Ebben a filmben a Brigi jones naplója ,az Igazából szerelem és A kabalapasi c. fileket gyúrták össze.Nagyon jól szórakoztam rajta!!! :D Jópárszór sírtam a nevetéstõl.Nem számítottam arra hogy kicsit komolyabb mondanivalója is lesz a filmnek,de meglepõdtem a végén.Kellemeset csalódtam! :) A rendezõnek (aki az esküvõn köszüntõt mond) meg olyan jó beszólásai voltak! A maga mûfajában 8/10

Volt benne egy két jó poén, de olyan egyszer nézõs fajta. Ettõl függetlenül kis limonádé, amivel elütõd a vasárnap délutánt. 10/7

A galambos rész nekem nagyon bejött, jókat kacagtam. A film viszont tényleg nem sikerült a legjobbra. Unalmas volt.

furcsa egy film, megnéztem, de ennyi. a vége egyáltalán nem jött be, maga a sztori nem lett volna rossz csak valahogy másképp kellett volna átadni, lehet a rendezõi koncepció volt rossz. valahogy nem volt meg benne az a plusz ami kell. összeségben 10/6

Egy valami miatt volt csak jó; a színész miatt aki nem más mint Simon Baker. Nagyon rossz a film. A sztori is, egyáltalán nem vicces. Semmi nincs benne, ami egy vígjátékba kell. 10/1

Poénos laza kis film :)
Az a bizonyos .."kutya póz" xD

Láttad mit írt Bigpapa?

"aztán kezdik megismerni egymást és az apró idegesítõ szokásaikkal nem tudnak együtt élni"

Mesélj, te és a férjed hogy vagyok ezzel? Szeretnék õszintén irigykedni.

Egy estés könnyû film, tökéletes kikapcsolódás, sok poén és nevetés. Mi a férjemmel mindketten nagyon élveztük. Mondanivalója nem nagyon van, így csak akkor nézd meg, ha anélkül is tudsz szórakozni egy filmen. (9/10)

Tegnap néztük a filmet. Tény, hogy vannak benne baromi jó poénok. A családterapeuta nõnek a Börcsök Enikõ a hangja (most õ szinkronizálta a Személyiségtolvajban is a testes nõcit), valami qrva jó, ahogy ez a nõ szinkronizál. Már azon jókat röhögök, fõleg,ha meghallom a hangját.
A film jó. Tényleg benne van, hogy ahogy egy házasságba beleugranak pár hét ismeretség után a fiatalok, aztán kezdik megismerni egymást és az apró idegesítõ szokásaikkal nem tudnak együtt élni. Ezért nem díjazom azokat,akik fejest ugranak a házasságba. Simon Baker pasi szemmel is jól néz ki, de tényleg, ahogy a csaj elkezdte babrálni a jegygyûrûjét egybõl a szemét néztem, hogy a mentalista kiszúrja e a nyomokat? :DDDD Amúgy a cipõje és az öltönye esküszöm a mentalistából van, szerintem két mentalista epizód közt átugrott ide, lenyomta a szerepet és ment vissza a CBI-hoz ;)
Rose Byrne egyik pillanatban tök jól néz ki a másikban meg néztem,ki ez a banya :) Viszont Anna Faris itt megint elég gáz, pedig isteni csinos az a nõ. De mennyi arca van, ahogy kisfiús a diktátorban, itt egy szakadt nõ, a Házinyusziban meg egy bombázó volt.
Nem életem legnagyobb filmje, de egy 7 pontot megért :) Bár nem mozifilm, hanem olyan hétvégi esti film, de pengeélen táncoló pároknak nem ajánlott :DDDDDDDDD, vagy lehet,mégis?

Jó kis film volt.Nem dõltem ki a székbõl a röhögéstõl de azért humoros volt.Simon Baker :DD én már csak a mentalistát látom benne ha még sárkányt játszik vagy nem tudom akkor is. :D

10/7

elemes: Nagyon korrekt összefoglaló az életrõl. Az ember leggyakrabban akkor szid valamit nagyon erõsen, ha érzi annak valóságtartalmát. Szerintem a film negatív kritikusai magukra ismerhettek a filmbeli karakterekben, és ez lehet, hogy bosszantja õket. Nagyon jó, hogy végre nem egy megjátszós, amerikás boldogság-film, hanem közelebb áll a való élethez.

...szerintem ezeken felül is volt még pár jó poén, és nekem ezek sem mind jöttek be.

Hát, adtam neki három csillagot, mert volt pár értékelhetõ része... de egy alapvetõen elég jó ötletbõl közepesnél kicsit jobban kidolgozott, de egészében alaposan elrontott film készült. A kínai ütvefúró jutott eszembe, amiben ott van egy csomó csapágy, forgórész, tekercselés, fordulatszámszabályzó, de mégis pocsékolás mert szétesik.

A vígjátéki vonalban volt pár jól eltalált poén, volt néhány olcsó poén (szégyen nem szégyen de ezeken is nevettem) és volt néhány vérgyenge poén. A hatalmas önbizalommal de nulla önismerettel rendelkezõ visszataszító haver figurája sokak számára ismerõs, és többnyire hálát adunk, hogy nem a mi haverunk, hanem csak a haver haverja; az egymás gyötrésében örömet lelõ és már csak ezért együtt maradó házaspárok is meglehetõsen gyakoriak (sajnos); a nyílt és a rejtett gyûlöletre egyaránt hoz karakteres példákat a film. Szívbemarkoló és szívet melengetõ apró részletek sokasága mutatja, hogy a forgatókönyvíróban megvolt a jó szándék, hogy akart valamit mutatni nekünk nézõknek. Sajnálom, hogy vagy õ, vagy a rendezõ, vagy a producer, de leginkább mindhárman végül elbaszták. Bocsánat, de ez történt.

Amikor egy fiatal (nõ vagy férfi) lassan kinövi a kamaszkort, személyiségének egy sok vonása elkezd kirajzolódni. Beleépült már egy csomó olyan érték és ítélet, amit a családjától, a szüleitõl hozott, és ezeket akaratlanul is képviseli a saját életében. Aztán egyszer csak találkozik két fiatal, akikben nyilván van egy csomó közös vonás, közös nyelv, és néhány közös érték – hiszen másként nem értenének szót –, és van valami, amit a másikban különösen izgalmasnak találnak. A számomra kedves ember olyan értékeket hordoz, amely az én családomban nem jelent meg, vagy egyenesen elutasítottuk. És most itt van valaki, aki megmutatja hogy a világ színesebb, mint az a család, ahonnan származom. És persze dolgoznak a hormonok, a feromonok, a szerotonin, az endorfin, a dopamin, szóval dúl a szerelem, a világ gyönyörû, a kedvesem pedig a rózsaszín árnyalataiban tündököl.

Aztán ahogy a szerelem-hormonokhoz lassan hozzászokunk (tolerancia alakul ki), a rózsaszín árnyalatai fakulnak és a szívárvány más színei is betörnek a képbe. A kedvesemet néhány hónapja ismerem, de a szülõi parancsok, a családi értékek évtizedeken át zengtek a fülembe, és lassanként rádöbbenek, hogy kedves, meg jól néz ki, de láthatóan nem azokat az értékeket képviseli, amelyeket én. És van egy csomó ROSSZ tulajdonsága, amit nem bírok elviselni. A rózsaszín eltûnik, és mivel egy pillanatnyi harag is képes (rövid idõre) kitörölni MINDEN pozitív emléket, egy szín marad: a fekete. Már CSAK a hibákat látom, és nem tudom, hogy lehettem olyan hülye, hogy belezúgtam. Átvert, becsapott, megtévesztett.

Legtöbben nem vagyunk elég érettek és egészségesek ahhoz, hogy saját erõnkbõl felismerjük: nincs rózsaszín és nincs fekete. Ahhoz pedig végképp nem vagyunk érettek, hogy akár rövid ideig is elviseljük a kellemetlen érzéseket. Rosszkedvre csokoládé; sikertelenségre számítógépes játék; ha letolt a fõnök, internetes vitafórumokon trollkodás; stresszre (súlyosabb esetben az értéktelenség, elveszettség érzésére) valamilyen keményebb drog, alkohol; a kedvesemmel való konfliktusra pedig új szeretõ a megoldás. Megoldás? Épp ellenkezõleg. Ahelyett, hogy szembenéznék a nehézségemmel és átvergõdnék rajta, talán meglelve a gyógyulást, inkább enyhülést keresek. És miközben az idõ telik, a problémák, amelyek elõl elmenekültem, egyre súlyosbodnak.

Mostantól SPOILER.

Vajon mi az oka, hogy Guy, a gazdag, okos, kedves és vonzó pasi egyedül él? Nem tudjuk; de Nat valószínûleg hamarosan megtudja, és ez még nem elég: az a lazaság és szertelenség, amely Josh-ban megragadta, kezd neki hiányozni. Chloé miért is hagyta ott Josh-t? Azt mondja, túl fiatal volt; de tuti, hogy inkább Josh borzasztóan egocentrikus viselkedésétõl menekült, csak ezt már elfelejtette. Ja, Chloé szinkronja valóban borzalmas, a többi elmegy.

Az a három hónap, amit a borzalmas házassági tanácsadó javaslatára egymásnak adtak, nagyon sokat megmutatott abból, hogyha mindezt a válság ELÕTT gyakorolják, tisztelve a másik értékeit és gyakorolva a kedvességet, akkor válhattak volna boldog párrá.

Amiért a filmnek leginkább nulla csillagot adtam volna: a házassági tanácsadó antifigurája és az, hogy MEGOLDÁSKÉNT mutatja fel a válást és az új kapcsolatot. A kapcsolati tanácsadók többsége sokkal okosabb ember mint a forgatókönyvíró, rendezõ és a producer együttvéve, és tudjuk, hogy önmagában az új kapcsolat nem megoldás semmire. Az új társban új hibákat fogunk találni igen hamar.

Katasztrófa ez a film, megalázónak éreztem, hogy néztem, és csak magamnak tehetek szemrehányást, hogy nem jöttem ki a filmrõl. Tipikus példáját láttam annak, hogy a trailerrel hogy lehet eladni egy filmet. Ha a trailert láttad, az összes értékelhetõ poént láttad. A szinkron pedig egyenesen broáf.

Én bemutató alapján rosszabbra számitottam. De annyira nem rossz.

Irigyellek, õszintén.

Én sem értem a lehúzó kritikákat, szerintem nagyon rendben van. Végre egy nem teljesen nyálas romantikus vígjáték.

Nem szokásom visszanézni a kommentem után másokét, de nekem annyira tetszett a film és ti olyan nagyon csúnyán lehúztátok, hogy úgy érzem, muszáj megvédenem. Szerintem ez egy igenis szerethetõ kis filmecske, vannak benne igazán jó poénok és végre nem azok a kaki-pisi fajták, mint mondjuk a Horrorra akadvában. Én tényleg igazán élveztem. :)