Programkereső

Téma: Aki hûtlen, pórul jár

Spoiler
10/10
FElepHánt 2009 nov. 26. - 18:28:22 10/10
(1/1)
Annyira fontos elõadás, hogy még Mária Terézia császári és királyi fenség is ott trónol az Eszterházy kastély miniatürizált színházának páholyában. A történetet bábok játsszák, de énekhangjukat ifjú operaénekesektõl kapják, akik már az elsõ percben meghódítanak lendületes nyitó-quintettjükkel. Arcvonásaik, ruházatuk visszaköszön Orosz Klaudia pompás karakter-figuráin, a zord apa, méretes állával tátogva, még play-back-elni is képes Kiss Tivadar tenorjára.
Az énekesek, finoman jelzett gesztusokkal, az éneklés szüneteiben is követik a cselekményt, néha még kézbe is veszik színpadi alteregoikat, a báb- és az élõ-szereplõk játéka így teljes egységben hatványozódik meg. A csavaros észjárású Vespinát Wágner Adrienne, áhított szerelmesét a bariton Kelemen Dániel személyesíti meg markáns eszközökkel. Pataki Potyók Dániel lírai tenorja jól illik az élvetegen csalfa Nenciohoz, Celeng Mária kimagasló vokális teljesítménnyel hitelesíti Sandrina gyengéd érzelmeit. Novák János rendezésében találékony ötletességgel, mesteri összhangban alkot egészet a bábszínpadi és a vokalizált játéktér, az élõbbnél is élõbbé varázsolt "néma"-szereplõk elképesztõ létezésére pedig alig találunk szavakat... Bólogatnak, járkálnak, dülöngélnek, ugrálnak, elképednek, rettegnek, csodálkoznak és örülnek, kezük-lábuk mozog, de már az se meglepõ, ha ormányos medveként forgatják fejüket körbe-körbe. Ugat a házõrzõ, miákol a macska, egy egész birkanyáj fantasztikus metamorfózisának leszünk tanúi, amikor bárányfelhõvé bodrosodik az égen, de az se kutya, midõn a párjára találó lány kacéran fejére húzza szoknyáját és legott szárnyaló léggömbbé változik! A tucatnyi bábszereplõ beszédhangját egytõl-egyig az õket bravúrosan mozgató színészektõl kapja, Szívós Károly és Orosz Klaudia animátori virtuozitását legfeljebb a hangbéli múlja felül: káprázatos változékonysággal, olykor két különbözõ alakként társalognak önmagukkal.
Próbáltuk szusszanásnyira csak az õ tevékenységüket figyelni, követhetetlenül szédületes: szemvillanásnyi idõ alatt cserélnek bábot, pozíciót, hangot és karaktert, még "nézni is tereh", - vissza is fókuszáltunk egybõl a bohókás komédiára... A két nagyszerû bábmûvész munkássága fényesen bizonyítja, hogy a bábszínpad mindenre képes, valóságostól a mesés szürreálig, hajmeresztõ groteszktõl a szédült abszurdig. Eszterházáról lekéstünk, de a Kolibriben mindannyiunknak ott a helye: így lészen a mostani gyermekekbõl operabarát! (Ami a szülõknek sem ártana...)
Válasz