Téma: Eddie Vedder

hanguktaekwondooo 2014 aug. 09. - 16:22:48
(26/26)
hanguktaekwondooo 2012 nov. 29. - 22:28:52
(25/26)
rockqueen 2012 júl. 17. - 10:53:38 Előzmény vedder
(24/26)
Láttam a Facérokat, én direkt az Alice in Chains miatt, mert a Would? címû számuk elhangzik benne (és a It Ain't Like that), és miattuk muszáj volt megnéznem. Az meg szintén jó volt, hogy Eddiék is benne voltak. :D
10/10
vedder 2010 febr. 18. - 23:42:58 10/10
(23/26)
Ja! majd elfelejtettem! Aki bírja a PJ-et nézze meg a Facérok (Singles) címû filmet. A 90-es évek Seattle-i zenéi vannak benne, sõt a PJ tagjai is kaptak egy kis mellékszerepet (Eddie is).
10/10
vedder 2010 febr. 18. - 23:34:58 10/10
(22/26)
Szerintetek szeretem?
rockqueen 2009 okt. 27. - 09:05:00 Előzmény Adam Philip
(21/26)
Nekem sajnos nincs meg az új albumuk, de tuti, hogy nagyon jó, fõleg, hogy te is mondtad. Jó lenne, ha jönnének Magyarországra.
Adam Philip 2009 okt. 26. - 02:29:53 Előzmény rockqueen
(20/26)
Plusz egy ember.
Egyébként nagyon jó az új PJ album.
beryll 2009 máj. 03. - 21:32:16
(19/26)
Nagyon bírom a hangját és a számok is szuperek! 10/10 az album - meg a film is. :)
kisGabi 2008 okt. 21. - 12:39:29
(18/26)
Az "Út a vadonba" csodás film. Zenéjéért Eddie méltán vehette át a Golden Globe-ot. A filmtõl függetlenül is egy különleges album. Még sok ilyet szeretnénk!
offtopic
kisGabi 2008 júl. 09. - 13:52:43
(17/26)
Szia! Kicsit eltûntem, mert gondok voltak a nettel otthon, a munkahelyen meg nagyon kevés idõm van, max. annyira futja a kajaidõben, hogy beleolvassak abba az egy-két oldalba, amit rendszeresen megnyitok.
Na, térjünk a lényegre: tökéletesen fogalmaztál, abszolut egyetértek veled és örülök, hogy akadnak még "beszámítható" tinik is. Jó, értem én, hogy számukra azok a menõk, akiket mindenhol hallanak, ez természetes. De az a helyzet, h. ezek a rádióbarát, megkreált szalonzenekarok vagy mik tényleg zérók. Csak a mûmájer, operett-punk és hasonló jelzõket tudom használni rájuk, de igazából szót sem érdemelnek. És abban is biztos vagyok, hogy ha az a maréknyi mindenható menedzserklikk, akik pl. Manhattan-bõl irányítják, diktálják a világ zenei ízlését, úgy döntenének, hogy akkor most tényleg ZENÉLJÜNK egy kicsit, a rádiók, zeneadók valódi bandákat nyomjanak, mert most úgy döntöttünk, hogy legyen megint ez a divat, simán vevõk lennének rá a tizenévesek is.

Én ugyanúgy voltam a dologgal, mint te, amikor felfedeztem a nagy bandákat, jó zenéket akkor, amikor a trutyi folyt mindenhonnan. Aztán "jókor voltam jó idõben", mert mitteszisten, következett egy olyan trend a '90-es évek elején, amikor visszanyúltak a jó öreg rock'n rollhoz és sajnos, csak rövid ideig ugyan, de nagyon klassz pár jó év következett ilyen szempontból. Aztán szép lassan felhígult, míg a mai fantasztikus állapotig eljutottunk. Bár megjegyzem, hogy amikor jó tíz évvel ezelõtt elkezdték megkreálni a fiú- meg lánybandákat, még azért némileg adtak arra, hogy legalább hajlama legyen a tagoknak a tehetségre, amit ha kell, kihoznak belõle, a legnyálasabb bandákban is voltak hangszeren játszani tudó, valami saját hanggal rendelkezõ vagy zenét írni tudó emberkék. Sorolhatnék pár nevet, akik azóta önállóan is megállták a helyüket, miután lapátra tették a menedzsereket, kiváltak a bandából.
Szerintem az alapvetõ baj (igen, végülis baj), a következõ: egyrészt minden embernél adott egy ízlésvilág, ki ezt szereti, ki azt. Ez eddig rendben van. A baj az '50-es évek végétõl kezdõdik, amikor szétverték a rock'n rollt mint mûfajt, kiherélték azokat az egyéni, spontán, nyers erõt, lendületet és fõleg istenadta TEHETSÉGET képviselõ, hatalmas tömegeket megmozgató géniuszokat, az igazi nagy karaktereket, akik végül is forradalmat csináltak a mûfajjal az egész világon. Ezt követõen mindössze 1-2, igen tõkeerõs ember üzleti alapokra helyezte a zenét! Ugyanez történt a több száz független kis rádióállomással is, akik játszották rendszeresen azokat a bandákat, elõadókat, akik egész Amerika, majd az egész világ fiataljainak zenei ízlését gyökeresen megváltoztatták, így segítve ennek a nagyszerû valaminek a terjedését. Csakhogy ezeknél a rádióknál sem volt szó pénzrõl, egyszerûen csak szórakoztatni akartak és örültek, hogy végre történik valami jó, aminek részesei lehetnek, úgy döntött ez a néhány üzletember, hogy ezt egy az egyben le kéne nyúlni, hiszen jól látták, hogy mekkora üzlet a tinédzser korosztály, "na nehogy már ne szakítsunk"..! Ekkor kezdõdött az elõadók, zenekarok megcsinálása, átfésülése (szó szerint is), a témákat mi adjuk, fizetünk néhány slágergyárost, akinek annyi jut, h. ne kopjon fel az álla, a bandák meg örüljenek, h. mi reklámozzuk, nyomatjuk õket. Mert ha mi úgy döntünk, hogy nem elég népszerûek vagy nem akarják azt csinálni, amit mondunk, egyszerûen feloszlatjuk. A lóvét majd mi adjuk, csak arra, amire szükségük van, ruhák, kaja, fotózások, lakás, turnék stb. Felvásárolták a rádiókat is, majd a '80-as években létrehozták a zenei adókat, mivel a rádiózás kissé háttérbe szorult a tévézéssel szemben. Ráadásul videoklip nélkül szinte nem is lehetett a slágerlistára jutni.
A rockbiznisz teljes deformálódása a mai napig is jól látható. Tehát szerintem az aktuális zenei irányzatok az '50-es évek vége óta sosem spontánok - kivéve a beatkorszak még a legelején, de arra is természetsen lecsaptak vagy a punk, de az annyira deviáns volt a maga idejében, hogy csak az lehetett az érdekük, hogy mielõbb kifullasszák és folytassák a jól bevált rágógumi gépzenét. A '90-es évek elején a grunge is spontán akció volt, de persze itt is rögtön meglátták a nagy lehetõséget, a világ megint depressziós, gazdasági válságok, háborúk vannak, de a fiatalság megint csak egy fix pont és gyorsan divatot csináltak ebbõl is. Ez is lett a veszte a zenekaroknak. A Pearl Jam is csak azért maradt talpon szerintem, mert tojtak a PR-ra, a mai napig sem érdekli õket egyáltalán a promóció. És hogy ennek ellenére mégis csúcson vannak ma is, megfelelõ bizonyíték a tehetségükre, zsenialitásukra és arra, hogy valódi értéket hoztak/hoznak létre. Úgyhogy továbbra is remélem, hogy elõbb-utóbb olyan csömöre lesz mindenkinek ebbõl a gagyiból, h. frissítésként megint vissza fognak nyúlni üzletemberék a jól bevált rockzenéhez, aztán pár évig ismét élvezkedhetünk.

Kicsit hosszú lett az eszmefuttatásom, volna még mit írni, de inkább megírom, milyen vidám hétvégém volt.
Tudni kell, hogy az egyik szomszédunk, akikkel egyébként jóban vagyunk, sûrûn szereti totál hangerõn hallgatni az általa szeretett, általunk utált zenéket. Múlt héten megint csak kellemessé akarta tenni a vasárnap délelõttjét és õrült hangerõn, az udvaron, kocsimosás vagy mittudomén mi közben nekiállt embertelen hangerõvel nyomatni az általa összedobott cd-jét olyan prominens és rendkívül igényes feldolgozásokkal, mint pl. Kovács Józsi Máté Péter-számai, egy-két Ihász Gábor is befigyelt, meg a többi, akiket nem is akarok jobban ismerni (hallottam eleget gyerekkoromban). Mivel nem akartam ajtót-ablakot bezárni a dögmelegben, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy kiszaladjak a szemközt lévõ parkba és az elsõ utamba esõ fára felhúzzam magam, mert ezt én tovább nem bírom! Aztán meggondoltam magam és a tettek mezejére léptem: betettem az általam összedobott Pearl Jam válogatást, félig max. hangerõn, majd én megmutatom, mi az a zene :) Elõször Nickelback-et akartam, de gondoltam, az most túl zúzós, jó lesz bemelegítésnek a Pearl Jam is. Rövid idõn belül elégedett vigyorral konstatáltam, hogy kiütéssel gyõztem, a szomszéd elhallgatott és el is tûnt az udvaráról! :) Én meg úgy belejöttem, hogy órákig tomboltam otthon a ZENÉRE! Igazán jól sikerült hétvége volt! :))
rockqueen 2008 jún. 17. - 20:04:03
(16/26)
Egyébként az is érdekes, hogy én szoktam olyan zenéket is hallgatni amik a '70-es, '80-a években voltak nagy favoritok. Pl.: Boston, AC/DC, Motörhead, Black Sabbath, Led Zeppelin, Iron Maden meg az ilyesmik. Már jobban ismerem ezeket a zenéket, mint anya vagy apa, akik ezekben az évtizedekben élték fénykorukat. Szóval az még nagy messze volt a születésemtõl, de attól még nagyon szeretem õket. Szerintem azokban az években voltak az igazi rockegyüttesek. Szerintem manapság már nincsenek meg azok régi mûfajok, helyettük valami egészem más jött, amit "rocknak" neveznek. Olyanok, mint pl. Lola, Anti Fintess Club, Tokio Hotel. Ráadásul nekik semmiféle hangjuk nincs, nem csinálnak semmit, csak egy bábok, akiket bárhogy tudnak használni és kihasználni, és ezt meg is teszik. Régebben bezzeg nem volt így. Voltak igazi, egyedi karakterek, voltak az énekeseknek tök király egyedi hangjai. Maguk csinálták a zenét, és nem hagyták, hogy helyettük csináljanak mindent. Pl. azok akiket fent említettem, vagy természetesen ebben a mûfajban lévõ embekerek.
(Bocs, lehet, hogy egy kicsit néhány helyen rosszul fogalmaztam, de remmélem, hogy a lényeget azt értetted. Kíváncsi vagyok a te véleményedre is ezzel kapcsolatban).
kisGabi 2008 jún. 17. - 12:42:46 Előzmény rockqueen
(15/26)
Ez tetszik, hiszen akkor születtél, amikor ment ez a stílus. Annak idején én is sok olyan zenét szerettem meg, amik a születésem körül voltak népszerûek. Olvastam olyan megállapításokat, hogy a grunge elindítója, örök királya a Nirvana volt, mögöttük közvetlenül a Pearl Jam, de ez "kõbevésett" sorrend volt. Amikor Kurt meghalt és feloszlott a Nirvana, a Pearl Jam átvette a vezetõ helyet, amit mind a mai napig birtokol - teljesen jogosan és megérdemelten. Én aztán nagyon szerettem a Nirvanát ill. még most is, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ha még léteznének (már ebben sem vagyok biztos), ugyanolyan jók lennének-e, esetleg kicsit más mûfajban, érettebb zenét játszva, mint ahogy Eddie-ék is teszik. Ehhez a folytonossághoz, megújulásra való képességhez, az egyre érettebb, magasabb színvonal képviseletéhez tényleg olyan kaliberû mûvész szükséges, mint amilyen Eddie Vedder és olyan zenésztársak, akiknek valóban a zene, a mûvészet az életük, akik minden személyes és egyéb dolog fölé a zenét helyezik. A "grungeguruk" közül már csak egyedül õk léteznek és ez a mi nagy szerencsénk :)
rockqueen 2008 jún. 10. - 19:47:33
(14/26)
Úgy értettem, hogy az én korosztályom közül nagyon kevés rajongója van ennek a stílusnak. Én 16 évesen, vagyis 1 éve szerettem meg igazán ezt a stílust. Mondjuk a Nirvanat már régebbóta bírom, de a Pearl Jam volt az, ami igazán megkedveltette velem ezt a mûfajt.
kisGabi 2008 jún. 10. - 18:55:58
(13/26)
Amerikában bezzeg van egy csomó tematikus rádióadó, lehet választani ízlés szerint. Van természetesen alternatív adó is. Mifelénk csak egyenadók vannak, hallgassa mindenki ugyanazt a sz..t és örüljön..
kisGabi 2008 jún. 10. - 13:00:42 Előzmény rockqueen
(12/26)
Azért mindig reménykedem, hogy majd egyszer feltámad poraiból. Idõrõl idõre ismétlõdnek a zenei divatok is. A '90-es években a '70-es évek jöttek be újra, most meg ez a borzalmas '80-as évek pff..
Ezek szerint néhány év múlva újra divat lesz a '90-es évek, amikor meg kell majd elégednünk a lelkünk fiatalságával haha..
Szerintem sokan változatlanul szeretik ezt a stílust, de manapság sajnos nem hallható sehol. Így maradnak a rajongói oldalak.
rockqueen 2008 jún. 07. - 16:22:22 Előzmény kisGabi
(11/26)
Csak kár, hogy már nagyon kevés olyan ember van, aki szereti ezt a stílust, pedig szerintem nagyon jó.
kisGabi 2008 jún. 05. - 23:20:56 Előzmény rockqueen
(10/26)
Igen, szinte törvényszerûen járták ugyanazokat az utakat, ahol olykor össze is futottak. Akit még szintén nagyon-nagyon sajnálok, az Shannon Hoon. Ha a grunge-ra nem harapott volna rá ennyire a média, nem haltak volna annyian bele. Viszont ha rétegzene marad, nem ismerhették és szerethették volna meg ennyien. A kör bezárult.
rockqueen 2008 máj. 31. - 15:13:24 Előzmény kisGabi
(9/26)
Hát, sajnos már az Alice in Chains énekese, Layne Staley is meghalt. Drog fogyasztás miatti szívroham miatt. Egyébként sok érdekesség van a halála körül, mert 2002. ápr. 05-én halt meg, ami azért érdekes, mert 8 évvel korábban pedig a Nirvana énekese Kurt Cobain halt meg szintén ugyanezen a napon. Korábban pedig mindkettõjüket ugyanazon a rehabilitációs intézetben kezelték õket egyidõben. Meg persze mindketten a grunge stílus nagyjai voltak.
kisGabi 2008 máj. 30. - 22:44:14
(8/26)
Az biztos tök jó lett :) Vajon aki olvassa, képben van/lesz? :)
Nos, sok köze van egymáshoz a seatlle-i négyesként emlegetett bandáknak: Nirvana, Pearl Jam, Alice in C., Soundgarden, szinte egy idõben indultak, õk robbantották a grunge stílust elõször Amerikában, majd világszerte. Nagy durranás volt a hosszú évek óta tartó posványban! Erre van szerencsém emlékezni... Sajnos (ill. önmagában nem sajnos), mára már csak a PJ létezik. A többiek szétmentek, szegény Kurt már nem él... A Soundgarden dobosa, Matt Cameron hivatalos PJ tag lett '98-ban, 3 albumot és a turnékat végigdobolta, majd kiszállt. Szeretem a Nirvanát, megismételhetetlenek, a Soundgarden Black Hole Sun-ját imádtam anno, most is örülök, ha hallom. A Stone Temple Pilots és benne Scott Weiland is jó volt akkoriban. A hangsúly Weiland esetében a "volt"-on van. Az Alice in Chains is kultbanda volt akkoriban. Kár, hogy õk sincsenek már, a fulldrogozás szétrobbantja a bandákat, nem is tudom, él-e még az énekesük, csoda lenne..
rockqueen 2008 máj. 30. - 20:12:59
(7/26)
Nem rég akadtam rá az Alice in Chains nevû csaparta. Nem tudom, hogy mennyi köze van a Pearl Jam-hez, csak annyit tudok, hogy a stílusuk az megegyezik és mindkettõjüket nagyon szeretem. Egyébként épp kedden írtam errõl a zeneistílusról egy házidolgozatot. 4 oldalas lett.