Programkereső

Téma: Az élet fája

Spoiler
Earl Kivántsi 2015 dec. 27. - 13:46:42 Előzmény Safra
(213/233)
Most töltöm a filmet, még nem láttam, de szinte biztos, hogy igazad lesz.
Válasz
sioux 2015 dec. 20. - 18:21:11 Előzmény Safra
(212/233)
És mi van, ha egy (két há' stb) nem "álértelmiséginek" is tetszik? Persze, ha mindenkit álértelmiséginek nevezel, akinek ez tetszett, akkor nem mondtál semmit (csak létrehoztál - definiáltál - egy saját, más által nem használatos és nem használható fogalmat).
Válasz
1/10
mokaficok 2015 nov. 06. - 07:22:46 1/10
(211/233)
Megnéztem újra. Gondoltam jár egy második esély, mert van az úgy, hogy nekünk kell megérni, felnõni...

Jobban fájt, mint elsõre.
Válasz
Safra 2015 okt. 21. - 23:04:25
(210/233)
Szokásos, álértelmiségeknek való film, talán egy-két kivétellel.
Fõleg akkor tökéletes, ha valaki szerepet akar túljátszani, esetleg "értelmiségi" szerepben tündökölni, de csak óvatosan, mert ha rákérdeznek, hogy mit miért, akkor nehogy csak habogás legyen a vége és kiderüljön, hogy kóklerek vagyunk és csak blöfföltünk.
A látvány meg az egész kimerül abban, hogy a hangot kikapcsolták a film 90%-ban(tehát cipõkopogást meg köhögést nem igazán lehet hallani) és csak valami komolyzene megy általában vagy az se, ja meg felvettek valami töröttkezû operatõrt, aki sose azt veszi ennek köszönhetõen, amit kellene.
Ehhez hozzájön még egy szintén amatõr teremtés jelenet, ahol hol ezt, hol azt mutatnak(sejtek, medúzák), nekem Fatboy Slim Right here c száma jutott eszembe.
Jah és persze nyakon van öntve "hatalmas" Coelhot megszégyenítõ megmondásokkal, mint például a "vagy szépen élünk vagy odaverünk másoknak" meg egyéb okosságokkal, amit ugye ha nem mondtak volna el, akkor hülyén haltam volna meg.
Szal fentiek alapján gondolom nem kell nagyon ecsetelnem, hogy nem voltam hasraesve a filmtõl.
Ellenben szinte tudtam, hogy ha feljövök ide csak a szokásos, jól begyakorolt ctrlv+c hozzászólásokat fogom olvasni, hogy "mindenki hülye, aki nem érti", "mert ha csak fele olyan okosak lennétek, mint mi, akik itt sztárolják akkor" meg stb önsztároló hozzászólások.
Még jó, hogy sokan itt értelmiséginek vallják magukat, de képtelenek felfogni, hogy van, akinek nem tetszik és kész.
A legjobb pedig, hogy 10 épkézláb, önálló gondolatuk nincsen, csak a szokásos mellébeszéd.
Valaki linkeelt egy kritikát vagy mi akart az lenni.
Kezdésnek megy, hogy mekkora király a rendezõ, a film, majd hogy BP mekkora király, van teremtéselmélet, majd megint leírja, hogy minden idõk legjobb filmje és kész.
Ez igen, ez oszt igen.
Kíváncsian várom, hogy mi az, amin annyit tudtak gondolkodni, illetve melyik jelenet váltotta ki azt a hatalmas katarzist?
Illetve mi volt az a szöveg, amitõl szintén ki kell bukni a székbõl meg napokig nem tudtak egy jót szarni?
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon nem fog menni a válaszadás:)

UI: Ugye az önsztárolás egyik alapvetõ formája az, hogy ostorozzuk az ország népét, hogy mert a színvonal, mert a bla bla bla, hát már ránéztem, hogy mit bír az IMDB és hát bizony ott is ennyivel szerepel.
Válasz
eIemes 2015 aug. 18. - 08:47:35 Előzmény Kumpirka
(209/233)
Találó megfogalmazás - valóban vannak filmek, amelyek inkább mûalkotások, hirtelen a Cinema paradiso jutott esszembe, de akár Visszatérõ József többi filmje is.
Válasz
eIemes 2015 aug. 18. - 08:45:18 Előzmény korostom
(208/233)
Van aki pihenni vagy szórakozni szeretne, amikor leül megnézni egy filmet. szerintem ez is teljesen rendben van. és az is, hogy NEKI nem tetszik az a film, amelyiken pihenés helyett gondolkodni kell. kb mint a nyaralás: van aki albániai hátizsákos gyalogtúrára vágyik, van aki punnyadásra a tengerparti homokon.

Egy kedves ismerõsöm a szüleivel való egyre súlyosabb konfliktusok közepette próbálja megõrizni az egyéniségét (amelyet persze a konfliktusok torzítanak, sajnos, bár pont nem arra, amerre a szülei szeretnék). Na neki semmi szüksége egy agyalós filmre, inkább a bosszúfantáziáit akarja kidolgozni.
Válasz
10/10
nick név 2015 aug. 17. - 23:42:18 10/10
(207/233)
Teljesen egyetértek az elõttem szólóval. Több ilyen rendezõ kellene. Mûvészeket a filmmûvészetbe.
Hogy nem tipikus hollywoodi film Az élet fája? Hogy nem készült werkfilm sem ehhez az alkotáshoz, sem például Az õrület határánhoz? Nem tudom, hogyan fogok aludni az este... Mélyen, békésen és derûsen.
Válasz
10/10
Kumpirka 2015 febr. 03. - 20:01:34 10/10 Előzmény korostom
(206/233)
Igen, szóval olvastam róla egy kritikát valahol, ahol azt írta a szerzõ, hogy ez nem is film, hanem mûalkotás. Gyakorlatilag az én gondolataimat fogalmazta meg. Terrence Malick nem is filmes igazából, hanem mûvész. Nem csoda, hogy kivonja magát a mai filmipar világából. Interjút nem ad, werkfilm nem készül a forgatásain, fesztiválokra nem jár el. Több ilyen alkotó kellene, mint Terrence Malick, és több ilyen alkotás. Nagyon féltem ettõl a filmtõl, pontosan a megosztó megnyilatkozások miatt, három évet vártam, mire rászántam magamat, hogy megnézzem, de azóta hatása alatt vagyok.
Válasz
10/10
korostom 2015 jan. 30. - 00:27:57 10/10
(205/233)
Igazából az a kérdés merül fel bennem, mikor olvasom az értelmesebbnél értelmesebb hozzászólásokat, (mint pl. 'ez egy fos", "arra jó, hogy elaludjak rajta", 'nincs semmi értelme") hogy ezek az emberek, akik valószínûleg az érzelmekkel és gondolatokkal teli mûvészfilmek helyett az akciófilmeket, vagy vígjátékokat szeretik, egyáltalán minek néznek meg egy ilyen nagyszabású, talán mondhatni kísérletezõs mûvészfilmet? Aztán ha nem értik meg, tetejében kemény negyedórás filmnézés után adnak rá 1 pontot... Hiába van megannyi jó kritika a filmrõl, hiába van Arany pálma, ami azt jelenti, a maga kategóriájában ez egy zseniális film.
Ha ízlésetek ellen való a film, akkor inkább ne nézzétek meg...
Válasz
10/10
Kumpirka 2015 jan. 21. - 18:51:38 10/10
(204/233)
Aki szerint ez rossz film, az nem sokat tud az életrõl.
Válasz
boom49 2014 nov. 30. - 17:09:11
(203/233)
HAZUGSÁG.

Nincs szükségünk semmiféle istenre, pláne nem Yahvéra!

Soha, sehol, semmikor, semmilyen körülmények között!

PS: amúgy a filmet én is lesz*rom.
Válasz
1/10
trev 2014 nov. 29. - 20:11:27 1/10
(202/233)
Lehet a saját vállat veregetni, hogy ilyen nyitott gondolkodás, meg olyan nem sablonos ítélkezés, szabadjára engedett elme az, aki végig tudta ezt szenvedni, de ez a film rossz. Méghozzá nagyon. Fölöslegesen hosszú, és erõlködni kell, hogy mégis belemagyarázzunk valamit, ami mindezt indokolja. A zsenialitásról nekem más elképzeléseim vannak.
Válasz
perry 2014 okt. 05. - 11:19:18 Előzmény john_mills
(201/233)
Minden értelmezési kísérlet megengedett Az élet fája kapcsán rossz, jó csak a közömbös nem.
Próbára teszi nyíltságunkat és mozinézõi képességeinket.
Saját filozófiai tartalékaink hol az univerzum bonyolultságnak, hol pedig a hit mentén történõ megnyugvás kísérleteit
próbálja értelmezni.
A film nekem montázsok halmaza mint életünk is, apró történet darabkákból áll össze hol kedves, hol pedig drámai "filmtekercsek". Úgy, itt is ezeket látjuk ha kellõ érzékenységgel közeledünk ehhez az alkotáshoz.
Az pedig , hogy mennyire nem új a gondolat és képi megvalósítás sem, azt egy kis búvárkodással külföldön élõ magyar mûvész is tanúsíthatja.:

"A kortárs amerikai kísérleti filmesek közül Scott Nyerges New York-i absztrakt filmes Autumnal címû munkájából használtak néhány másodpercet, a hosszú evolúciós szekvenciához. (Egy interjúban az alkotó ironikusan utalva a kísérleti film marginális helyzetére azt mondta, hogy több pénzt kapott ezért a „vételért” mint az egész pályafutása során együttvéve.) Nyerges még a kilencvenes években a legendás Stan Brakhage tanítványa volt a coloradói Boulderben, akinek a lírai montázsai és absztrakt munkái több tucat fiatal alkotóra voltak hatással. Az élet fája sok szempontból a brakhage-i életmû házilag gyártott egyszemélyes avantgárdjának millió-dolláros kiterjesztése."

Hangsúlyozom , hogy nekem azt a jólesõen hátborzongató érzést teremti meg film , hogy akár az univerzum, akár a hit, akár a világ a szobám ajtajánál kezdõdik.
Válasz
john_mills 2014 okt. 04. - 23:38:47
(200/233)
elõzõ hsz-em téged is érint.

üdv.
Válasz
john_mills 2014 okt. 04. - 23:36:55 Előzmény perry
(199/233)
perry és kosheen01 hozzászólásait olvastam, talán sokaknak rajtuk kívül nem tetszett a film.

Számomra megdöbbentõ élmény volt. Ritkán sikerül az, hogy egy filmtõl nagyon magas nívót várok, és a mû végül tényleg nagyon magával ragad. Ebben az esetben ez mégis így történt, és ez nagy örömmel tölt el.

Egy szerettünk elvesztésének fájdalma olyan momentum, amelyet mindenki megismer elõbb vagy utóbb. Kérdés, ki hogyan éli meg, ki hogyan reagál. Az elvesztésnek sok olyan paramétere van, ami befolyásolhatja az "elengedés" nehézségi fokát, és jelen esetben a film a lehetõ legtragikusabb lehetõséget szemlélteti, gyermekünk elvesztését. A korbeli különbségek okozta távolság ill. közelség mérvadó lehet fájdalmunk mértékét illetõen, de ez csak egy szempont a sok közül. Egy gyermek elvesztése a szülõnek több téren okozott tragédiát fakaszt fel; tudni azt, hogy felelõs vagyok érte; (függõen a gyermek korától) minden pillanatot vagy a legtöbb pillanatot vele töltöttem; testembõl származik, részben engem visz tovább; fiatalít, mert az eljövendõt vélem látni benne; az élet teremtett rendje, hogy õ temet el engem és az is, hogy utódot nemz; és sorolhatnám végeláthatatlanul. Ezek mindegyike hathatósan mélyíti a fájdalmat, amit egy ilyen esemény okozhat életünkben.

A film számomra bemutatja, hogy miként reagál egy Istent félõ család - mely véleményem szerint az emberiséget szimbolizálja, szimbolizálhatja - a váratlanul bekövetkezett halálesetre. Talán nem jól érzem, amit Malick át szeretett volna adni - de elõadó- és alkotómûvészként tudom, hogy nem mindig az a lényeg, hogy én mit akarok átadni, hanem sokszor az, hogy amit átadok, alkotok, az gondolatot ébresszen, kérdést vessen fel, válaszútra tereljen; tehát nem mindig az üzenet konkretizált átadása a fontos, hanem egy esetleges keresztkérdés beszúrása az (ál)individualizált, szociális téren közönnyel fertõzött hétköznapokba -, de a kétségbeesés pillanata és a gyötrõdés szakasza közé beépített evolúció-szemléltetés a lázadó ember(iség) bosszú-reakciója Istennel szemben, amiért akaratával nem egyezõ cselekmény sorolt az életébe. Pontosabban az ember Istent elpusztítani akaró hadjáratának egyik oszlopos pontja, ami egyértelmûen kudarcot vall, és ezt egy alázatos embernek fel kell ismernie, ám az esetleges fel nem ismerés nem jelenti, hogy a tény megváltozna.

Érzésem szerint, a film végén bekövetkezõ "elengedés" visszavezeti az embert Istenhez, a Megváltó, Jézus Krisztus keresztfáját is megoldásként fedi fel egy pillanatra, mint ahogy annyi rezdülést csak egy pillanatra villant fel, csak magát a lelkiállapotot szemlélteti, csak azon idõz el.
Válasz
perry 2014 szept. 12. - 14:55:31
(198/233)
Köszönöm neked, hogy mélyebben felfejtetted a Malik film értékeit.
Szeretem ezt a filmet, ha másért nem mert gondolkodásra késztet, csiszolja az érzékenységemet mások iránt, megtanít arra, hogy ha élményt adó filmrõl van szó, akkor engedjem át magam annak gondolatiságának, de legfõbbként ne saját elõítéletem rabjaként közelítsek alkotásokhoz.
Ebben az is benne van, hogy ahhoz is alázat kell, ha valaki másképpen látja -mint jelen esetben többen ebben a témában- õt is megértessem, ne úgy tekintsek rá mint szavakban "meggyilkolandó" ellenfélre. Tudom akinek az a fontos, hogy csak a saját dallama gyõzzön, az csak szájkarate játéknak tekint az itteni fórumot, de felemelõ érzés az, ha vele azonosan gondolkodóra talál az ember.
Válasz
offtopic
perry 2014 szept. 12. - 14:35:20
(197/233)
Akkor igazam volt NOMÁD:).
Válasz
-NOMAD- 2014 szept. 12. - 00:57:54 Előzmény G-MAN
(196/233)
Hát az ... Végignézni meg ennél is nagyobb. :D
Nem ajánlom. Zs kategória selyemköntösben ... :(
Egyike azon filmeknek, amikre kapásból a mínuszt szórnám ... nem is értékelem ezt a hulladékot.
Válasz
perry 2014 szept. 09. - 16:13:01
(195/233)
Kösz modi, ez gyors volt :)
Válasz
perry 2014 szept. 09. - 16:08:11 Előzmény SlyZero
(194/233)
Idõnk rabjai vagyunk számlálgatjuk elmúlásunk napjait, mert ebbõl az emberi körforgásból kilépve ûrt hagyunk magunk után. Szeretteinkben,családunkban de ettõl még a "hangyaboly" teszi a dolgát. Gyárak épülnek, felhõkarcolók, a víz ugyanúgy vájja útját a kövek között, a porszemek sivataggá sokasodnak, csillagok hunynak ki és születnek.
Az ember pedig, ez a 75% víz és más összetevõkbõl álló lény az evolúció során megtanul járni, érteni, érezni élni a mi kis mikrokozmoszunkban.
A szó nemes értelmében az élet fája gyökeret ver, fejõdik lombkoronát hoz, büszkén tör az ég felé, de ki emlékezik arra, hogy ennek az óriásnak lehullott egy levele. Ezt csak a család a legkisebb közösség tagjai élhetik meg tragédiának, itt annyira nyomasztó a fájdalom vagy fokozódhat olyan végletessé, hogy képtelenség feledni, feldolgozni és utat találni a továbblépéshez. Mert a tragédia sokkal fájóbb ha szülõ veszt el gyermeket, fivér öccsét mint gyermek szülõt. Saját életembõl tudom milyen ûrt tud a szülõ távozása okozni az elszámolás kínjával, a jól tettem és mit nem tettem meg kétségeivel. Azzal a soha többé nem javítható fájdalmas rádöbbenéssel, hogy ezt az egyszeri alkalmat elszalasztottam.
Az élet fája egyszerre misztikus és nagyon fájó is, hiszen elõbb vagy utóbb minden ember megtapasztalja mindkét hiányt. Mert az életünk csak kölcsön amit vissza kell fizetnünk és a visszafizetés ára a halál, belesimulva évezredek körforgásba a végtelen illúzióját kergetve a születés és a halál helyett a túlélés vágyával.
Persze könnyedén címkézhetünk, hogy f*s film, mert sokan arra vannak beprogramozva, hogy az élet és filmmûvészet sem más mint szórakoztatások halmaza.
Ez a film ugyan nem Stalker de a gondolat azt az égetõ és fájdalmas kérdést járja körül: mi végre is vagyunk mi, és mi végre is békélhetünk meg a hozzánk tartozó halálával? Még azt sem mondanám , hogy konvencionális a képi világ, hiszen apró rezzenéseket kapunk magából az életbõl. Ezek képi összessége adja meg azt a melankolikusan fájdalmas vívódást amit nap mint nap élek, élnek meg én, te és mások is.
Egyszerû statikus filmkockák jelenetek sorjáznak egymás után, jobbára alsó kamera állásból fényképezve, mely adja egyrészt az ember és a tárgyi világ közti aránybeli távolságot és az ember magányosságának érzetét. Azt a törékenységet ami még jobban és erõtejesebben üzeni az lét kiszolgáltatottságának fájdalmát.
Gyermek arcok, felnõtt arcok, hol egyedül magányukba és kétkedésükbe zárva, hol pedig az örömök kis szikrája villan fel.
Hol halk crescendóként, hol pedig tam-tam dobok rivalgásával az ÉLET üvölt bele ebbe a gyászba, mozgássérülttel,
dühöngõ rabokkal, a hívatás bonyolult képletének megoldásaival át, meg átszõve a család életét.
Bizony az absztrakció kemény meló, a szem "rágógumiját" megszokni könnyû sétagalopp, amikor el kell vonatkoztatnunk vagy képzetet kell társítani gondolathoz az bizony zúzósabb meló. Kísérleti filmet gyártani annyit tesz mint sok ezer nézõt elidegeníteni az egyszerû jól befogadható mozitól, és ez bizony nem kis feladat vagy írhatnám azt is: a bennünk szunnyadó igényt felkelteni férfi munka.
Hiszen igazából nincs történet, nincs végkifejlet és meg merném kockáztatni /persze van/ dramaturgia. Az élet fájat nézve -legalább is nekem- a csipkeverõnõk csodálni való munkája jut eszembe amikor egy semmit sem sejtetõ fonálhalmazból megszületik a a csipke, formák és az esztétikai szépség tobzódásában.
Talán ez az az a film amit nagyon lehet szeretni, hiszen olyan bõkezûen szórja elénk a már említett szépséget az emberiséggel kapcsolatos apró rezdüléseken át a genezis gyötrelmét.
Ugyan akkor ez az a film lehet az amit zsigerbõl lehet gyûlölni mint az itt fórumozók tették is, hiszen megosztó, viszont egy bizonyos senkit sem hagy hidegen.
Válasz