10/10
FElepHánt 2010 febr. 11. - 15:31:08 10/10
(1/1)
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál-------- www.toptipp.hu--------------------------------- A RÁCZ VIVIEN PROJEKT----------------- Kiss Márton-------------------------- Stúdió K ---- Az író-rendezõ Kiss Márton friss hangvételû Pilonon-ját a nemrég végzett színiegyetemis-csapat mostanság is nagy sikerrel játssza, Várnai Szilárd pedig a Magam asszonya vagyok monodrámával Nagybetûkkel írta be magát a magyar színháztörténetbe. A két növekvõ ifjú csillag vakító fényû együttállásának lehetünk tanúi a hírhedt iwiw-spamtõl kölcsönzött címû Stúdió K produkcióban, amelyben egyenrangú teljesítménnyel vesz részt, a számunkra eddig ismeretlen Pomlényi Attila is. Menedzser-stressz, depresszió, termék-reklám, csúcs-manipuláció: alaposan megcsócsált témák, a kiszolgáltatottságba taszított célközönség és az abba taszító projekt-építõ kiszolgáltatott õrülete azonban drámaibb megvilágításba helyezi õket. Szinte követhetetlenek a fordulatok, a groteszk és az abszurd ábrázolásmód eszközeit avatottan használó író-rendezõ a külsõ és belsõ történések, váratlan asszociációk, merész párhuzamok olyan forgatagába vezérel minket, hogy igen hamar lemondunk az oksági-gondolati reflexiókról, inkább érvényesülni hagyjuk az elképesztõ színészi játék lenyûgözõ hatását. Várnai Szilárd-nak teljesen mindegy, hogy milyen személyiséget, lelkiállapotot is kell megjelenítenie: eszköztára hihetetlen gazdagságú, de mindig következetes átgondoltsággal bánik vele, minden túlzást elkerül, mindig hatásos megoldást választ, még a legszélsõségesebb váltásoknál is. Keményen férfias, ha kell, motyogva selypeg, ha az önbizalmát vesztett fõfejest mutatja be, görcsös és hisztérikus, alávaló és szánalomra méltó, az emberi természet teljes genomját tárja elénk fantasztikus alakításában. - És táncol és énekel és él és õrjít: magától értetõdõen dupláz rá, ismételhetetlennek tûnt elõzõ produkciójára. Tenorszólamának méltó ellenpontja Pomlényi Attila, falzettben kontrázó figurája. Néma és alkalmazkodó, fondor és fonák, összeszorított szája az elfojtás titkolt szégyenét rejti. Bírja a zseniális partner letaglózó iramát, nem adja fel az egyéniségét, energikus ellentartása az utolsó mondatig egyenrangú helytállás. A rendezés pregnáns fényváltásokkal, zenével tagolja az örvénylõ folyamatot, magasan indít, mégis végig tartani, sõt, fokozni képes a tempót. Valószínûleg a szövegkönyvet kellene elolvasni, hogy a darab teljességgel áttekinthetõvé váljon, - megkíséreljük majdand, de addig azért meg is nézzük még egyszer és még ki tudja hányszor, Kiss Márton és Várnai Szilárd egyedülálló remeklését, hasonló sorsra jut így, mint a mai napig futó, Charlotte von Mahlsdorf-ról szóló legendás elõadás...