"Kurosawa egyik filmje ugy kezdõdik, hogy két férfi, egy kisebb és egy nagyobb elindulnak és általuk bontakozik ki a cselekmény, a címére nem emlékszem, a lényeg, hogy a IV rész Tatooinos kóborlása az elején, ennek átvétele, amikor a nagyobb cselekménybe két mellékszereplõn keresztül kapunk betekintést, olyannyira fontos volt ez Lucasnak, hogy bár a nyitó jelenetet megkellett hagynia,"

Nem baj, nem vagy képben, nem probléma... ;)

A Star Wars IV. azaz I. (na itt kezdõdik a baj... :) ) részének teljes története egy bizonyos - és most már csak azért sem mondom meg, melyik - Kurosawa filmre - hát, finoman szólva - emlékeztet, a fõkaraktertõl kezdve a két paraszt (a kifejezés ezúttal nem dehonesztáló értelemben jelent meg itt, hanem a figurák társadalmi státusára utal) mellékkarakteréig, amelyekrõl az egyébként nevetséges, fárasztó és béna droid és atudittu, vagy hogy kell mondani, lett mintázva.


"tudta leesik majd az álla a nézõknek, de Luke azon jelenetét, ami egyébként már ismert azóta, ahogy látja a Tatooinról a hajó megtámadását, ki lett vágva, hogy teljesen a saga-ba két mellék karakteren keresztül kerüljünk bele."

???



"Lucas egész életében behatóan foglalkozott a pszichológiával és az antropológiával, sokáig írónak készült, de amit írtam az konkrétan Joseph Campbellhez köthetõ."

Nem akarom megbélyegezni Lucastot, van egy-két kiemelkedõen jó filmje: számomra a non plus ultra az American Graffiti, az egyik kedvencem a bájos, gyerekes fantasy-k közül a Willow és az SW is abszolút elfogadható tizennégy év alatt, csak ne kezdjük el magasztalni, mert attól falramászok...

Ami tehát Lucast illeti, bizonyára nagyon felkészült - arra, hogy a filmje siker legyen. Pontosan tudta, hogy mit kell nyilatkoznia, mit kell kiemelnie és mit hová kell pakolnia az alapstruktúrán belül - hogy kellõképpen meggazdagodjék ebbõl a történetbõl.

Így van ez azzal kapcsolatban is, hogy az SW így húde mítosz, meg úgy húde alapvetõ archetípusok sorozata...

Fenéket!

Újhollywood eme mesterembere az európai modernizmus tanulságainak, a harmincas évek sikerfilmjeinek,az olyan klasszikus fantasyknak, mint a GYU és a Narnia, a bájos mesék iránti örök fogékonyságnak és az amerikai közönség bizonyos, jelentõs hányada permanensen megnyilvánuló infantilizmusának elõnyeit használta ki - pragmatikus mosollyal kövérkés arcán (kb. olyannyal, amilyennel a South Park ominózus részében Spielberggel együtt módszeresen megerõszakolja Indiana Jones-t)... :)



"aki nemes egyszerûséggel mitológia kutatónak állt és remek összegzést írta Heroes with thousand faces címen, amit Lucas alapul vett a Star Wars megalkotásán, ami nem csak korszakunk mítosza lett, hanem minden mítosz modern újramesélése, ezen felül Saga is, konkrétan egy családra értelmezve."

Jó hát, akkor áradozz csak, mint egy nyolcéves... :)

Úgy tûnik, ebben a tekintetben nem vagy hajlandó túllépni az ebben a korban levonható tanulságokon. :)

Az SW, amellett, hogy a neokapitalizmus történetének egyik legnagyobb és legnyilvánvalóbb csalása - sagának legfeljebb a köréje pumpolt hype történetét, mint megkerülhetetlen szubkultúra-historiográfiai elemet lehet nevezni - és jelképe annak, hogy a sci-fi-kultúra súlypontja egy teoretikus-elméleti síkról egy részben vizuális, részben infantilis síkra helyezõdött át (sajnos).

A múltkor az ezotériáról hablatyoltál, de kitûnt hogy Várkonyi Nándorról bezzeg soha életedben nem hallottál, Guénon-ról meg azt sem tudod, hogy eszik-e, vagy isszák...

Most a sci-fi "igazi lényegével" teszed ugyanezt, miközben, fogadjunk sem Lemtõl, sem Asimovtól, sem a Sztrugackij-fivérektõl egy sort sem olvastál még, ellenben az SW - ami egyébként inkább fantasy, mint sci-fi-jellemzõkkel bír, hiszen annyi benne a tudományos elem, mint kagylóhéjban a szarvasbõgés - az így, meg úgy, meg oda, meg vissza...

Mûvelõdj egy kicsit barátom, ezt javasolhatom, mert, ahogy Frei Tomi bácsi mûsorának szlogenjében is elhangzott annak idején: "A tájékozottság magabiztossá tesz..." :)



"A könyvben Campbell összegezte az összes nagy mítosz közös jellemzõit, pl egy szülõk nélküli hõs elindul a sorsfordító útra egy unalmas helyrõl, csak ezen a ponton már egyezik a Gyûrûk Ura és Harry Potter elejével stb stb vagyis a Star Warst valamennyi mítosz összeképeként alkották meg, ezért sikeres, nem tudatosan is bejön nekünk :)"

És pont ezért az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb csalása!

Jól kivitelezett csalás, ez kétségtelen, de pontosan arra világít rá, ami a posztmodern ember egyik legnagyobb hibája: a kétségbeejtõ és tagadhatatlan infantilizmusára...



"még pontosabban ami nem ezek alapján az örök történetmesélési szabályok szerint van írva, nem örökérvényû, ez a könyv volt a Star Wars alapja, aki fan az tudja a történet eléggé más volt még ezelõtt, Starkiller és hasonlók. A lényeg, hogy a Dûne is jó, a Star Trek is jó, a Stargate is jó (de csak a film, a sorozat mosladék de csak a filmhez képest az) de a Star Wars az mítosz, minden mítosz örök közös jellemzõi által."

Na itt mondom azt, hogy elég!

A Stargate bárki számára szórakoztató kikapcsolódást nyújt, a Star Trek - hát embere válogatja, de a jelentõsségét jómagam is elismerem - aki viszont a Dûnét ilyen kontextusban emlegeti az nyilvánvalóan sosem olvasta a könyveket és annyit tud a sci-firõl, mint Makó Jeruzsálemrõl...

Talán elkezdhetnéd olvasgatni a Dûne könyveket - marha nagyot néznél barátom.

Talán elsõsorban azért, mert míg a Dûne komolyan vehetõ és komolyan is kell venni (felnõtt felnõtteknek készült, tudod, nem infantilis felnõtteknek), addig az SW iránti rajongás nevetséges, mondhatni siralmas tizennégy év fölött...

Vagy maradjunk csak az "infantilis" kifejezés használatánál... :)



"Bevallom a prequel trilogy hagy némi kivánni valót és a clone wars borzalommal semmilyen szinten nem tudok azonosulni és félek a készülõ sorozat a Stargatehez hasonlóan totál meggyalázza majd a filmet"

A te bajod, ha nem tetszett a Stargate, abban azonban egyetérthetünk, hogy az újabb trilógia egyszerûen nevetséges - kivéve az utolsó részt, ami egész tûrhetõ volt...



"de a IV-V-VI örök klasszikus és mára már az I-II-III- is nagynehezen de elfogadtam, ez mítosz, az összes többi mese, sci-fi és hasonlók, azóta sem született ekkora kormítosz, még a Harry Potter sem teljesen ezek szerint a mûfaji szabályok szerint lett írva, de ott is sok a hasonlóság, Rowling ugye klasszika filológiát tanult, ott meg ismerik ezt a könyvet, a Star Wars elõtt mítoszt Tolkiennek sikerült írnia."

A MÍTOSZ csakis Tolkien könyve lehet (na amögött van munka, az igen!), azóta is mindenki abból lop, amit csak tud... :)

Na jó, ez nem igaz, azért számtalan jó fantasy született - és nem csak abban a tekintetben jók, hogy kikapcsolják az embert - gondolok itt csak példának okáért Philip Pullmann-tól a His dark materials-ra vagy Steven Erickson fantasztikus könyveire - de az SW nem tartozik közéjük.

Túl kéne már lépni rajta...

Ami pedig a HP könyveket illeti, az én szememben sokkal eredetibbek, mint az SW.

Persze a köré kerekített hype nem jön be nekem sem, de mindenképpen igényes, jól megírt, az angol elbeszélõi hagyomány nemesebb tulajdonságait továbbvivõ munkáról van szó, mely nem több jól megírt sztorinál (és ezen keresztül természetesen hatalmas üzleti vállalkozásnál), de nem is állítja magáról, hogy több annál, mint az SW, és azóta Lucas pimaszságán felbátorodva még legalább két-három ezer film...

Bizony...

Kurosawa egyik filmje ugy kezdõdik, hogy két férfi, egy kisebb és egy nagyobb elindulnak és általuk bontakozik ki a cselekmény, a címére nem emlékszem, a lényeg, hogy a IV rész Tatooinos kóborlása az elején, ennek átvétele, amikor a nagyobb cselekménybe két mellékszereplõn keresztül kapunk betekintést, olyannyira fontos volt ez Lucasnak, hogy bár a nyitó jelenetet megkellett hagynia, tudta leesik majd az álla a nézõknek, de Luke azon jelenetét, ami egyébként már ismert azóta, ahogy látja a Tatooinról a hajó megtámadását, ki lett vágva, hogy teljesen a saga-ba két mellék karakteren keresztül kerüljünk bele.
Lucas egész életében behatóan foglalkozott a pszichológiával és az antropológiával, sokáig írónak készült, de amit írtam az konkrétan Joseph Campbellhez köthetõ,

http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Campbell

http://www.moongadget.com/origins/myth.html

aki nemes egyszerûséggel mitológia kutatónak állt és remek összegzést írta Heroes with thousand faces címen, amit Lucas alapul vett a Star Wars megalkotásán, ami nem csak korszakunk mítosza lett, hanem minden mítosz modern újramesélése, ezen felül Saga is, konkrétan egy családra értelmezve. A könyvben Campbell összegezte az összes nagy mítosz közös jellemzõit, pl egy szülõk nélküli hõs elindul a sorsfordító útra egy unalmas helyrõl, csak ezen a ponton már egyezik a Gyûrûk Ura és Harry Potter elejével stb stb vagyis a Star Warst valamennyi mítosz összeképeként alkották meg, ezért sikeres, nem tudatosan is bejön nekünk :) még pontosabban ami nem ezek alapján az örök történetmesélési szabályok szerint van írva, nem örökérvényû, ez a könyv volt a Star Wars alapja, aki fan az tudja a történet eléggé más volt még ezelõtt, Starkiller és hasonlók. A lényeg, hogy a Dûne is jó, a Star Trek is jó, a Stargate is jó (de csak a film, a sorozat mosladék de csak a filmhez képest az) de a Star Wars az mítosz, minden mítosz örök közös jellemzõi által. Bevallom a prequel trilogy hagy némi kivánni valót és a clone wars borzalommal semmilyen szinten nem tudok azonosulni és félek a készülõ sorozat a Stargatehez hasonlóan totál meggyalázza majd a filmet, de a IV-V-VI örök klasszikus és mára már az I-II-III- is nagynehezen de elfogadtam, ez mítosz, az összes többi mese, sci-fi és hasonlók, azóta sem született ekkora kormítosz, még a Harry Potter sem teljesen ezek szerint a mûfaji szabályok szerint lett írva, de ott is sok a hasonlóság, Rowling ugye klasszika filológiát tanult, ott meg ismerik ezt a könyvet, a Star Wars elõtt mítoszt Tolkiennek sikerült írnia.

A David Lynchet sokat basztatták, hogy túl elvont és drogos a Dûne, de azok parasztok, akik beérik az utána készült borzadványokkal, olyan mosladékokkal, amelyek megsem közelítik a sci-fi lényegét. A Star Warsról való vitatkozás pedig tényleg felesleges, az EP IV-V-VI korunk mítosza, filmtörténelem és saját magát tette legendává, azért mert Lucas a sok barom persze nem tudja, de Lucas nem csak nekiállt vagy neki ült a budin és megalkotta ezt, hanem egy alapos antropológiai kutatást végzett, ahol összegyûjtötték az összes mítosz közös jellemzõit, amelyek generációról generációra nem változnak, jelentésük örök és aki ezt az alkotási sémát követi, az maradandó történetet alkot és amikor felzendül az erõ téma, vagy amikor Vader megmenti a fiát, ezek rólunk szólnak, nekünk szólnak, szarok a kacatokra, a reklámokra és az örültekre, legenda és kész. Az erõ és a kwisatz haderach legyen velünk.

A történelemhez értesz, ezt ne firtassuk, a Star Warshoz nem értesz, ezt se firtassuk :) good night and good luck!

egyetértek, a forgatókönyv nekem sem jött be. de ez már csak így van... a ralph bakshi által valamikor igen régen készített gyûrûk ura feldolgozás pl. sokkal jobb forgatókönyvre készült, mint a jackson féle, és az animáció sem hagy kivetnivalót (abszolút kedvencem), aztán mégis, hányan szeretik és ismerik?
az összes eddigi dûne feldolgozásból nekem ez a verzió jött be egyedül. ezt a forgatókönyv dolgot meg elviselem :)

a színészi játék tekintetében nem nyújt sokat, de a karakterek sztem jól eltaláltak.

Hát, hangulata az van. De hogy remek szereplõk, meg miegymás?! Elõször egy épkézláb, a regényhez méltó forgatókönyvet kellett volna írni! Hol van pl. a könyv második fejezete - a Harkonnennek haditanácsa - amit szinte egy az egyben át lehetett volna emelni a filmbe - mindenféle hatásvadász bõrmizéria és homo-szadisztikus idõpocsékolás nélkül!

Mind a David Lynch rendezte, mind az HBO fabrikálta Dûne elhibázott alkotások. Az elsõt agyonvágta, hogy a produkció körül már a forgatás megkezdése elõtt óriási kalamajkák dúltak, a másodikat meg nem is tudom, micsoda...
David Lynchnek filmjeinek mindig is volt hangulata, és a rettenetesen rövidre fogott Dûnének ez még jól is jött, mert a súlyos hiányosságokért kárpótolta a nézõt.
DE! Mindez nem mentesíti azt, hogy a történet egyik legfontosabb szervezõeleme, a szereplõk személyisége nagymértékben el van torzítva, sok helyütt bagatellizálva. Maga a sztori - csak a Dûne! - megérne egy Gyûrûk ura szintû és színvonalú feldolgozást. Volt, aki a kommentekben a sci-fi-t hiányolja belõle: sajnos csak nyomelemekben található meg benne, a filmet is csak azok képesek élvezni(?), akik a könyvet is olvasták. (Bár én jobbára csak szitkozódtam!...) A legfájdalmasabb csalódásaim: Harkonnen báró, Piter deVries és Gurney Halleck figuráinak elbaltázása; továbbá, hogy nem jelenik meg a fremenek zarándoklatának ismertetése, viszonyuk az Arrakisszal és a homokférgekkel, stb.
Akárki fog neki az új Dûnének, remélem sokkal tisztességesebb munkát végez majd.
Azért a Liga-hajó térugrása még mai is klasszikus momentum a sci-fi-ben!...

Azért nézd meg, hogy sokan mit fognak fel a Csillagkapuból is... Szóval akkor is kell, még ha ez részemrõl kissé (?!) elitista hozzáállás is.

+1
Elolvastam, de muszáj volt még kétszer. De még egyszer legalább kellene szerintem.

Vicces egy alkotás mai szemmel.

Azt olvastam, hogy a Jedi visszatér rendezését mondta le a Dûne megfilmesítésének kedvéért.

Micsoda? Lesz új Dûne mozi? Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Végre valami értelmes film lesz a moziban, csak ahogy a mai filmkészítõket ismerem, egy agyon grafikázott hatásvadász valami lesz a végeredmény.

Köszi. Nem gondoltam, hogy mini sorozat volt.

Sok évvel ezelõtt láttam elõször ezt a filmet, ami regény olvasása után is nagyon tetszett. Úgy emlékszek, hogy az más rendezésben és szereplõkkel volt. Vagy emlékeim csalnak meg? Lehet, két feldolgozás is készült? Ha tudnátok segíteni benne, hogy a másik filmet ki rendezte és mikor?