Jó film, de azért van jó pár hiba benne.
A mennyei királyság nekem egy kicsit jobban tetszett.

Érdemes megnézni a 2. részt is.

9 / 10 Mindenkinek csak ajánlani tudom , aki szereti a keresztesekrõl szoló történeteket.

mert én jellemeztem elötted "kosztümös kalandfilmként" :)

van akinek igy jó a film, van akinek nem. ezen nem veszünk össze :)

Én csak arra reagáltam miért nem koszosak a szereplõk, én sem értékelném ezt az alkotást 6-7 pontnál többre. Nincs látványos csatajelenet, nincs humor, nincs igazi dráma, és nem vagyok svéd hogy értékeljem a történetben bujkáló finomságokat :)

A meséhez, csak annyit, hogy a film gyakorlatilag a Svéd állam megszületését volt hivatott megörökíteni. Ezért is szerepelnek benne napjaink legnépszerûbb svéd színészei. Legalábbis (Svédországban a legnépszerûbb). Azért kicsit jobban ott van a szeren, mint a honfoglalás...
A tisztaság, hát igen, ritka a retkes szereplõkkel forgatott film :) Erre legjobb példa a gyaloggalopp.

Örülök, hogy Te is láttad és tetszett!

Nézzétek meg a Kingdom of Heaven 3 óra 10perces rendezõi változatát. (persze ez így nincs szinkronosan, de felirattal igen)
Na az a legnagyobb középkori lovagi film.

... ha ez a film amerikai lenne, biztos nem kétszer 90 akárhány percben adnák le, szégyen, hogy Európa közepén egy európai filmet nem lehet eredeti változatban leadni, de a sok amerikai szemetet (pl. gyilkos elmék) abból napi 3x1-et meg lehet nézni, egy biztos; maradok a focimeccs nézésénél, pedig ezt a filmet megnéztem volna, de így amerikai agynak zanzásított (persze érthetõ, mert mint írta elõttem valaki, a végére elfelejtenék az elejét)változatban..... de jön a Dallas új részekkel hurrá tanuljunk intrikát, embertelen átveréseket....

Sajnos, én sem a 139'+128'-es változatot, hanem a kétszer másfél órásat láttam. Gondolom, abban azért nem különbözött az eredetitõl, hogy a cselekmény "fordulatai" miatt nem kellett lerágni a körmünket; lassan, kiszámíthatóan hömpölyögtek az események még ebben a durván megvágott, eszerint vagy 80 perccel rövidebb változatban is.

Szóval semmi izgalom, ami azért egy történelmi filmtõl elvárható volna - a sok vágással pedig a balladisztikus elõadásmód sérült. Az eredeti alkotóknak nem szabad lett volna hozzájárulniuk a rövidítéshez, ehhez joguk van. (Remélem, nem õk maguk csinálták, a "piacképesség" miatt...)

A csatajelenetek viszont egészen kiválóak, az operatõrök munkája is, a jelmeztervezõnek pedig magos díjat kellene adni, itt én csak egy tizest tudok.

Szép film, de - így, vágva - nem jó.

A kommentek alapján nem kezdem el nézni, inkább letöltöm, ha megtalálom.
Van valakinek torrentazonosítója hozzá?

A film+on tuti, hogy a vágott verzió lesz, sõt, az angol fõcímû az alap.

"...aki Gyõzikét, ValóVilágot, meg idióta szappanoperákat néz, jó ha tudja, hogy miatta nincs értelmes mûsor."

nagy részük nem elég értelmes ahhoz, hogy ezt átlássa, és belássa



"azért szeretnék tengerparton lakni, mert ott csak három oldalról vesznek körül a hülyék"

köszönöm az ajánlást.
a tv-s változatot hagytam a fenébe és megnéztem az eredeti vágatlant.
nem egyszerû a dolog, mert feliratot hozzá azt nemigen találtam megfelelõt
angolt sem, nemhogy magyart.
de megérte.

ajánlom a filmet mindenkinek, aki komoly, jó alkotást szeretne látni és érdekli a történelem.

*SPOILERS* (Bocs, hosszú...)

A "szellemi indítás" és az "indítottak"/"elhívottak" mûködése sarkítva, ezért jól megfigyelhetõ módon jelenik meg az "Arn, a templomos-lovag" címû filmben.
A "szellemi indítás" alapvetõen olyan, amit az ember elsõre vissza szeretne utasítani. Maga a szellemiség ugyanis egótlan, nem személyhez kötött, az "indítás" így egyrészt egy megoldandó feladatot jelent, ami egyben egy teremtési lehetõség is. A szellemiség esetén az szinte mindegy, hogy azt ki csinálja meg - meg kellene csinálni. Ugyanakkor az embernek megvan a saját feladata. Az indítás egy plusz feladatot jelent, tehát nem az egyéné, úgy tûnik, valaki másnak kellene megcsinálni, sõt, úgy tûnik, más sokkal jobban be tudná illeszteni a világba. Ugyanakkor az "indítás" már nem személytelen, mert az egy vállalás. Ráadásul ez olyan feladat, ami egótlan, tehát a személynek alapvetõen munkát jelent és többnyire nincs külsõ értéke, többnyire senki más nem tartja azt értéknek (talán csak évtizedek múlva és talán csak néhány ember), így maga az egó sem tudja magát ezzel a többiek elõtt értékesebbnek láttatni. Egyetlen érték az a belsõ öröm, hogy valamit sikerült jól megcsinálni.
Ha tehát egy feladat olyan, amit szeretnénk, ill. amit, ha megoldunk, akkor sokan felnéznek ránk, vagy akár sarkítva: jól mutat majd az önéletrajzunkban - akkor az karrier és ego-építés, de nem szellemi indítás. Ha olyan, amit nem nekünk kellene megtenni, de megtehetnénk, csak azért, hogy a világ jobb legyen - na, az már gyanús.

A "szellemi feladatra" való "indítás" egyik követelménye, hogy az egyén képesség-együttese alkalmas legyen a feladat megoldására - Arn harcra született, kiváló lövõ volt és mindkét kezével tudott vívni. Egy magas szellemi-szintû feladaton csak akkor tevékenykedhet a személy, ha a személyisége is ahhoz fel tud emelkedni. Ha a negatív tulajdonságok kezdenek el felgyûlni benne, akkor a feladat "leválik" róla, és esetleg más, vagy mások fogják majd folytatni. Ha alkalmas egy feladat megoldására, a személy bizonyos védelmet is élvez; Arn többször a halál közelében volt. De csak addig, amíg a személyisége is magas szinten van; ha negatívvá válik, például bízni kezd a szerencséjében, vagy hipokrata lesz, akkor a védelem elhagyja.

Arn tehát a balesete után "lehetõséget kapott", hogy a kolostorban egy volt lovagtól tanulja az íj és a kard használatát, majd 20 évi kereszteslovagként való, szinte állandó harcban töltött szolgálattal a harc mesterévé vált. A szükséges idõpontban visszakerült Svédországba, és levezényelhette a döntõ ütközetet. Felmerülhet a kérdés, hogy a szellemiség ennyire az egyén feláldozását követeli? Arn szinte gyermek sem volt, mert szerzetesként kellett élnie. A kedvesével alig volt együtt, utána 20 évre (!) elszakították õket egymástól. 20 évig a Szentföldön folyamatos életveszélyben kellett élnie. És végül, amikor hazaért, a békét is sikerült kivívnia és már együtt lehetne a párjával, akkor halálos sebet kap és meghal. Valóban ennyire a lemondást követeli a szellemiség?

Nagyon alaposan kell végignézni a filmet, hogy észrevegyük, a problémák mindig akkor történnek, amikor vagy Arn vagy a hozzá tartozók valami nem helyes dolgot tesznek.
Szellemiség oldalról tekintve így a következõ történt:
- Arn - a hõsnek, Svédország megmentõjének született kisfiú - leesik az emelvényrõl, de a "szerencse" megmenti.
- Anyja Istennek ajánlja fel. Ez helytelen, hiszen nem Isten kezébe tette a döntést, sem nem a maga számára tett fogadalmat, hanem valaki más, sõt, a kisfia "kontójára"
- "Szerencsére" Arn a kolostorban találkozik egy templomos-lovaggal, így a kisiklott terv folytatódhat
- Arn még a házasság elõtt együtt van Ceciliával, amit akkoriban nem lett volna szabad megtenniük
- "Szerencsére" a kisfiú, így a vérvonal megmentõdik; egy rokonuk neveli majd fel
- Arn beleegyezik a király eltávolításába, pedig figyelmeztetik, hogy ez korai; sõt, Arn ezt a szerelme miatt teszi
- Következményként elindul ellenük a bosszú, de "szerencsére" Arn a Szentföldre kerül, ahol gyakorolhatja a képességeit
- Arn nemes cselekedetei miatt, "Szerencsével" több halálos veszélybõl is megmenekül, végül hazakerül
- "Szerencsére" még az elõtt érkezik meg haza, mielõtt Cecilia újra letenné az apáca-fogadalmat (õt akarták zárda-fõnöknõnek)

Eddig még megvolt a boldog befejezés lehetõsége, de miért is kellett Arn-nak meghalni, és Ceciliának a boldogságnak már a reménye nélkül is tovább élni?
- Cecilia esetén egyértelmû az utalás. Az õt kínzó korábbi fõnöknõnek még annak a halálos ágyán sem tud megbocsájtani.
- Arn esetén csak egy pillanatra látunk utalást (mégiscsak õ a fõhõs). Amikor meglátja a kegyetlen királyt, valószínûleg elragadja az indulat - mindenesetre figyelmetlen lesz, így kaphatja meg a halálos sebet. "Szerencséjére" nem hal meg azonnal, még a király csatlósával végezni tud és a királyt is legyõzi, sõt, még "szerencséjére" haza is ér, láthatja feleségét és õt ölelve halhat meg.

Az Arn esetén nem a teljes személy feláldozását láthattuk tehát. Normál esetben a "feladat" beleilleszkedett volna az élettörténetébe. Minden kitérést az egyén vagy a hozzá közel állók helytelen tettei eredményeztek. A feladat fontossága azonban megmentette és fenntartotta az életüket, újabb és újabb korrekciókat hozva a sorsukba.

:)

Na végre egy nõ:)

Nem emlékszem, de feltettem ide két verziót: http://budapestszex.com/kep/1cd.zip és http://budapestszex.com/kep/2cd.zip

Ismét egy skandináv remekmû. Eredeti hanggal és vágatlanul ajánlom mindenkinek.