FElepHánt 2015 aug. 05. - 13:17:32
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

A NAGYRAHIVATOTT---Árkosi Árpád---Zsámbéki Romtemplom
1514: a pápai trónt elbukó Bakócz Tamás kereszteshadjárat ürügyén saját hadsereget toboroz, a kinevezett vezér, Dózsa György teljhatalomra, Zápolya János erdélyi vajda királyi címre tör. Tóth-Máthé Miklós drámája nosztalgikus romanticizálással országmentõvé a bíborost országmentõvé nemesíti, dilemmáit azonban elmélyült monológokban, kimunkáltan konstruált jelenetekben fogalmazza meg. Nyelvezete veretes, a dialógusok élénkek, a történelmi hitelesség a lehetõségeken belül megfelelõ.
A címszerepben Horányi László nagyvonalúan okos, tetteiben racionális, széles látókörû politikus állít elénk. Ulászló király problémáját pillanatok alatt oldja meg találékony házasitási koncepciójával, becsvágyó karrierizmusát humánus emberismeret tompítja. Szinovál Gyula õserejû Dózsája pontosan rajzolja újra a mitikus parasztvezér-képet, soha nem tudhatjuk már meg, milyen is volt valójában.
Bakócz érsek közvetlen munkatársaként Stubnya Béla oson mindentudó mimikával, Erdõdi Péter bársonyos baritonján Kacsur András rezonõrködik. Árkosi Árpád élénkítõ gesztusokkal diktál lendületes tempót, a korrekt színészvezetés összeforrott együttesé formálja a színészcsapatot. Majdnem karikatúrává torzul Ferenci Attila Zápolyája, így veszít súlyából, pedig õ ugyanolyan hataloméhes ragadozó volt, mint a másik kettõ. Dobzse Ulászló
tétova, akaratgyenge személyiségét Ivaskovics Viktor éretten formált, sokszínû alakítása jeleníti meg.
Elsõ jelenetében a sugárzó szuggesztivitású Tarpai Viktória a szerelmes lány tobzódó hevességével teremt varázsos atmoszférát, võlegénye halála után visszatérve egy abszurd szituációt telít költõi érzelmességgel. Azt kéri, hogy az érsek "in effigie", a harctéri halál ellenére eskesse össze választottjával /!!!/, karizmatikus szépsége hitelesíti a lehetetlent, a mennyei kórus fölött tüneményes poézissel lebegnek szárnyalóm szavai.
A történelmi drámák manapság inkább parodisztikusan formálódnak, Árkosi Árpád rendezése a hagyományos felfogás egyidejû életrevalóságát bizonyítja.