Téma: De sas en sas

6/10
Nótárius 2021 júl. 13. - 12:21:31 6/10
(1/1)









A Fleury Mérogis-ban* börtönbüntetésüket töltő férfiakat (apát, fiút, testvért, férjet, vőlegényt, barátot) minden hónapban meglátogatják a női hozzátartozóik. Az ezen látogatások során történt találkozásaik és néhányuknál a lakókörnyezeti közelség okán már ismerősei is egymásnak. Ezen a bizonyos filmbeli napon, amelyen ismét beszélőre érkeznek, tikkasztóan nagy a hőség. Többek között ezért is, még a szokásosnál is nehezebben viselik a leromlott sivárságú környezetet, a beléptetés idegörlő és megalázó adminisztratív tortúráját.
Ahogy a börtönrend szabta, kétséges indokoltságúan hosszú várakoztatásokkal, haladnak befelé az egyik biztonsági szakaszból a másikba: a kapcsolataik és a meglévő ismeretségeik hálójában egymást vádlóan feltörő konfliktusok, alkalomadtán egymásban a lelket tartó összekapaszkodások, időleges kötelékek és hullámzóan fel-felhorgadó újabb és újabb szembefeszülések alakulnak ki. Mindezt súlyosbítja a kiszolgáltatottság, az információ-hiány, és az ezekben is részes büntetésvégrehajtási alkalmazottak elszemélytelenítő viszonyulása. Mikor aztán a nők már nem bírják elviselni az egyre sűrűsödő feszültséget, és úgy érzik, hogy a börtönszemélyzettől nem kapják meg a minimális emberségű együttműködést sem;

elpattan a húr, és a felhalmozódott indulatok egymás elleni, elszabadult erőszakba csapnak át. Aztán lecsillapodva, mikor végre célhoz érhet látogatásuk; a dolgok visszatérni látszanak a megoldatlanságokkal terhelt "nyugalmi" állapotukba.


Bár határozott szándékkal próbáltam ráhangolódni e filmre, de valószínűleg az alapvetően eltérő társadalmi és szociokultúrális meghatározottságom miatt is, ez esetben, néhány kivételtől eltekintve, kevés sikerrel. Így aztán már az elejétől fogva irritált a szereplők többségének sivárult viselkedésmódja,  kommunikációja; érződően elfojtott, elhallgatott, avagy kitárulkoztatott vágyai, keserűségei; a kapcsolataik bűnhöz reménytelenedett kilátástalansága. Vártam, hogy mi bomlik majd ki ebből.

Mindhiába, mert a szaggatott ritmusú, időnként egyidejűen átfedő párbeszédekből hézagosan ugyan felszínre került néhány megértést segítő információ, de a lecsendesült végkifejlet is számos kérdés nyitvahagyásával bízta a nézőre a látottak feldolgozását és továbbgondolását.