Téma: Buborékok

9/10
FElepHánt 2012 máj. 18. - 07:56:03 9/10
(1/1)
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

BUBORÉKOK Mohácsi János Kecskeméti Katona József Színház
Miniatûr Fellner-Helmer, aranycirádák, bársonyok, a páholysor ölelõ karéja, jegyszedõ nénik, puha zsongás. Igazi színház a békeidõkbõl, igazi színház a jelenben. Kevesebb a szócsavar, az "igen-nem...nemigen-de!"-játék, ám Csiky Gergely komédiája jól át van azért gyúrva, bár bizonyos korrupciós cselszövények igencsak ismerõsnek tûnnek az eredetiben is.
Fodor Viola díszlete egyszerû , mégis kifejezõ, feltûnõen izgalmasak a ruhák. A lányokon szürke-fehér-fekete koloritú, absztrakt geometriák, a szmokingok, öltönyök, eredeti vonalvezetésûek, merész mellénykombinációkkal. Rafináltan elhelyezett vérvörös csíkok, késõbb türkiz reflexek villognak, Tihanyi Ildi alkotó fantáziáját dicsérve.
A törzsgárda végzõs kaposvári erõkkel van frissítve, a generációs különbségeket az erõteljes színészvezetés ütõképes egységbe kovácsolja, pezseg a tempó, pattognak a dialógusok, az eleven lendület sodrásában nagyszerû alakítások születnek. Sirkó László maga a joviális talajgyökér, Chupor szerepében Aradi Imre természetes elánnal okoz váratlan meglepetést. Téby Zita, eredendõ finomságát meghazudtolva, szélsõséges dinamikával zúzza szét figuráját, a könnyed eleganciájú, ifjonti bájú Csémy Balázs egy kitörésben drámai erejét is megmutatja. Kiss Jenõ a színpadi létezés karizmatikus erejével, oratórikus deklamációval jeleníti meg az örök komornyik emblematikus alakját. Orth Péter angyali gráciával rajzolja meg a naiv esetlenség füstölt sonkákkal súlyosbított karikatúráját.
A színészek nem századfordulós karaktereket játszanak, hanem úgy mozognak, mint a szalonok gráciõz hõsei és mindent beleng Kovács Márton zenéjének sejtelmes költõisége. Egy szál hegedû, harmonikával, de benne van az egész század Rózsavölgyitõl Lehárig.
Soha olyan kedves részegeket nem látunk, mint a két Solmay-fiú, az élesszavú Kersztény Tamás és az illumináltan is arisztokratikus kellemû Porogi Ádám elbûvölõ mértéktartással vezeti elõ a komikus párost. Utóbbi órákig téblábol egy kastélyhomlokzatról elcsent oroszlánfejjel, olyan sármmal fogja a hóna alá a vicsorgó kapubálványt, mintha délceg huszárszárcsákó lenne.
A hölgykoszorú dísze Krajcsi Nikolett, lézerpontos, fürgén cikázó nimfa, Decsi Edit-tel kettesben vijjogó "Júúúj"-okkal analizálják a pantallók alatt ingerlõen ágaskodó férfiasságokat. Hajdú Melinda simogató orgánuma beragyogja a színpadot, kár, hogy nem a szobalány szerepe jutott neki, akkor, az így teljesen észrevétlen figura a megalázottság drámai mélységeit hordozta volna.
Mohácsi János, a magyar színház égi vándora, most sem marad adós ötlettel, szellemmel, teátrális mulatsággal, másodpercek alatt képes, észrevétlen váltással hangulatot fordítani. A kiebrudalt szülõk, Sára Bernadett és a taktikus játékmester, Márton András rezignált csöndben állnak volt szalonjukban, a megállított pillanatban az "Isten veled Budapest, Te édes" atmoszférája sejlik fel az Egy szerelem három éjszakájá-ból.
Buborékokat Budapestre! De addig is egyre szélesebb jókedvvel ruccanunk le a robbanékonyan izmosodó Kecskeméti Katonába...