"Az a barom..."

Így aposztrofálják Teleki Pált, Magyarország kultuszminiszterét, századunk egyik legjelentõsebb hazai politikusát Bereményi Géza "Tanítványok" címû filmjében, közvetlenül a történelmi karakter a vásznon való megjelenése elõtt. A Rajhona Ádám alakította magyar miniszterelnök (ritkán látunk ilyen jelentõs politikust hazai mozgóképen, úgyhogy becsüljük meg, hogy ezúttal nemcsak beszélnek róla) a Táj- és Népkutató Központ munkáját megvizsgálandó tûnik fel szemünk elõtt. Minderre az éjszaka kellõs közepén kerül sor, az intézet munkáját bemutató kiállítás megnyitását megelõzõ napon.

A vicces az, hogy még bõven zajlik az anyag összeállítása (egy nappal a nyitás elõtt!), s Teleki még igencsak munka közben tekintheti meg a részleteket. Az intézet, amely évtizedek óta (sic!) létezik és tevékenykedik, Magyary Zoltán, a közigazgatástudományi notabilitás igazgatása alatt áll (ilyen jelentõs tudósegyéniséget csakúgy ritkán látunk magyar filmen, úgyhogy becsüljük meg Gelley Kornél alakítását is!). Az igazgató nem késlekedik a készülõ anyagot prezentálni a méltóságos gróf és miniszter úrnak, amely az országot felmérõ falu- és tanyakutató egyetemi ifjúság áldozatos munkájának eredménye.

Magyary azt sem átallja Teleki, egy nagybirtokos elé tárni, hogy Magyarország 9 millió lakosából 6 millió nincstelen (sic! - valójában inkább 3, legfeljebb 4 millió!), és, hogy ez tûrhetetlen. Teleki meg felháborodik, de végül mégis engedélyezi a kiállítást.

Csak. Mert épp olyan kedve van.

Aztán másnap mégis viszakozik, mert a bolsevikik (sic!) és amerikaiak is megjelennek rajta, és, mert az arisztokrácia jelen lévõ képviselõi is csúnyán besértõdnek.



Nos, mielõtt még elhinnénk ezt a sok badarságot, tegyük egy kicsit tisztába dolgokat.

A Táj- és Népkutató Központ három ember, három kutató, három különbözõ tudományterület rangos mûvelõje tevékenységének és áldozatos munkájának eredménye volt. Az egyik valóban Magyary Zoltán a közigazgatási jogok és struktúrák kiváló mûvelõje volt, de, a filmben nem is említett Györffy István néprajztudós, a Nagykunság néprajzának neves kutatója és az ún. Györffy-kollégiumok (az elsõ népi kollégiumok!) létrehozója is fontos szerepet játszot annak irányításában - és persze még ott van (mit ad isten!) Teleki Pál, a földrajztudor is.

Igen, megismétlem: Teleki Pál az intézet egyik vezetõje volt, kultuszminisztersége mellett is.

De talán adjuk át a szót az alapító okiratnak: "A Központ feletti felügyeletet közvetlenül a m. kir. vallási- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja." Vagy idézzünk mondjuk ennek az egyébként 1938. október 19-én kelt dokumentumnak (szó sincs tehát évtizedes munkáról!) 4. §-ából: "A hármas bizottság (ez volt a Központ irányító testülete - V.) tagjait meghatározott idõtartamra a m. kir. vallás- és közoktatáügyi miniszter nevezi ki."

És akkor most folytassam azzal, hogy Teleki maga lett a hármas bizottság elnöke (is), és, hogy a kiállítás ügyének egyik fõ elõmozdítója volt?

Talán jöjjön inkább néhány részlet Magyary cikkébõl, amelyet a Közigazgatástudomány 1939 címû kiadványba írt, s amely a "Táj- és Népkutató Központ rövid fennállásának története" címet viseli.

Példának okáért egy a falukutató munkát reprezentáló, egy 1938-as konferencia alkalmával: "gróf Teleki Pál [...] a következõket mondta: Az elõadás jellemzõje volt annak a kutatásnak, amely mindenfelé érdeklõdve próbálja viszonyainkat megismerni a sokoldalúságnak azzal a keresztülvielével, amelyre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a problémákat meg lehessen közelíteni, kaleidoszkópszerûségét ez magyarázza. Alaposan át kellene egyszer vizsgálni az országot, minden egyes vidéknek különleges viszonyait, meghúzva az így alkotandó tájak nem abszolúte állandó, de érvényes határait és ezek alapján kutatni a birtokmegoszlás helyes arányait, mert valószínû, hogy minden tájra vonatkozóan más és más az az arány, amelyben a birtokkategóriáknak meg kell oszlani."

Nem tudom, hol van itt a nagybirtokos osztály arroganciája? Hol van itt a szent istváni állam és mindenféle nexusok mániákus emlegetése (mert a filmben ugye ilyenek is történnek!)?

De folytassuk egy olyan bekezdéssel, amibõl kiderül, hogy a film 1/4-e kapásból kamu:

"A Táj és Népkutató Központ kiállításának idõ elõtti bezárása és magának a Központnak feloszlatása általános feltûnést keltett, mert a közvélemény nem tudta magának megmagyarázni, hogy mindez miért történt 19 nappal a kiállítás megnyitása után (amirõl, mint a mellékelt ábra is mutatja, külön reprezentatív kötet is megjelent! - V.), amikor maga gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a Táj- és Népkutató Központ elnöke is beszédet tartott, és másnap a kormányhoz közel álló Új Magyarság-ban is olyan nyilatkozatot adott, amibõl minden inkább következett, mint ez a folytatás."

Magyary csakhamar megállapítja, hogy a "tacet" a magyar nagybirtokos arisztokrácia érdekvédelmi szervezete, az OMGE által lett kimondva. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, élén Sommsich László elnökkel érte el a drasztikus lépést, utólag többször is a kiállítás felirataira hivatkozva.

Tehát, csak hogy pontosítsunk: Teleki Pál, "a barom" (sic!), ahogy a film megnevezte volt, akinek a Táj- és Falukutató Központ egyik vezetõjeként, semmi köze nem volt a kiállítás bezárásához, s támogatta Magyary és Györffy törekvéseit. Nem így a nagybirtokos réteg képviselõi, akik végül is elérték ezt a drasztikus lépést.

A prezentáció pedig, amelynek anyaga korántsem volt annyira fölbirtokospukkasztó, mindössze adatokkal és paraméterekkel szolgált a hazai viszonyok bizonyos vonatkozásait illetõen. Ha annyira establishment-ellenes lett volna, akkor nem jelent meg volna róla könyv és nem maradt volna 19 napig nyitva, s nem kapott volna ekkora nemzetközi publicitást sem.

Nos, mielõtt bármit szólnék a filmrõl, amit nem ma és nem most fogok megtenni, azért jegyezzük meg: a "Tanítványok" ez esetben durva történethamisítással él. Teleki Pált tehetségtelen epigonnak tûnteti fel. Olyasféle figurának, amilyenek valóban voltak a korszakban, de, amelyeknek attitûdje, gondolkodásmódja tõle igencsak távol állt.



És akkor itt álljunk is meg. Mára legyen elég ennyi.

Valamikor majd folytatom, addig is tessenek emésztgetni a leírtakat...

(folyt. köv.)