igric67 jan. 12. 22:52:45
(1/1)
"A véres latin betűk lassan fölkeltek a földről, jó éjszakát vagy jó reggelt intettek a hársfának, fölnéztek a teliholdra, és lassú, kemény léptekkel, vérezve a vérző latin betűk elindultak a tenger felé."-Egyik kedvenc novelám zárósorai jutottak eszembe a darabról.....Studió k-ba járni jó,mert élő cáfolata a materializmusnak.Legalábbis annak a tételnek,hogy semmiből nem lehet valami.Itt teremtés folyik..elég pár függöny,néhány tégla ,és máris a szivünk legmélyét keriti hatalmába a szinház mágiája.Már régóta,ha a a Ráday u.32-be készülök,egyáltalán nem izgat mit fogok látni....mert biztos,hogy megcsavarják az eszem és a szivem.....Ez a darab,most nem egyszerű...nagyon nem.Olyan,mint egy megégett katedrális kihült romjai között a megolvadt üvegablakszilánkokat a fény felé tartani.Nem lehet visszafejteni a formát.Az értelem matat,teszi az erőfeszitéseit,és részeredményekre jut.De a forma,a csillogó szinek,ahogy mindent átjár a fény,megsejteti,hogy mégis valami nagy és jelentőségteljes dolgot tart az ember a kezében.....Az előadás mozaikjai töredezettek.lassan kerülnek helyükre a részletek és nem illeszkednek pontosan...De ezek a képek.Ezek magával ragadóak.Az értelem megkerülésével egyenest a szivre hatnak....És valószinűleg ezért ugrottak be a Hajnóczi Péter novella szavai.Súlyos,veretes csizmában gázoló vérző képek ezek,amik körbeöllelnek és marasztalnak...És az ember úgy távozik,hogy mégis egy nagy Úr vendége volt itt....vagy ahogy a középkori olasz templomokban a függönnyel eltakart élőképeket kommentálta a függöny kárpitját elhúzó pap....LÁSSÁTOK !