Téma: Dajka Margit

november 08. 19:53:53
november 08. 19:53:53
(4/4)

Dajka Margit, Dayka Margit Színésznő

Született:
1907. október 13. Nagyvárad, Magyarország, ma Oradea, Románia

Elhunyt:
1986. május 24. Budapest, Magyarország

Gyerekkor

"Mi tizenhárman voltunk édestestvérek. Tizenhárom gyereket szült és nevelt fel az anyám. Tizenhárom életet adott, s lett belőle rengeteg jóság és rosszaság, legkülönfélébb jellem és jellemtelenség. Mi ez, ha nem a világ? Csoda-e, ha népes nyüzsgő gyermekkoromat annyi mindenfélének látom?
Hogyan volt képes az én anyám napról napra ennyi éhes szájat betömni, ennyi kenyeret és tejet előteremteni nekünk. Micsoda erő kellett hozzá! Mindennap sorra mosdatott minket egy mosdótálban, amit ha behunyom a szemem: óriás lavórnak látok. És utána sorban álltunk orgonasíp módjára és anyánk végigfésült minket. Miféle óriásfésűt adott a kezébe a sorsa? Közbe mi, lányok is serénykedtünk, befontuk egymás haját. Mit kellett anyánknak főzni, mosni, vasalni, varrni ránk, mosogatni, súrolni utánunk. S hogy maradhatott ideje, ereje, jósága a sok simogatáshoz? Talán úgy, hogy igazán mindig csak a legelesettebbet, a legszerencsétlenebbet gyámolította gyerekei közül, amellé állt minden erejével. Énrám nem sokáig volt gondja, az én életem hamar sínre került."

Szülei és családja

Édesanyja, Elek Veronika egyszerű parasztlány, aki leendő férjével, Dajka Jánossal egy lakodalomban ismerkedett meg. Ám ez a házasság, amely oly sűrű gyermekáldással járt, mégsem volt boldog. Dajka János a Nagyváradi Színház balettmestere volt, míg édesanyja nevelte otthon a gyerekeket. "Elmondhatom, hogy szinte apa nélkül nőttünk fel. Gyerekkori benyomásaim végletességéhez ez is hozzátartozik, hogy apám éppen ellentéte volt anyámnak. Igen jóképű, elegáns, széptevéshez szokott ember volt, vonzódtak hozzá a nők, hamar hozzá kellett szoknunk, hogy csak hébe-hóba jár haza, s mint valami előkelő idegen szemléli tulajdon gyerekeinek siserehadát. Mégsem tudtam neheztelni rá. Érdekes jelenségnek tartottam a maga módján. Elhivatott művészléleknek. Rokonszenvesen csapongó bohémnak. Milyen szépen hegedült és cimbalmozott. És hogy táncolt. Ez volt a mestersége is: tánctanár, előkelőbben mondva balettmester. Ismerte mindenki Nagyváradon."
Így viszont ". minden gond, baj, keserűség egyedül anyám nyakába szakadt. Azt ne higgyék azonban, hogy az anyámban nem lakozott művészi ihletettség. Gyönyörű népmesei fantáziája volt, miközben esténként sikált, csutakolt minket, véget nem érő, "folytatásos" meséket talált ki, csakhogy ellenkezés nélkül tűrjük a tortúrát. Anyám meséi még ma is sokszor eszembe jutnak, örömömben, bánatomban végigkísérik az életem."
A fészekaljnyi Dajka gyerekből azonban csak néhányan érték meg a felnőttkort, de azok is milyen kalandok és veszedelmek közepette.
Kovács Károly, az első férj: (.) "Családja? Borzasztó emberek voltak, róluk nem szívesen nyilatkozom. Egyedül édesanyjáról, akit imádtam, s ő is engem. Magunkhoz vettük, sőt később még Mariska - egyik nővére - is velünk lakott rövid ideig, akivel azonban rossz volt a kapcsolatom. Sokat uszította ellenem Margitot, s lassan el is mérgesedett köztünk a helyzet. Margit egy nap ki is rakta a szűrömet, (.) de azért később is találkozgattunk."

A kis Dajka rikkancs lesz

"Egy nap, családom tagjai, magamat kivéve, mind megkapták az akkoriban igen elterjedt spanyoljárványt. Ágynak estek. Kenyérkereső nélkül maradt a népes família. Így álltam be újságárusnak. Nem panaszkodhatom, vették is tőlem a járókelők a lapokat, miután megtudták, hányan szorulnak rá a keresetemre. Megtanított az utca színpada a mozgásra, az önkifejezésre, az emberismeretre, aminek a színipályán mind jó hasznát vettem. De annyiban hasonló volt ez a foglalatosságom a színészi szerepléshez, hogy rikkancsi minőségemben, nem dicsekvésképpen mondom, egész Nagyváradon népszerű lettem. Megismertek, megszerettek."
A hétesztendős kislányka nappal iskolába járt a "fehér apácákhoz", akik gyanakodva figyelték, megérezték rajta a másságot, és nagyon nem kedvelték, hogy ez a gyereklány esténként a Brémer téren újságot árult. Ugyanakkor Margit tiszta igazságérzete sok mindent nem fogadott el az iskolai közegben, amiből számos konfliktusa származott. Például egyik alkalommal, amikor szóváltásba került nevelőjével, a konfliktus robbanáspontján megütötte Margitot, amire ő azonnal viszonozta az inzultust. ". utána felöltöztem és hazamentem". A skandalum nem maradhatott retorzió nélkül, így hát el kellett hát jönnie a "fehér apácáktól", és a "fekete apácáknál" folytatta iskoláit.
De mindenért kárpótolták őt azok a Brémer téri rikkancs-esték. Szőke kis fejével addig-addig bámult befelé a nagy kávéházi ablakon, hogy egy este behívták maguk közé, sőt székkel kínálták a kis rikkancs-gyereket. Az asztaloknál azután Emőd Tamás, Ady "holnapos" fegyvertársa, sőt, némelykor maga a Csucsáról "beszabaduló" Ady Endre is szóra méltatta, beszélgetett vele.
"Ha nem vagyok rikkancs, hogyan ismerkedem meg a könyvekkel? Mert annak köszönhetem, hogy bejáratos lehettem Fehér Dezső nagyváradi lapszerkesztő könyvesboltjába. Az lett nekem a világ közepe! Megengedték, hogy akár fél napokig is tallózgassak a világirodalom legcsodálatosabb köteteiből. Móricz Zsigmondot, Krúdyt, az orosz klasszikusokat kezdettől nagyon megkedveltem."
A történelem kereke végig gurult Nagyváradon is. A szarajevói merénylet következményei hamar begyűrűznek a hétköznapok valóságába, Európa, és Magyarország legeldugottabb falvaiban épp úgy, mint nagyobb városaiban. A sorozások, és a frontra induló szerelvények már mind a kibontakozó világégés mindennapos kellékeivé váltak, hétköznapivá téve az elfogadhatatlant. Margitka ott, a nagyváradi Brémer téren azonban nem sokat tudott a felfordult világról, pusztán azt érzékelte, hogy történt valami jelentős esemény, amiért jobban veszik a lapokat, mint korábban. Tokaji szerkesztő úr és Tamási Áron főszerkesztő úr éppen úgy ült továbbra is a kávéház teraszán, mint azelőtt. Sőt ez az egész rikkancskodás egy vidám, önfeledt kalandnak tűnt, a baljós árnyak ellenére is, és kis élete ott és akkor a váradi téren neki valósággal maga volt a mennyország. Hazatérve pedig várta őt a nyers és kissé kiábrándító valóság, a sok gyerek, a vacsorátlan, reggeli nélküli napok, és hetek, a metsző hideg, a lélektelen esték, és nappalok. Csupán az volt, amit önmagának tudott előteremteni. És ha már önmagának szerzett, adott a többieknek is. Szörnyű felelősség ez egy kamaszlánynak, amit kellő derűvel és optimizmussal kezelt, ugyanakkor valahol nagyon mélyen érezte, kortársainál sokkalta hamarább kell önmagát megtalálnia, megoldást találni életére.
"Csak egyet tudtam: kikerülni, kilábalni mindenféleképpen az irtózatos nyomorból."

A kis Dajka színésznő szeretne lenni

Esténként apjára (a színház balettmesterére) hivatkozva, titokban be-belógott az előadásokra a nyitott hátsó ajtón keresztül és, vagy hátul a díszletek takarásában, vagy a sötét színházi karzat lépcsőiről nézte a színpadon zajló eseményeket. Lassan már betéve tudott egy-egy szerepet például a "Sztambul rózsájá"-ból. Aztán egy este odaállított a színházi pénztár elé: "Néni kérem, én úgy szeretnék színésznő lenni!" És mégsem küldte el a pénztáros - talán azért, mert megérezte benne az elszántságot - de az is lehet, hogy csak azért nem, mert a kolléga, a balettmester kisleánykája az illető, hanem az épp arra járó Erdélyi Miklós direktor figyelmébe ajánlotta a lelkes kis jelentkezőt, aki illően meg is hallgatta.
Hogy Margitka határozottsága hatotta meg a szigorú direktort, vagy a gyereklányka sanyarú családi viszonyai miatt esett meg a szíve rajta, vagy esetleg látni vélte a tehetséget a tökmagban, nem tudni. Egy biztos, felvette szereplőnek a "Sztambul rózsájá"-ba, ahol egy Boy-t játszott. Erdélyi Miklós azonban nagy valószínűséggel, idővel el is felejtené a kislánykát, ha nincs a színháznál egy rendező, akit Hetényi Dömény Elemérnek hívtak. Személye általában nem szerepel a szakmai lexikonokban, de nevét, alakját ott őrizték szívükben sokáig felfedezettjei: Kiss Manyi, Tompa Sándor, de legfőképpen Dajka Margit. Elvégezte Hetényi Dömény Elemér magán-színiiskoláját, méghozzá ingyenes növendékként. Balettet tanult, színészi tanórákat vett az iskola legtöbbször fűtetlen szobáiban. Hiába fenyegették meg később is mindennel, még színházi bírsággal is, nagykabátját le soha nem vette. Egyszer együtt játszott nagyváradi vendégszereplésén a nagynevű dívával, Putty Liával - a későbbi sikeres és nemzetközileg is elismert némafilmszínésznővel. Putty Lia adta Anna Kareninát, a hosszú szőke hajú Kisdajka pedig az ő színpadi kisfiát játszotta. Erre később is nagyon büszke volt.

Kisdajka Kolozsvár egyik kedvence

Hetényi Dömény Elemér hívta fel a Kolozsvárott élő Janovics Jenő figyelmét a semmi kis szerepekben is egyéniséget mutató nagyváradi színésznőjelöltre, a kis Dajkára, sőt a vizsgaelőadásra is elhívta őt. ". a vizsgaelőadásomon meglátott Janovics Jenő, a kolozsvári Magyar Színház igazgatója és azonnal leszerződtetett" - és így most már végleg megkezdhette színpadi karrierjét Kisdajka (igen Kisdajka, mert mindenki így hívta a kis vézna, csupa temperamentum kislánykát). "Kolozsvárhoz kötött az első felnőtt-szerződésem. Nagy protekció kellett hozzá, mert még alatta voltam a szerződéshez megállapított korhatáron. De Janovics Jenő .ezt is elintézte. Ma már talán dicsekvésnek hangzik, ha elmondom, hogy engem már 13-14 éves koromban el akartak vinni Nagyváradról, a legkülönbözőbb színtársulatok direktorai, ahogyan Kolozsvárról is. A felfedezés egyébként kölcsönös volt. Úgy értem, hogy ott fedeztem fel én is magamnak a színház valódi gyönyörűségét. Csoda jó dolgom volt. Hogy mást ne említsek, a nagyhírű Szentgyörgyi Pista bácsi kedvence és állandó partnere lettem, az akkor újult életre támadt színművekben. Soroljam? Sárga csikó, Falu rossza, Piros bugyelláris." Margitka azonban nemcsak tisztelte, de szerette is a matuzsálemi korú, de még fürge, és szerepein kívül is csibukozó partnerét, és mint mesélte, egyszer tiszteletteljesen súgta oda az öregnek: "Pista bácsi, nyitva a slicce." Mire az öreg csak legyint: "Ja, kisjányom, ahol halott van, ott kinyitják az ablakot."
"Akkor még szép énekhangom volt, s egyik különleges teljesítménynek minősült, hogy a János vitézben egymagam játszottam Iluskát és a francia királykisasszonyt. Szép színt adott az előadásnak, hogy a francia királylány erősen emlékeztette Jancsit az ő Iluskájára. Szívesen fűzöm hozzá mindehhez, hogy nem egyedül én voltam a város üdvöskéje akkor. Ketten voltunk újonnan fölfedezett Margitok. A másik két évvel fiatalabb Kiss Margit, ez a gilisztavékonyságú, de roppant átütő tehetségű székely kislány, aki később Kiss Manyiként Szegedet, majd Budapestet és egész Magyarországot meghódította. Máig is siratom."
". egy év múlva - tizenöt éves koromban - Sümegi Ödön staggione társulatához szerződtem szubrett-primadonnának Janovics tanácsára, azért, hogy minél többet fejlődjek. Ez volt színésznői pályafutásom legkeményebb esztendeje, mert bizony többet koplaltam, mint ettem. Aztán a következő évben Janovics visszaszerződtetett színházához, szintén, mint szubrett-primadonnát."
Kolozsvári színészként "(.) nekünk roppant nehéz, szinte reménytelen élet adatott. Az ember választhatott: vagy a ruhatárát nem gyarapítja, vagy összeesik az éhségtől. Együtt ez nem ment. Ötezer lej fizetés nem mondható kevésnek, de ruhák előállításához ez mégis nagyon kevés volt. (tudnivaló: akkoriban a színésznek kellett állnia a jelmezköltségeit, minden egyes bemutatásra kerülő darabhoz itthon is, és akkor Romániában is - szerk. megj.) Drágán varrt a szabó, márpedig egy-egy darabban 8-9 ruhát is elő kellett teremteni saját költségből. Játszottam operettben, népszínműben, reggeltől késő estig dolgoztunk. Abban a nagy szegénységben és munkalázban kizárólagosan a szeretet éltetett bennünket, ez mindennél többet jelentett.". A taps, a virágok. sőt az egyetemisták még Dayka-pártot is alapítottak. Többször felfogadták Jánost, a nagytenyerű rikkancsot, az ő feladata volt Dayka színrelépésekor a tetszésnyilvánítást kezdeményezni. Amikor az "ellenpárti" primadonna, Zöldhelyi Anna lépett színpadra, akkor ez a János feltűnően feljajdult: rosszul vagyok! Mindenki rá figyelt, amikor lecsúszott a székről, elterelve a figyelmet a belépő primadonnáról. Amikor megint Dayka következett már semmi baja sem volt. A lelkes fiatalok sokszor kifogták a lovat a konflisból és ők húzták, és kísérték hazáig - akkoriban éppen a Fellegvár tövéig - ahol éppen lakott.
"Egy ízben Kosáry Emmy és Király Ernő vendégszerepeltek nálunk, akiknek nagyon megtetszettem. Nekik köszönhetem, hogy elkerültem Kolozsvárról, mert ők hívták fel Réti színészügynök figyelmét rám. Réti szólt Sebestyén Mihálynak, a miskolci színház igazgatójának és Tarnay Ernőnek, a szegedi direktornak, akik le is utaztak Kolozsvárra engem megnézni. Mindketten hajlandóak lettek volna engem szerződtetni, és én - mint többet ígérőét - Sebestyén Mihály ajánlatát fogadtam el. Így kerültem Miskolcra, ahol az egyik legjelentősebb esemény az volt, hogy megismerkedtem férjemmel, aki szintén ott színészeskedett.". Kovács Károly és Dayka Margit ezután sokáig egy színházban játszott, hol Miskolcon, hol Szegeden, hol pedig később Budapesten. Házasságot mégis csak később, 1929. augusztus közepén kötöttek.

Forrás: szineszkonyvtar.hu

2014 márc. 28. - 20:32:58
2014 márc. 28. - 20:32:58
(3/4)

Én meg imádom, akárhol született is. :-)

szavazat: 10/10 2011 okt. 08. - 21:30:09
2011 okt. 08. - 21:30:09
(2/4)

Teljesen igaz.

szavazat: 10/10 2010 márc. 29. - 01:49:24
2010 márc. 29. - 01:49:24
(1/4)

Dajka Margit Nagyváradon született 1906-ban, ami akkor még véletlenül sem tartozott Romániához, tehát helytelenül szerepel a személyi adatai között ez a hibás utalás!