Kavarognak a gondolataim, bevallom. Mert van, ami tetszett, van amivel egyetértek, ám van ami bizony Amenábar a vallást elvetõ egyéniségébõl olyan a moziban, amilyen.
Hogy egy alkotó személyes nézetét is bele teheti a moziba, nem képezheti vita tárgyát. Csak...néha talán lehetne finomabban. Valamint a vallás bizony az a téma, ami jó néhány embertársunkból bengáli tigrist tud varázsolni, csak a nagymacskának még marad némi esze, ezt nyugodtan lehet érteni jó pár harcos ateistára is.
Épp ezért ezzel a dologgal, illetve embertársaink személyes meggyõzõdésével illik okosabban bánni, talán pont a tisztelet jegyében, no meg mert...lásd fentebb.
Az Agora nem álomgyári termék: ám pazar kiállítása okán lehetne az is. Elképesztõen szépen megalkották Alexandriát, volt idõm arra is figyelmet szentelni, az épületek eróziója is mennyire életszerû volt, és a megjelenés, kosztümök mind-mind a tökéletes felé tolták a szekeret. Háttér tehát kipipálva, jöhetnek a fõ dolgok!
Nos, Amenabar nemigen hibázott színészek terén sem, Rachel Wiesz jó pár éve tökéletes, itt is Hypatia szerepében. Az amúgy zsidó származású színésznõ néhol ezen kívül szó szerint gyönyörû, ahogy telnek az évek, azok mind javára válnak. A férfiak szerepei sajnos már nincsenek ennyire erõsre véve, bár amit lehet, Oscar Isaac, és Max Minghella kihoz filmbéli alakjaiból, illetve a színészmatuzsálem, Michael Lonsdale természetesen remek.
Ám a film néhol kimondottan unalmas, lassú picit-a ritmust pedig tanítják ám-és mintha két részre lenne szakítva, valamint a sok történelmi??? karakter miatt olykor nem mûködik. Ennek oka a rendezõben rejlik, kinek eddigi munkái azért inkább alakjai közti viszonyok terén mûködött, és finom tapintattal ábrázolta ezeket a dolgokat, egy történelmi tablónál ez nem jött össze. A spanyol direktor persze-mint minden rendezõ - tudja, kell egy filmbe érzelem, pozitív pláne, de mint tudjuk, ilyen formán a történelmet azért annyira nem kellett megerõszakolni, bár a szerelmi „többszög” picit talán...túlkapás.
De még mindig nem értünk el az Agora igazi problémájához: hogy a csillagászat, világkép kétségkívül érdekes kérdéseit feszegetõ mondatokon túl miért van az, hogy a filmben mindenki, aki a vallással kapcsolatos kérdésben nem ateista, egyszerûen hõbörög, kiabál? (noha, és ez sem tagadhatatlan, a sok abnormális bizony cselekedet másképp is). De valahogy az egész moziban senki nem a józanságáról tesz tanúbizonyságot, ami tanulatlanoknál legyen, de egyházi vezetõknél, tudósoknál finoman szólva egyoldalú megjelenítés.
Most pedig kérem, tegye fel a kezét az, aki nem tudta, hogy a keresztény vallás terjedéséhez nem tapad vér. Kérem, emelje fel az is a kezét, akinek - csak az áthallások miatt, meg csapjunk még néhány valós bûnüket is hozzá-újdonság, hogy hajlamosak (voltak??) túlzott vehemenciával terjeszteni hitük, és mint minden, erõsen vallásos személy - bármilyen vallásos személy!! -ha hitüket, eszmerendszerüket, meggyûzõdésünket támadás de akár csak kritika is éri, néha nem reagáljuk túl a dolgot, és akkor még finom voltam....Szóval, aki úgy ann block eddig nem tudta, a katolikus egyház múltja könnyekkel, kínzásokkal, gyilkosságokkal terhes, és akkor nem beszéltünk ki idióta hozzáállásukat a változásokhoz. Körbenézek.....jó, Molnár Anikó, és Paco, nem is rossz, bár mintha pár Alkonyat-fan kezét tettestársuk húzta volna vissza.
Innentõl meg kicsit felesleges a két óra szép képek ide vagy oda, újat nem tudunk meg. Én a magam részérõl azokat a perceket élveztem igazán, ahol Hypatia valóban mint tudós volt ábrázolva, ahogy közelítettek Kepler felé, no meg amikor a kamera beszippantotta, és elénk tárta Alexandria közegét. De természetemnél fogva - talán mert ahogy feleségem is mondja, örök kételkedõ lennék - nem vagyok se ateista ám hívõ sem - inkább félném Istent, ha van, azért az ugye nem ugyanaz))-nem igazán értettem a kissé egysíkú emberábrázolásokat, noha a hit erejét olykor jól ragadták meg, illetve hogy a vallásban található esetleg pozitívum is, lásd az elesettek istápolása, nos ez is benne van a munkában.
De erre mondhatja a másik tábor, az lehet egyszerû emberi viselkedés, nem hívõ is cselekedhet emígy, és bizony, igaza is vagyon.
Szóval, nem tudom. Az Agora látványos, és jó film, sok helyen pontos, és nagyon ateista, ami az összkép miatt zavaró, még ha tudom, az egyházba divat is belerúgni, és van is miért.
De azt is látom, a meggyõzõdés a vakbuzgóság akármilyen formában-vallás, ateizmus, politika, tudomány-egyszerûen emberi, és mint olyan, tökéletlen, sõt ostoba.

A történelem sajnos a rendezõt igazolja. Minden vallás fanatikusai, fundamentalistái gyûlölik mindazt aki ellentmond, nem hisz, tagad (így éppenséggel egymást is, lásd keresztény-muzulmán, keresztény-zsidó, muzulmán-hindu stb.. stb.. tömegmészárlásokat, pogromokat, vagy akár a hasonló témájú fórumok acsarkodó-gyûlölködõ kommentjeit), de legrosszabb a kételkedõ, a gondolkodó, a kíváncsi ember (õt jelképezi itt a valóságban is élt, hasonlóképpen meghalt Hypatia) akit mindegyik igyekszik elpusztítani, akárcsak a politikai diktatúrák. A tömeg pedig könnyen fanatizálható. Nem kell ebben filmben feltétlenül keresztényellenességet keresni, hiszen mint fent írtam számtalan más vallás és rendszer hasonló eszközökkel él - magukban a rendszerekben van a baj, azokkal akik irányítanak, ellenségképekkel és tudatlanságban tartással igyekeznek gyakorolni a vallási/politikai kontrollt, nem pedig az egyszerû hívõvel, követõvel.

"De valahogy sikk bererúgni a vallásokba, egyházakba mostanság, hát nem?...:PP"
Azt nem tudom, hogy sikk-e, viszont bizton állíthatom a szélsõségesség létezik.
Igazából nem is a vallásról van szó, inkább a fanatizmusról.
Hiszen a vallás önmagában érték, a hit pedig erõsítheti az ember jellemét.
A film is csak annyit tesz, hogy megmutatja milyen az amikor valaminek a nevében legyen az vallás, annak egyes résztvevõi jogot formálnak
mások eltiprására.
Így már messze nem az idézetben szereplõ kérdésrõl van szó, sokkal inkább az emberi felelõsségrõl.

Én csak azt sajnálom,hogy nem moziba néztem meg.Lélegzet elállító a CGI és a díszletek részletessége,nem tudom milyen költségvetéssel dolgoztak de tény,hogy profi munkát végeztek.
A story persze más kérdés,hogy mennyire valósághû?Gondolom csak nagy vonalakban,viszont izgalmas és egyedi alkotás akkor is!
Remekül példázza,hogy a Keresztény valláshoz mennyi vér tapad...sosem tûrt el maga mellet más vallást aki nem értet egyet az egy Isten hittel az mehetett a levesbe.Tûzzel-vassal irtott minden népet vagy embercsoportot akik kicsit másként gondolkodtak,sajnos a tudományt is fényévekkel vetette vissza a fejlõdésben(mert ugyebár ilyen baromságokat,hogy föld kerek nem lehetett ám állítani még 1000 évvel az itt történtek után sem...Az evolúcióról ne is beszéljünk). 10/9

szerintem ez a film unalmas...,de altatónak kiváló! :)

Igazából ez az a film, amit ki-ki nézetei és meggyözõdése, saját egyéni ideologiája alapján fog osztályozni.
Ami tény, a rendezõ ateista. A vallásos tömegek leginkább mint csõcselék vannak ábrázolva, bár annyi meg van nekik engedve egy jelenetben, hogy a hit erejét definiálják saját olvasatukban.
Vannak benne történelmi csusztatások is, de mint minden mûvész, akinek VAN egy témáról meggyözõdése-logikus, -már szempontjából-hogy él vele, hisz mondanivalóját így közli, így emeli ki a lényeget. Ugyan hányan höbörögtek itt, hogy a Rettenthetetlen történelmi tényekbõl kiindulva szó szerint ökörség, vagy a Gladiátor puder, avagy az Utolsó szamurájnál a szamurájok már rég használtak lõfegyvert? Nem sokan...:)) De mint filmek, jófajták.
Az Agora mint film, vállalható, szép munka is technikailag, amit mondana, no abban van némi necc, igen...:)) Ezért írtam én is, aki itt vallásos, az csak üvölt, finoman szólva egyoldalú, ami persze van akinek tetszik, és van akinek nem.
De valahogy sikk bererúgni a vallásokba, egyházakba mostanság, hát nem?...:PP

Ezen töménytelen vallásfilozófiai értekezés után félve írom le, hogy nekem egyszerû földi halandónak amint itt volt szíves írni valaki "primitív" olvasatomban ez a film
Olyan emberi motivációkról fogalmaz meg példákat mint vallások harca, emberi gyengeségek és ellenkezõen emberi nagyságok miképpen váltják egymást.
Az is igaz , hogy már én is csillogtassam csekély tudásomat bizony archetípusokat kapunk a javból.
Tudomány és vallás, szerelem és hit, tévelygés és politika, egyház és kontra másképpen gondolkodók.
A filmnek egy jó tulajdonsága van nem akar hit mentén üzenni, csak annyit tesz, hogy egy vélt vagy valós történelmi szituációt ábrázol, a döntést pedig a nézõre bízza akik mint itt is látni vérmérsékletük szerint alkotják meg véleményüket.
Azokkal értek egyet akik a hit és vallás zászlaja alatt nem igazán a felebaráti szeretet gyakorolók táborát erõsítik, hanem saját vagy csoportjuk érdekeinek radikális védelmét ítélik el.
Azt tudjuk , hogy az emberiség erre a viselkedés kultúrára szocializálta magát, ennek következménye képen a történelem háborúk, gyilkosságok népirtások és a hit égisze alatt történõ kegyetlen leszámolások sorozata, egyebek iránt csók anyu, kösz megvagyunk.

Szellemileg szabadok menedéke

Az Ariège völgye a maga 50 barlangjával és barlangrendszerével, amelynek széles termei, magas csarnokai sok kilométer hosszú szûk folyosói mélyen szétágaznak a hegyekben, mindenkor az ott élõ emberek menedék- és lakhelye volt. Emellett melegvizû forrásai gyógyulást hoztak, különleges atmoszférája pedig természetes szentélyként szolgált.
Az ott talált sziklarajzok maradványai alapján 12.000 évre visszamenõleg nyomon lehet követni a vidék benépesedését és vallási életét is.
Sabarthez dombjai és barlangjai a katárok megjelenése elõtt már a kelták és druidák kultikus helyeiként is szolgáltak, valamint megtaláljuk itt a ma­ni­cheus, paulikiánus és prisz­cilli­á­nus befolyásokat is, amelyek mind gnosztikus szellemi áramlatok megnyilvánulásai.
A katár név a görög catharos-ból származik, ami tisztát jelent. A katárok egyszerûen keresztényeknek mondták magukat. A nép les cathares (a tiszták), vagy les bonhommes (a jó emberek) néven emlegette õket. Az albigensek nevet az egyház adta nekik. Ezzel a névvel illették ugyanis az aquitániai ún. eretnek mozgalmakat.
Katár nem keresztség vagy belépési nyilatkozat révén lett valaki. Ehhez Jézus példáját követõ, hosszantartó elõkészítõ keresztény cselekedeti életre volt szükség.
A katárok tudatában voltak annak, hogy a léleknek az anyagtól való megváltását nem valamiféle formaság rituális utánzása hozza meg. Tudták, hogy a szent Grál keresztény beavatási misztériuma a Betlehembõl a Golgotára vezetõ út tényleges követésével valósítható meg.

Az erõs Pápai Állam a 13. század elején minden erejével az eretnek szálak elvarrása mellett vette fel a harcot. Ince jóváhagyásával indultak el magyar seregek Szerbia és Bulgária egyes részei ellen, mivel attól a pápa a bogumil eretnekség visszaszorítását várta. Többször támogatta a manicheusok elleni fellépést is, de volt egy eretnekség, amely mindennél nagyobb teret hódított Európában, és azon belül is leginkább Franciaország Languedoc nevû déli tartományában. Ezek a katharok ("tiszták") vagy más néven albigensek (Albi városról) voltak. A katharok a gnoszticizmushoz hasonló, dualista hitet követtek. Szerintük az anyagi világ rossz, azt nem Isten teremtette, hanem egy, az Istennel folyamatos harcban álló gonosz erõ. Szerintük Jézus nem anyagi lényként élt a Földön, pusztán szellemként, így halála és feltámadása sem volt valós, és nem is ezeknek van jelentõsége, hanem tanításainak. A katharok vezetõi a "tökéletesek" voltak, akiknek igen szigorú szabályokat kellett betartaniuk, amik az egyszerû köznép számára nem voltak kötelezõek.
Katharok rabulejtése Carcassone elfoglalása után 1209-ben

A feltámadást újjászületésként definiáló katharok közel két évszázados virágzás után elõször 1206-ban találták szembe magukat a megerõsödött pápai hatalommal. Incének eltökélt szándéka volt, hogy a kathar eszmék követõit, akik az egyház történetében közel kilencszáz éve nem látott méreteket öltöttek, eltérítse tévútjukról. A pápa elõször békés módszereket alkalmazott, és térítõ papokat - elõbb cisztercieket, majd ezek sikertelensége után az albigensek életmódjához hasonlóan szerényen élõ Domonkos-rendieket - küldött Dél-Franciaországba, amely akkoriban a keresztény világ leggazdagabb és virágzóbb területe volt. A térítõk azonban nem jártak sikerrel, hiszen a köznép mellett jelentõs volt a helyi nemesség támogatása, sõt mi több hamar kiderült, hogy a languedoc-i püspökök sincsenek ellene.Katharizmus a gnosztikus, platonista és manicheus gyökereivel a bogumilok tanításain alapul, melynek fõ gondolata az volt, hogy a világ gonosz. A rejtett keresztény dualizmus helyett nyílt és antagonisztikus dualizmust hirdettek, magasztalva a szellemet és lenézve a testit, az eredendõ bûnnel terhelt fizikai világot. Ezzel saját véleményük szerint közelebb álltak Jézus eredeti tanításaihoz, mint a korabeli egyház.

A katharok szerint a világot egy gonosz istenség teremtette, melyet a gnosztikusok Demiurge-, a keresztények pedig Sátán néven ismernek (ez az azonosság a középkor ördögös divatjával magyarázható), és úgy hitték, hogy a lelkek újjászületnek, mikor ettõl az anyagi világtól elszakadnak és a test halála után az anyagtalan mennybe jutnak. Ezt az elszakadást, a világtól megrontatlan egyszerû élettel lehet elérni és az ilyen életet élõket „perfecti”-nek hívták (amit ma „igaz”-nak fordíthatnánk). Ezen igazaknak hatalmuk volt eltörölni egy személy bûneit, az anyagi világgal való kapcsolatát megszakítani, hogy õ halála után a mennybe mehessen. Az igazak, a korabeli egyház romlott és dúsgazdag életével élesen ellentétes, kifogástalan szegénységben éltek. A katharokat a kortársak többnyire hibátlan erényû embereknek írják le.

Isten megismerésének lehetõségeit keresték, ez a gnószisz különleges, szent tudás. Az ismeretet azonban elsõ kézbõl kívánták megszerezni, ezért a közvetítõk (papok) létét feleslegesnek tartották. Ez magával vonja az egyházi hierarchia és tekintélyelv tagadását is.

A bûnök eltörlése általában a halálukon lévõkön volt gyakorolva víz nélkül és a katharok azt a Szentlélek keresztségének tartották és körülbelül a katolikusok utolsó kenetének felelt meg. A katharok nem hittek a házasságban, és a nemzés (újabb lelkeknek a bûnös világra való hozatala) számukra elítélendõ volt. A földi létet egyfajta próbatételként fogták fel, amivel gyõzedelmeskedhetnek a gonosz felett. Bûneinek eltörlése után, a hívõ gyakran teljes böjtöt tartott a „bepecséltetett” tisztaságának megõrzésére, amit egyfajta szertartásos öngyilkosságnak is lehet tekinteni.

Katharok gyakoroltak egy másik fajta Szentlélek keresztséget is, amit csak a legelhatározottabb hívõknél használtak. Az ilyen módon beavatottak „Parfait”-té, „Perfect”-té váltak és életüket vegetáriánus, nemi élettõl mentes, vándor tanítókként, a kathar közösségek vezetõ példaképjeiként élték le.

Jézust egy szellemnek tartották, mivel nem hihették el, hogy a jó Isten gonosz anyag formájában jött le a Földre. (Ez a gondolat a docetizmusnak nevezett gyökerekbõl fakad, amelynek lényege, hogy az ember anyagi testében egy isteni szikra van bebörtönözve és az anyagi testet egy kisebb gonosz istenség (dimiurge) pontosan e célból hozta létre, hogy az ember ne láthassa isteni eredetét, azaz hogy az emberiséget lényegében szendergésben, félálomban tartsa. Más szóval, docetisták úgy gondolták, hogy a test romlékony, a lélek pedig örökké való, ezért Krisztus teste és annak keresztre feszítése számukra csak egy illúzió volt, amit a buddhizmus illúzióról alkotott nézeteivel megegyezõen értelmeztek, azaz nem a valóságnak tûnõ valótlanságot nevezték illúziónak, hanem az idõhöz kötött, csak ideiglenesen létezõ, azaz romlandó létezéseket. Minthogy a testet csupán ideiglenesen létezõnek tartották, a korukbeli ortodox nézeteket vallók úgy vélték, hogy tanításaik aláássák a halottakból való feltámadás és a teremtett anyag jóságába vetett hit fontosságát, így a Kr. u. elsõ évezred ökumenikus tanácsai a docetizmust teljes egészében elvetették, de a hivatalos egyházi tanítások felszíne alatt gondolatai a népek körében megmaradtak.

Emellett más, szintén korabeli nézetek is voltak Jézus Krisztus természetét illetõen. Például a nesztoriánusok (Nestorius Kr.u. 386–451 Antiokhiából, késõbb Konstantinápoly pátriarchája) szerint az isteni és emberi természet Jézus testében együtt léteztek, de két különbözõ személyiséget tartottak fenn. Az adoptionisták szerint Jézus emberként született, de a Jordán folyóban való megkeresztelkedésével Isten fiává fogadta. A psilanthropisták nevüket találóan a görög „psilo”=csupán és „anthropos”=ember szavak összetételébõl kapták, mert tagadták Jézus mindennemû istenségét.)

Ezen túl, a katharok hite szerint az Ószövetség Istene maga a Sátán volt, hiszen õt teremtette a világot, és a consulamentumon (bûnbocsánaton) kívül (ami önmagában is fõben járó eretnekségnek számított) semmilyen más szentségben nem hittek. A nõket teljes mértékben egyenrangúaknak tekintették, mert számukra a fizikai különbségek lényegetlenek voltak. Legeretnekebb gondolatuk a feudális Európa számára mégis az lehetett, hogy az esküt bûnnek tartották. Ez a hit ugyanis az egész akkori társadalom alapjait veszélyeztette, hiszen az általános írástudatlanságban csaknem minden üzleti megegyezés, és hûbéri kapcsolat az eskün alapult.

Féligazságok! Tudatlan vagy a gnoszticizmussal kapcsolatban. Ha valami, hát az információ és a gondolkodás (logosz) istentõl való. A filmben Hypatia azt mondja, a filozófiában hisz. Szófia, a tudás szeretete a gnoszticizmus! (illetve ugyanígy nevezzük a zsidók matematikai, "alkimista" ügyeskedését, hogy kikeverjenek még valami információt a Tórából :))
A gnoszticizmus kigyomlálása úgy történhet, ahogy a filmben Cyril felolvassa Pál levelét.
Hozzáteszem: nem vallásos szempontból nézem a filmet, a vallásra az emberi elme egy mûveleteként tekintek, aminek az egyetlen igazán csodálatos típusa a gnoszticizmus. Annak ábrázolását vélem látni a filmben, ahogy az evolúció biomasszája elmossa és meggyalázza az übermenschet.

Nekem túlságosan nem tetszett, de voltak jó gondolatok benne. Az egyházak gigászi és értelmetlen harca a tudományok ellen. Érdekes, hogy a világban még ma is naponta hallnak meg vallási okok miatt, és hogy az emberek nem tudnak egymás mellett békében élni. Az hogy egyes helyeken a vallásosság és annak milyensége nem opcionális, hanem kötelezõ. továbbá ezeken a területeken az emberek még mai napig olyan bunkók és kultúrálatlanok ahogy az a filmben is látszik.
Amúgy a film nem nyûgözött le. A rendezés egész jó, a színészi játék közepes. A jelmezekér és a sminkért adok egy ponttal többet mint amit egyébként adnék és így
7/10

Jó kis film, nem is értem, hogy a kritikák többsége miért húzza le annyira. Az biztos, hogy a cselekmény szétesik, de nem is ezért érdekes ez a film, hanem a korrajzért, ami abszolút hihetõ. A múltat a maga brutalitásában mutatja be, és valószínûleg nem is tévedhet olyan nagyot. Eloszlatja az illúziókat, és csak a nyers valóság marad, bemutatja, hogy egyik primitív csürhe hogyan gyilkolta halomra a másikat mindenféle idióta vallás nevében (és fordítva). Hogy keresztényellenes lenne? Jó eséllyel a keresztény gyülekezet akkortájt valóban nem volt más, mint az egyik csürhe a sok közül. Nem hiszem, hogy nagyot tévedne a film. A hiba amúgy sem a vallásban van, hanem leginkább az emberekben, akik addig csûrik-csavarják a saját szentírásukat, míg végül rá hivatkozva kiírthatnak mindenki mást. Ezt ügyesen bemutatja a film.
Összesítve: Brian élete brutál változat, szerethetõ hõsnõvel, jobbára érdektelen szerelmi szállal, viszont igényesen kidolgozott részletekkel és tonnányi realitással. Nekem bejött.

Valójában a pénz is egy vallást testesít meg ma. A hitet a pénzt kibocsátókban. És a kibocsátás mennyiségében. Mivel fedezet nincs. A kibocsátott mennyiség pedig jelentõsen szabályozza a gazdaságot az infláción/munkanélküliségen keresztül.

Elgondolkodtató film, jó, hogy nem a gonosz képmutató keresztyének - jó és szelíd pogányok manapság divatos közhelyét ismétli. Egyház és hatalom viszonya, politika és népszerûség kérdése, sok minden benne van ebben a filmben.

Én is jártam iskolába , tudom mikor volt a skolasztika idõszaka. Nem a skolasztika koráról beszéltem, csak azt hoztam fel példának. A tudomány és vallás kapcsolatáról beszéltem. De gondolom ezt te is érezted csak jól esik a napi kötekedés.

Nagyon jó történelmi film, szép látványvilággal.
Sajnos mint az összes hollywoodi filmnél, itt is be kell kapcsolni egy szûrõt, hogy tudjuk meddig tart a film és hol kezdõdik a propaganda.

Azt mondani, hogy a tudomány legnagyobb ellensége a vallás, legfõbbképpen a kereszténység, az elég buta dolog.A legnagyobb egyetemek és általában az egyetemek többsége egyházi tulajdonban voltak. Az iskoláknak pápai elismerés adta meg az egyetemi rangot.
A tudomány abban a korban is elég korlátozott volt(a film témája) és nem a vallás miatt. Ha valaki hallott arról, hogy mit jelent a "autos epha" kifejezés, akkor tudja mirõl beszélek.Vagy latinul "ipse dixit".

A filmet többféleképpen lehet értelmezni, nyilvánvalóan mindenki úgy fogja, ahogy az õ kis ideológiája megengedi... a primitívebbek, akiknek az agyukból csak annyira telik, azt fogják mondani, h a vallás sz.r, meg marhaság, mások kicsit megcifrázzák.
Valójában a lényeg az, h ne felejtsük a múltat, azt, h igenis, a kereszténységnek, zsidóságnak, hellenizmusnak volt egy ilyen korszaka, amikor a gyûlölet- és "az Isten nevében" kicsit túlfortyogtak az indulatok, de mindezért NEM a VALLÁS tehetõ felelõssé, hanem az EMBER. Ha ezt képesek vagyunk felfogni, talán tanulunk a múlt hibáiból és a jelenben, jövõben nem fogjuk ugyanazokat elkövetni.
A szerencse az, h a kereszténységrõl, vallásokról más filmek is léteznek, nem ez az egyedüli, így az intelligens nézõ, fogyasztó, befogadó szelektálni tud a sokféle igazság közül, hiszen mindenkinek van józan ítélõképessége, csak meg kéne végre tanulni használni!!!
Egyébként többnyire hiteles, fõleg ami Hypatia-t illeti, nyilván a szerelmi fonalat kicsit kiszínezték, h egy 16 éves is megnézze.
Sajnos az öldöklõs része is többnyire igaz, de ne felejtsük el beleilleszkedni a kor szellemébe, ill. h egy vallásos folyamat egy picinke szeletét mutatja be nekünk a film, mely szerint nem lehet megítélni sem a vallásos embereket, sem a nemvallásos embereket, de még csak magát a vallást sem!!!!

Csak ajánlani tudom másoknak is. Tanulságos, szép képi megjelenítésû, jól kidolgozott, bár kissé durva film, nagyszerû színészekkel.
A vallásról csak annyit: sosem volnék képes filmek, könyvek alapján ítélkezni emberekrõl, hitrõl. Akit ilyen módon meg lehet gyõzni, vagy el lehet tánorítani, az nem hittel él(t).