Ha "A nagy kékséget" 20 évesen néztem volna meg elõször, akkor tuti azt mondtam volna rá, hogy ez egy sznobkodó film, ami kb egy jó közepes film színvonalát üti meg.

Így harmincvalahány évesen viszont nagyon tetszett, és áttudtam érezni a szereplõk érzéseit, hogy számukra mennyire fontos a tenger és a merülés. :)

És nem szégyen az, ha valamit nem értünk elsõre..., a cikk írója rögtön példát is mutat:

"túl fiatalon láttam a filmet, akkor nem értettem, már nem is emlékeztem rá, ezért sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen zseniális alkotásról van szó."

Azt vettem észre, hogy az emberek sokszor a komolyabb témájú filmeket azért húzzák le, mert nem értik, hogy mirõl szól. Errõl a filmrõl itt egy remek, érthetõ leírás (enyhébb SPOILEREK lehetnek):

"Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy meghódítottuk a világûrt, arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy milyen keveset tudunk a tenger mélyérõl. Vonz és taszít bennünket az örök csend világa, amely annyira különbözik rohanó, stresszes életünktõl, megnyugtat, békét ad, nagyon könnyen a rabjává lehet válni. Luc Besson csodálatos filmje két egymástól teljesen különbözõ, oxigénpalack nélkül merülõ búvár sorsán keresztül mutatja be, milyen halálosan szép tud lenni a nagy kékség, és mennyire fontos a barátság, az élet és a halál pedig viszonylagos fogalmak.

Enzo Molinari (Jean Reno) és Jacques Mayol (Jean Marc Barr) gyerekkoruk óta barátok, mindketten a tenger szerelmesei, légzõkészülék nélküli könnyûbúvárok. Enzo a világbajnok, az élet császára, Jacques vele szemben visszahúzódó, magányos alkat, aki jobban érzi magát a delfinek, mint az emberek között. Azonban egy nap Peruban (!) találkozik újságíróval, Johana Baker-rel (Rosanna Arquette), akivel egymásba szeretnek. De jön a világbajnokság, amely tragikus fordulatot vesz és Jacques-nak el kell döntenie, hogy a földi vagy vízi életet választja..

Luc Besson szülei búvároktatók voltak, akikkel gyermekkorában bejárta a világot, tengerbiológusnak készült, a delfinek voltak a mániái. Azonban 17 évesen búvárbalesetet szenvedett, fel kellett adnia ez irányú álmait, a mozi világa viszont nyert egy egyedi látásmódú alkotót, aki ugyan mára már belekényelmesedett a sikerbe, de kivételes tehetsége vitathatatlan. Saját élményei alapján született a film, amelybõl én a 168 perces rendezõi változatot láttam, de nem tûnt hosszúnak a játékidõ, bár volt egy-két üresjárat, összességében egy kivételesen szépen fényképezett, katartikus erejû mûhöz volt szerencsém (túl fiatalon láttam a filmet, akkor nem értettem, már nem is emlékeztem rá, ezért sikerült rácsodálkoznom arra, hogy milyen zseniális alkotásról van szó).

Alapvetõen az elvágyódásról szól a film, de nem az emberi társadalom rútságát mutatja be, hanem azt, hogy van egy másik világ, amely tisztább, szebb mint az, amelyben élünk, ezért hiába az evilági sikerek, szerelmek, mégis ott lel békére a két fõszereplõ, Enzo és Jacques. Megismerünk egy különleges sportot, bepillantást nyerhetünk a tenger világába szívet-lelket rázóan gyönyörû képek során keresztül, és mindeközben két tragikusan szép emberi sors is a szemünk elé tárul. A két fõszereplõ gyerekkori barátok, holott különbözõbbek már nem is lehetnénk, mégis összeköti õket a tenger végtelen szeretete (ahogy Enzo mondja az egyik jelenetben: "a tenger az enyém", Jacques pedig inkább tartozik abba a közegbe, mint a felszíni élethez). Habár itt a képeké a fõszerep, mégsem érezzük úgy, hogy dokumentumfilmhez van szerencsénk, mivel a forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, megkedveljük a szereplõket, érdekel bennünket a sorsuk, a végére pedig célszerû bekészíteni a 100-as zsepit. Minden jeleneten érzõdik a tenger illata, pedig igen különbözõ helyeken járunk, de még Peruban sem tudunk szabadulni tõle, de egy idõ után nem is akarunk, mert teljesen magával ragad a történet, együtt lebegünk a végtelenben a szereplõkkel.

Nagyon sok mindenrõl szól a film: barátságról, ártatlanságról, szerelemrõl, a búvárok gyönyörû és kegyetlen világáról, még a hosszú játékidõ is kevés arra, hogy befogadjuk ezt a rengeteg hatást, én néztem volna még, annyira sikerült túllépni téren és idõn, ha valaki nem szeretett bele a búvárkodásba, most fog. Lassan folydogál a történet, az eleje kicsit túlságosan is, de olyan iszonyatosan erõsek a képek és a jelenetek, hogy ezt egy cseppet sem bánjuk. A jól vezetett drámában akad humor is, Enzo életigenlõ stílusa és Jacques nem evilági lénye jól kiegészíti egymást, Johana alakja sem halvány, felszínes újságíróból mély érzelmekre képes ember lesz, aki képes arra, hogy elengedje élete szerelmét, az ezt bemutató jelenet katartikusan szép, de a záróképet semmi sem múlhatja felül. Fantasztikus képek égnek a retinánkba, a vágások kiválóak, a zene földöntúlian gyönyörû.

a nagy kékség2.jpgJean Reno lenyûgözõ alakítást nyújt, nagyon erõs a jelenléte, mindenkit lemos a vászonról. Megmutatja a felszínen sikeres, elégedett Enzo belsõ magányát, elvágyódását is. Jean-Marc Barr egyszerû, eszköztelen játéka kiválóan passzol Reno erõteljes alakításához, tökéletesen bemutatja Jacques nem evilágra való karakterét. Rosanna Arquette mindent kihoz a szerepébõl, Paul Shenarnak vannak szép pillanatai.

Luc Besson szívét-lelkét beleadta ebbe a filmbe, amely nem véletlenül került kultstátuszba. tökéletesen áthatja a különleges atmoszféra, a rendezõ érzékletesen mutatja be azt a világot, amelyet rajta kívül kevesen láthattak teljes szépségében és tragikumában. Õ maga Jacques, ott sír a képeken a tenger iránti végtelen szeretet, a delfinek csodálata, a hívogató végtelen mélység pusztító szenvedélye.

Gyönyörû, katartikus erejû Besson-film, kötelezõ darab!

9/10"

http://smokingbarrels.blog.hu/2014/08/05/a_nagy_kekseg_le_grand_bleu

4 év múlva... :).

Rosanna Arquette is csak vitte tán valamire......

Nem csoda, hogy Jean Reno-n kívül egyetlen színész sem vitte semmire a késõbbiekben...

Tud valaki az eredeti Moképes szinkronról? Nincs meg valakinek VHS-en még régrõl (az A3-on kb. minden héten leadták, csak nem tudom, melyik szinkronnal.)

E miatt ne szégyeld magad; nem értetted meg a filmet, nincs is ezzel semmi baj. Javaslom, hogy 3 év múlva nézd meg újra és akkor már remélhetõleg egy fantasztikus élménnyel gazdagodsz. Ha nem, hát akkor nincs mese, újabb 3 év...:).

Nem tudom miért dícsérik ezt a filmet, de dög unalmas, és semmit mondó. Tiszta kín az egész végignézni. Nem is tudtam teljesen :)

Jó hangulatú film! Luc Besson egyik legszebb filmje!
10/10

Vajon az Usa -ban tényleg így végzõdött a film ?

http://www.youtube.com/watch?v=AWmdA59DUvQ#t=63


ha igen akkor rettenetesen egyszerû programozású lehetnek az átlag amerikaiak ..
ez valami förtelem ..a zene is
Vagy csak átverés lehet ?

Tényleg remek film, de nekem éppen, h a film vége, pontosabban a sötétebb, komorabb része nem tetszett annyira. Amíg könnyedebb volt az egész, addig nagyon kellemes, jó hangulatú volt a film. Különleges alkotás.

Luc Besson egyetlen valamirevaló filmje. Ezt mindenképp érdemes megnézni.

Igen,ez a legjobb hosszúság,a 132 perc.
A 118 perces lyukakat hagy,a hosszút meg már megírtad.Az RV. itt szinte bosszú volt az értelmetlen csonkításért.

Mindenkinek ajánlom, kötelezõ darab... pedig tudom, hogy szomorú igaz történet és tudom, hogy mi a vége...igazán katartikus sztori, a barátságról és a saját határaink feszegetésérõl. Reno-nak a szerep igazi jutalomjáték és jó benne mindenki (..na Arquette-re ez nem igaz, õ szörnyû..) és Besson bebizonyítja, hogy tud az átlagostól eltérõ ízlés számára is alkotni.

Mayol, az elsõ szabadtüdõs mélyvízi búvár , aki képes volt 105 méteres mélységre merülni, még ötven év felett is. Sajnálatos, hogy viszonylag fiatalon felakasztotta magát.Olvastam róla, hogy nagyon különleges ember volt, a merülés igazi szenvedélye volt.

már több mint 20éve a kedvenc filmem. pedig sok más nekem tetszõt is láttam idõ közben. mégis, ebben olyan jól ötvözõdik a humor, a mediterrán tengeri képek, a mély, emberi vonások kavalkádja, hogy az lenyûgözõ. kár, h Luc nem maradt ennél a vonalnál. (Ja és a rendezõi változatot senkinek sem ajánlom. gyakorlatilag inverz karaktereket csinál a szereplõkbõl. egy szenvedés volt végignézni.)

Véégre adja valamelyik csatorna...erre hajnalban :((( Nem lehetne valami napközbeni idõpontra tenni esetleg? Ez tényleg nagyon jó film, de hajnalban még videóra sem jó felvenni, kertyeg a masina és felébredünk.

Zseniális film, varázslatos, felejthetetlen a hangulata...Reno a legnagyobb..:)

Igen megrövidíti az ember életét, anno a gyöngyhalászok is a sok merülés miatt fiatalon meghaltak, mert kikészült a tüdejük.

Egyébként nagyon jó movie minden szempontból! A romantikus szálak, a rendezés stb. Reno nagyot alakít itt is, de Besson-tól a ne feledjük a 'Leon, a profi'-t, egyik se múlja fölül a másikat mer teljesen más kategória, de NAGY-filmek! Ekkor még tudtak jó filmeket csinálni..!