Téma: A zóna

8/10
csilisbab16 2009 febr. 01. - 18:10:15 8/10
(3/23)
egész jó film, tetszett:) 10/8
7/10
olgicska 2008 szept. 25. - 22:53:26 7/10 Előzmény blackman
(2/23)
"...a világ gonosz, korrupt, és brutális, a falon innen és azon túl is, velejében gonosz az is, aki jónak tûnik."
Megnéztem a filmet. A végkövetkeztetés valóban a fenti szavakkal jellemezhetõ, nekem tetszett. Akik szeretik a mozivásznon a valóság ábrázolását, azoknak nagyon ajánlom.
blackman 2008 júl. 22. - 11:49:48
(1/23)
Bár jómagam nem láttam a filmet,amit találtam róla,az alapján nekem szimpatikus lett a film.
-----SPOILER------

Patyolattisztán kanyargó utcácskák, elegáns autók. Hatalmas házak nagy ablakokkal. Ápolt kertek. Tuják, élénk virágos cserjék, gondosan lenyírt fû, tágas udvarok. Egy egyenruhás iskolás sípjába fúj és megállítja az autókat, hogy biztonságban átvezényelje elõttük két társát. Aztán egy szürke betonfal, a tetején szögesdróttal − és mögötte a végeláthatatlan nyomornegyed.
A gazdagok jól õrzött „zónájában” zajlanak az események, a konfliktus forrása pedig nem más, mint ez a város-a-városban állapot, a két negyed közötti életmód- és életszínvonalbeli eltérés. Bár Rodgigo Plá Mexikóváros szívében helyezi el a zónát, az bárhol a világon elhelyezkedhetne, vagyis mindenütt, ahol ekkora a szakadék a kiváltságos kevesek és a nyomorúságban élõ tömegek között.
A zóna lakói erõsek és hatalmasok, és mindenek felett gazdagok. Számos a kiváltságuk, vagyonuk és biztonságuk õrzésére falat emeltek és bekamerázták egész környezetüket. Elõvigyázatosságuk indokoltnak tûnik: egy éjszaka három suhanc jut be a zónába. Betörnek egy házba, összeszednek, amit csak érnek, és megölik az ott lakó asszonyt. Amint felfedezik õket, menekülni próbálnak, ám kettejüket – és véletlenül egy biztonsági õrt is – lelõnek a zónalakók. A harmadik gyerek megússza: elrejtõzik egy ház pincéjében. A film fõszereplõje – bár olykor hosszabb ideig háttérbe szorul és mások nézõpontjából kell szemlélnünk az eseményeket – a tizenhatodik évét éppen betöltõ Alejandro, aki a pincéjükben rábukkan a vele egykorú, rettegõ fiúra.
Az egész környéket sokkoló események nyomán összegyûl a kis közösség „parlamentje”, és embervadászatot hirdet: el kell fogni és meg kell semmisíteni az életben maradt gyilkost – szemet szemért, fogat fogért –, ráadásul mindezt a legnagyobb titokban, hiszen ha bûneset történik a zónában, az elveszíti minden kiváltságát. Csakhogy Rigoberto – a „jó rendõr” – szimatot fog, és mindenáron ki akarja deríteni a történteket.
A zónalakókon egyre jobban elhatalmasodik a paranoia és a bosszúvágy, a lelkiismeretet elhallgattatják, és sajátjaikat is veszélybe sodorva, kortól és nemtõl függetlenül elszánt hajszába kezdenek. Közben meg kell szabadulniuk a holttestektõl, a hírtõl, a tanúktól és a kotnyeleskedõ rendõrtõl is.
A kicsit tanmesébe hajló és olykor klisékkel dolgozó thriller cselekménye következetesen épül fel, a feszültség képes mindvégig lekötni a nézõ figyelmét. Nincs túlstilizálva, mégsem esik a tévéadókról tömegesen ömlõ rendõrfilmek csapdáiba. Alejandro „fejlõdésregényét” erkölcsi és etikai kérdések mozgatják, és a film végérõl elmarad a katarzis: a világ gonosz, korrupt, és brutális, a falon innen és azon túl is, velejében gonosz az is, aki jónak tûnik. Nem kímélik az ártatlanokat – gondoljunk csak a harmadik suhanc anyjára és barátnõjére –, és ahol a pénz uralkodik, ott semmi esély az igazságszolgáltatásra. Közhelyes végkicsengés? Lehet. De a közhelyek igazat mondanak.