Az MNU központban járunk, az idegenügyi minisztériumban, a Dél-Afrikai Johannesburgban. Feladatuk, hogy próbálnak kapcsolatot tartani a Rákokkal, azaz a 28 éve a városuk fölött leparkolt csészealjból jött idegenekkel. Az idegenek éheznek, rossz bőrben vannak, tanácstalanok. Nagy a központon a nyomás, helyesen kell cselekedniük a Rákokkal kapcsolatban, az egész világ őket figyeli, nyilatkozza egy szociológus a dokumentarista stílusú film elején. Ezért a kormány létrehozott egy segélyszervezetet, ami a több millió idegent egy ideiglenes táborba szállította, amit az űrhajó alatt állítottak fel. Az Rákokat egy idő után körbekerítették, és katonailag ellenőrzött területté nyilvánították, majd hirtelen nyomornegyeddé változott: ez lett a 9-es körzet. Meg kell jegyezni, az alkotás címe nem véletlenül District 9, azaz 9-es körzet: Neill Blomkamp rendező egy 1960-as években történt fokvárosi eseményre utal, mikor a bőrszínük szerint különítettek el embereket a várostól 25 km-re található 6-os körzetbe.
Eleinte nagy figyelmet szenteltek az idegenek ellátására és védelmére, ezért túl sok pénzt költöttek rájuk. A juhannesburgiak ennek részben örülnek, mert legalább távol tartják őket maguktól, részben pedig háborognak, hogy ezt a rengeteg pénzt költhetnék sok más dologra is. Több ezer elképzelés van arról, hogy a hajójuk miért tűnik működésképtelennek már ilyen sok ideje, de arra felfigyeltek, hogy az űrhajóról potyogtak le dolgok az alattuk lévő táborba. A 9-es körzetbeli idegeneknek fegyvereik is vannak, tehát van bűnözés is, az emberek pedig félnek, elakarják távolítani az idegeneket a városból, állandó zavargások vannak. A johannesburgi lakók azt nyilatkozzák, hogy ha még más országból jöttek volna, de még csak nem is erről a bolygóról valók, menjenek innen… A Rákok a szemétben guberálnak, elviszik a férfiak feleségeit, rongálnak, hatalmas károkat csinálnak, minden értéket ellopnak, nem tudják mi az a magántulajdon, aztán ölnek is. Az embereknek elegük lett.
20 évvel később a tömeg nyomására, a kormány kitelepíti a Rákokat Johannesburgból, egy onnan 200 kilométerre lévő táborba, mert a helyzet már fenntarthatatlan. A tömeges kitelepítéshez a kormány az MNU segítségét kérte. Az MNU központban az UNIO szabályai szerint próbálnak eljárni, miszerint a kitelepítés előtt 24 órával tájékoztatni kell a körzet lakosságát és egy hivatalos papírt kell aláírniuk a Rákoknak. Az MNU főnöke kinevez egy területi vezetőt, aki majd az irányítást végzi, Wikus van de Merwe-t, aki mellesleg a főnök lányának a férje. A tájékoztatást elkezdik a telepen az MNU haderői, Wikus vezetésével, ám nyilván az UNIO szabályai nem érdeklik a Rákokat, nem értik és nem is tudják aláírni a papírt. Az összes Rák előjött, gyülekeznek, tudni akarják, hogy mi folyik itt. Szerintem ezeket a szabályokat nehéz, vagy lehetetlen közvetíteni ennek a rétegnek, mert nincs kellő háttérismeretük hozzá, vagy az is meglehet, hogy írástudatlanok is. A Rákok ellenállnak, ezért a gyermekvédelemre hivatkoznak, hogy a 75. paragrafus szerint ha a gyerekük veszélyes körülmények között él, akkor elveszi tőlük a gyerekvédelem. Felmerült bennem a kérdés, mit csinálna a gyerekvédelem az idegenek gyerekeivel, talán örökbe adná? Ebben a helyzetben nem lehet a törvényekre hivatkozni, mert teljes az anómia. Ez a valóságban is így van, a telepfelszámolások mind sorra elbuknak, mert nincs rá hosszútávú jó megoldás. A valóságban sincsenek jól tájékoztatva a nyomornegyedekben élők, a gyerek kiemelése a családból kockázatos bizonyos lelki traumák miatt, ha áttelepítik őket, ott is lelakják az egészet és kezdődik minden elölről, ha felújítják nem tudják fenntartani a modern kütyüket, ha szétszórják őket nem tudnak integrálódni. A film kihangsúlyozza korunk egyik problémáját, hogy azt hiszik a papírokkal bármire rálehet bárkit venni, közben pedig nem működik a valóságban az egész. Eközben a média azt nyilatkozza, hogy kézben tartják a helyzetet. A filmben szereplő helyszín, Johannesburg, és az afrikai gettó kitűnő táptalajt ad a filmnek. Az emberiség történelmét számtalanszor végigkísérték kitelepítések. Példának hoznám fel a lengyelországi zsidó-gettót a második világháború idején, ahol a nyomor olyan méreteket öltött, hogy előbb- vagy utóbb tömegével haltak meg az ott élő emberek. Hasonlóképp meg lehet említeni az 1990-es évek közepéig fennállt dél-afrikai apartheid rendszert.
Az MNU-sok macskakaját adnak nekik, mert az valami ”más’’ hatással van rájuk, ezzel megtudják őket vesztegetni, hogy aláírják a papírt. A macskakaja az én értelmezésemben a drognak felel meg. A nyomor vonzza a bűnözést, a nigériai gettó emberei különböző csalásokat követnek el, a macskaeledelt uzsoraáron adják el az idegeneknek, fajok közti prostitúció és fegyverkereskedelem is működik. A nigériaiaknak van egy alvilági vezetőjük, aki az idegenek saját DNS-eivel működő fegyvereit gyűjti, majd csak jó lesz valamire alapon. Mivel használni nem tudják a begyűjtött fegyvereket, idegenek testrészeit eszik, hogy ezzel majd hátha magukhoz veszik a hatalmat a fegyverek Rák DNS-el való működésének használatához.
Az idegenek tojással szaporodnak, csövek szállítják a tápanyagot a kis Rákoknak, ezt az MNU-sok kihúzogatják abortusz gyanánt, de rájönnek, egyenként sok időbe telne, ezért felgyújtják az egészet, nem kell oda több Rák gyerek. Az idegenek graffitiznek is, különböző fenyegető falfirkákat hagynak maguk után. Igazi, valóságos gettó képi világot láthatunk, időnként azt gondolja a néző hogy itt nem a Rákokról van szó, hanem a valóságos, deviáns alsó társadalmi osztályhoz tartozó rétegről, akik épp egy telepfelszámolási intézkedés kellős közepén vannak.
A Rákok közben továbbra is a szemétben turkálnak, azonban nagyon erősen keresnek valamit, meg kell találniuk egy fontos dolgot. Elhangzik köztük, hogy az emberi technika használhatatlan számukra. Megtalálták a szemétdombon amit keresnek, és a kunyhójukban kotyvasztanak vele valamit, ami nagyon hosszú ideig tart, mert bonyolult eljárások során lehet megcsinálni és sok a hibalehetőség benne, 20 év munkája ez. Majd Wikus-ék náluk is megjelenne a kilakoltatási végzéssel. Bemennek a kunyhójukba és egy kémiai labor szerűséget találnak. Ott pedig egy idegen tárgyat, amit addig-meddig forgatott Wikus, amíg az arcába nem spriccelt belőle egy folyadék. Itt egy új megvilágításban láthatjuk a dolgokat, kiderül, hogy az idegenek nem is olyan barbárok, amilyennek kívülről látszanak, hanem nagyon is okosak, sőt, sokkal intelligensebbek az embereknél. Wikus van de Merwe elviszi az ismeretlen tárgyat a laborba, majd kis idő múlva furán kezdi érezni magát. Szédül, hányingere van, fekete folyadék folyik az orrából, majd leesnek a körmei, kiesnek a fogai, a karja be van gipszelve. Egy családi ünnepségen Wikus feleségének apja, aki kinevezte őt az új műveletek vezetőinek, számon kéri, hogy mi van a kezével, és koncentráljon a dolgára, de itt Wikus összeesik, majd kórházba kerül. A sebész felvágja a karját, majd kibukkan belőle egy fekete, Rák kéz. Az MNU-sok megragadják Wikust és erőszakkal azonnal az MNU laborba szállítják, ahol elkezdődnek a kegyetlen vizsgálatok. A kabátjában megtalálják a folyadékot is, ami az arcára fröccsent.
Mikor kiderítették, hogy az idegen kar és a saját karjának idegei teljesen összenőttek, működésbe hozatják vele a Rákok fegyverét: a DNS tökéletesen stimmel, azaz Wikus a fegyvert működésbe tudja hozni. Wikus nem képes a Rákok legyilkolására, ezért kényszerítik rá, nagy lehetőség ez, hogy a Rákok ellen tudják fordítani a saját technikájukat. A gond az, hogy most épp tökéletes Wikus testében az idegen-ember egyensúly, azonban a fertőzés miatt az átalakulás tartóssá válik, úgyhogy a legfontosabb, hogy most összegyűjtsenek róla mindent, amit csak tudnak. Ez a felfedezés több milliárd dollárt jelenthet a biotechnikának, a beavatkozást azonban nem élheti túl, mert minden szervére szükségük van a minél pontosabb adatok megszerzésére. Számukra kihagyhatatlan lehetőség ez, többen ölni lennének képesek egy ilyen lehetőségért, hatalmas lépés ez a technikai fejlődésnek.
Wikus kikel magából és sikerül elmenekülnie, de mindenki őt keresi. Ő lett a legértékesebb kereskedelmi termék a világon, nincs még egy ilyen ember, aki használni tudja az idegen fegyvereket. Az MNU-nak muszáj megtalálnia őt valahogy, ezért a médiában azt sugallják, hogy szexuális kapcsolatot tartott fenn idegenekkel a 9-es körzetben, ezért nagy erőkkel keresik. A felesége is elhiszi ezt, a barátai, mindenki ellene van. El kell bújnia. Oda ahol talán senki nem keresi: a 9-es körzetbe. Ám a felesége telefonhívása után a felesége apja letudja nyomozni, hogy hol van. A folyadékot kotyvasztó intelligens Rák segítségét kéri, hogy bújtassa el őt, mert meg akarják ölni. A Rák egy föld alatti rejtekhelyre tereli, és a folyadékot keresi rajta, ugyanis a folyadék, ami az arcára fröccsent, az a 20 év munkányi üzemanyaguk. Csak azzal tudnak elrepülni az idegenek, de jelentleg az MNU laborban van az anyag. Ha megszerzik a Rákok folyadékát, megtudja gyógyítani a kezét is 3 év alatt, ők pedig haza tudnak menni. Közben Wikus testén egyre több elváltozás jelentkezik, sürget az idő. Fegyverért megy a nigériaiak gettójába, hogy segítsenek rajta. A nigériaiak azonban elfogják, leakarják vágni a kezét, hogy ők is tudják működtetni a fegyvert.
Megmenekül, majd az MNU laborba igyekszik Christopherrel, a tudós Rákkal, amit meg is találnak. A laborban Christopher elképed, hogy milyen kegyetlen kísérleteket és öldökléseket végeznek a ráktársaival, elszomorítja ez az emberi tevékenység. Itt már egyértelműen kiemelkedik az emberek rossz szándéka és a Rákok közti különbség, nem is Rákok vannak többé, hanem megnevesített intelligens lények. Christopheréket üldözik a labornál az MNU-sok, azonban magas intelligenciájának köszönhetően pillanatok alatt készít egy bombát, hogy megússzák a halált. Ekkor a média bejelenti, terrortámadás történt. Itt is napjaink egy másik problémáját hozzák be már sokadszorra, a média által sugárzott, manipulált, botrányt és utálatot keltő félinformációkat teszi nevetségessé a sci-fi.
A föld alatt lévő repülő laborszerűség kiemelkedik a földből a folyadékkal együtt, Wikussal és Chrisopherrel a fedélzeten. Az MNU légierők hatalmas lövöldözésekkel megakadályozzák hogy elmenjenek. Szerintem egyrészt azért, mert nem akarják hogy megmeneküljön Wikus, másrészt, félnek, hogy hoznak még több Rákot erősítés gyanánt.
Végül az idegenek el tudnak indulni, megígérik Wikusnak, hogy 3 év múlva visszatérnek az erősítéssel és meggyógyítják a karját. Ezután nem találta senki a férfit.
A történet azzal végződik, hogy”valaki” Wikus felesége ajtaja elé letesz egy rózsát. Gyanítja, hogy talán az eltűnt férjétől kapta…….de Wikus nem tűnt el, csak teljesen átalakult…..és a szemétben él tovább….
….A szemétben él tovább barbár Rákként, mert maga az egész társadalom és a probléma is egy ”szemét”, a sokszor túlságosan is realista film szerint. Ugyanis semmi nem lett megoldva, pont, mint ahogy az általában lenni is szokott. A filmben fokozott kritikaként jelenik meg az is, hogy Wikus főnöke, az Wikus feleségének az apja. A főnököt a pénz irányítja, képes lenne a biotechnikai fejlődés által bezúduló leendő több milliárd forintért megölni a saját lányának a férjét. Sőt, a lányát is a férje ellen fordítja, hazugságok sorozatával. A scifi sok további kérdést hagyott még bennem, hogy miért mutatják magukat ilyen butáknak, barbároknak és alantas viselkedésűeknek az egyébként intelligens Rákok? Vagy csak pár tudós Rák van közöttük és a többi valóban barbár? Vagy pont azért, amit a film végén értelmeztem, hogy az egész társadalmunk rosszul működik és nem kívánnak ebben részt venni, így teljesen elszigetelik magukat tőlünk? Vagy a Rákok igazából az igazi emberek viselkedését szimbolizálják? Hogy 90% barbár és a többi 10% pedig a tudós, felső elit kör köztük? És mi lesz ezután? Visszajönnek leigázni a gonosz emberekkel teli rendezetlen Földünket? Vagy soha többet nem kívánnak látni embereket? És mi lenne, ha tényleg földönkívüliek jönnének hozzánk? Nem lennénk felkészülve a problémára és földi törvényeinkkel szaladoznánk észveszejtve, pont így, ahogy a filmben.Valóban így viselkedünk a más kultúrákból érkezettekkel is, ellenségesen, elszigetelődve, mert arra sem vagyunk felkészülve, és ők sem. A Rákok is csak véletlenül parkoltak le Johannesburg fölé, az üzemanyag elfogyása miatt. Nem készültek fel erre az emberi társadalomra és eszük ágában sem lett volna ezekkel az emberekkel közösködni. A nyomornegyedekben látottak pedig külön történet, hisz láthatóan arra sincs megoldás. A rasszizmus is megjelenik benne, mert a nigériaiak feketék és rossz fényben vannak feltüntetve a történet szemponjából. De egy biztos, az emberek szemszögéből tényleg fenntarthatatlan ez az állapot, amit együttesen műveltek a gettókban.
A film kegyetlenül cinikus, nekem különösen tetszett és merem állítani, hogy az egyik legzseniálisabb film, amit valaha láttam. Jó szereplők, mély mondanivaló, izgalmas, dinamikus, lebilincselő történet, és persze görbe tükröt mutat napjaink problémáinak, bár sokszor túlzóan nagy társadalomkritikát is mutat, ami nagyon elgondolkodtató.