen korhu zene a film alatt. Teljesen elvette a huszas evek varazsat, es a filmben is egy torest okozott meglatasom szerint. A vegjelenet nagyszabasu, teatralis volt, ez kulon jo pont.

Ha valaki 1 pontot adott erre a filmre, akkor kérdem én: A fullgagyi filmek -10 pontot érnek nála? :D Nekem egyébként nagyon tetszett, fõképp a zene és a hangulat. Carey Mulligan bájos volt, bár tény, hogy lehetett volna egy varázslatosabb színésznõt betenni a filmbe, ha már "mindenki beleszeretett". DiCaprio játéka évrõl-évre jobban tetszik, Tobey Maquire-t nem kedvelem, de kinek mi, végülis illett a szerephez.

Na ez igaz, én nem olvastam a könyvet, és az eredeti filmet sem ismertem, de ahogy írtad is "ízlések és pofonok". Én imádtam :)

Nagyon tetszett a film!!! jelenleg a kedvencem is lett :) Akinek csalódás, az csak azért lehetett, mert Leonardo miatt valami izgalmas akciós, fejtörös filmet várhat, de ez nem az! :) ez egy nagyon szép romantikus film, tele bonyodalommal és rejtélyekkel. Fel sem tûnt, hogy több mint két órás a film...még néztem volna! Nekem 10/10*

Egy ebéd közben, elvárások nélkül kezdtem el, de hát nagyot csalódtam. Pozitívan.
A képi világ, a vágások, és (bár a korábbiakban már bírálták) a zene nagyon ott van, engem hatalmába kerített. És akkor Leonardo DiCaprio-ról 'ne is beszéljünk', szerintem nagyot alakított!
A film egyetlen negatív pontjaként Daisy-t tudnám megjelölni, borzasztó ez a 'kislány': semmi élet, semmi kisugárzás, semmi nõiesség... Ebbe a szerepbe egy igazi 'dög' nõ illet volna, akiért tényleg érdemes minden követ megmozgatni!

Nagyon tetszett! Amúgy is imádom ezt a kort, a 20-as 30-as évek Amerikáját, biztos a hangulatom is hozzájárult, na meg jó zenék, megfogott, beszippantott, szeretem!

Hatalmas elõítélettel kezdtem el megnézni a filmet, de nagyon pozitív csalódás ért! A figyelmet végig fenntartotta a film, az izgalom a pattanásig feszült, az érzelmek csak úgy kavarogtak bennem!

Scott és Zelda nem volt semmi páros. "Héjanászukból" sokat megõriznek az irodalmi emlékek. Az alkoholista irodalmi zseni és a beteg szépség nagyon hatott egymás mûvészetére, egyben inspirálták és vissza is húzták egymást. Gyönyörû és ünnepelt párost alkottak, mindenki õket akarta. Igazi celebek voltak, mûvészetüknek és excentrikus személyiségüknek köszönhetõen, abban az idõben amikor a média még nem volt ilyen manipulatív módon benne a mindennapjainkban. Érdekes, hogy Daisy nem Zeldáról, hanem egy korai szerelmérõl mintázódik.A történet és a könyv az "elveszett" nemzedék hû krónikája, Fitzerald mestermûve több megfilmesítést megélt.

Szerintem a Luhrmann-féle variáció mintha egy független önálló alkotás lenne, nagyon más mint az elõdök.,,igazi Moulin Rouge2 hangulat, látványvilág. Nekem nagyon tetszett, sodró és magávalragadó a film - kivéve a Daisy megformálást. Jay Gatsby elegáns, nagyvonalú de önámító , hamis múltképhez leragadt figuráját DiCaprió nagyon jól hozza. A tragédiát érezzük az elsõ pillanattól fogva, bár Gatsby az elsõ harmincvalahány percben nem is látszik. Daisy hitványsága a könyvbõl sokkal inkább süt. Ajánlom a filmet azoknak is akik úgy gondolják a Redford/Farrow párost nem lehet felülírni.