offtopic
ernesztin 2009 dec. 28. - 18:24:38
(259/399)
Ej, pedig tök egyszerû. Ha jó (nevezzük ezt az egyszerûség kedvéért szeretetnek), az belõled indul ki, magadra támaszkodsz, saját magad vagy fontos - mivel valóban jelen vagy.
A szerelemlove esetében viszont a másikból indulsz ki, a másikra támaszkodsz, a másik sokkal fontosabb, mint te. Te valójában ott se vagy.
Valójában mindenki számára az igazi - saját maga. És ha valaki valódi önmaga számára, akkor lehet az valaki más számára is.

Enzooka, az érzésrõl - ki mondta, hogy az racionális? Ha beindulsz egy pornófilmtõl, akkor szerelmes vagy? Vagy mindenkivel megismerkedsz, aki hat rád?
Van, ami sokkal mélyebb és erõsebb, mint az érzés.
Redfield 2009 dec. 28. - 16:55:51
(258/399)
Hát lassan költöztethetjük az X-akták topicba. :)
Redfield 2009 dec. 28. - 16:40:14
(257/399)
Valamennyire igen. Ezzel foglalkozik a pszichológia is. A válaszok mindenkiben ott vannak, csak a megfelelõ kérdéseket keressük, amik elvezetnek azokhoz.
offtopic
ernesztin 2009 dec. 28. - 16:00:49
(256/399)
Hát igen, így van. Ezért van az, hogy az emberek azért szerelmesek, hogy ne kelljen szeretniük. A szerelmes el van ájulva a másiktól - tképpen bálványt csinál belõle, és az érzés addig tart, amíg jól ki nem ábrándul. És csak azért csinálja, hogy addig is elfelejtkezhessen magáról - igen, ez afféle kábítószer; és ha már nem elég kábító, a szerelem is elapad. Vagy ezért mondják, hogy a szerelem 75%-a kíváncsiság. Ha már kiismeri a másikat (és önmagát), elmúlik. Vagy hogy a szerelem ellen legjobb gyógyszer a házasság stb...Ez mind abból fakad, hogy a szerelem csak fantázia, ábránd, nem a valóságból táplálkozik.
Van két idézet: az egyik: Légy hû magadhoz, s így, mint napra éj, következik, hogy ál máshoz se lész - ebbõl valódi szeretet következik, ez a valóságba gyökerezik, mert saját magunkból indul ki.
A másik: Szeretni kell és szeretve lenni jó - ez viszont az ütõdött és semmitmondó ábrándozás jelszava, amelyik igyekszik önmagáról elfelejtkezni.
offtopic
Charles Foster Kane 2009 dec. 28. - 15:58:16
(255/399)
Ebbe a "nem leszek szerelmes, mert MÁSOK nem tudják, mi az" vitába már igazán nem érdemes beszálnom, amúgy sem tartozik szigorúan a filmhez.

over and out
Redfield 2009 dec. 28. - 15:34:49
(254/399)
A Belga mutatta még be jól ezt a témát :)
offtopic
ernesztin 2009 dec. 28. - 15:30:25
(253/399)
Hát ez az. Ezért mondta Popper Péter, hogy Eu-ban az emberek folyton "szerelmesek". Bármit is éreznek, arra azt mondják, hogy szerelem, mert csak ez elfogadott, más nem.
Redfield 2009 dec. 28. - 15:23:12
(252/399)
Majd örökbe fogadunk. :)
Redfield 2009 dec. 28. - 15:02:00
(251/399)
Tudod a szerelemmel sem lenne talán akkora problémám, ha ténylegesen nem ez határozná meg a párkapcsolatokat. Azt, hogy egyáltalán létre jöhetnek e? Nyilván vannak kizárólag szex alapú kapcsolatok is, nem ezekre gondolok, hanem bármire, mindenre. Tudod hányszor kellett már végignéznem azokat az embereket, akiket haverokként, barátokként látok és szeretek, ahogy emésztik magukat valaki miatt, aki rájuk se hederít? És inkább élnek álmodozva, reménykedve a kis magányukban, minthogy ellazuljanak valakivel, és megpróbáljanak enélkül kiteljesedni? Lehetséges. Nagyon is lehetséges, de nem érdekli õket. Voltak kapcsolataim, hosszú távúak is, egyikünk se volt szerelmes a másikba, de megvolt a kötõdés, és megvolt a szeretet részemrõl. A másikat a végére inkább már csak a titokzatos valaki érdekelte, és lépett is tovább, gond nélkül. Sokat tanultam én is. Én senkinek nem oszthatok szívecskés lapokat a nevemben, az élet pedig nem akar. Mások hibáiban látom a saját anno elkövetett hibáimat, és tudom, hogy egy karnyújtásnyira van tõlük az áhított szabadság-illúziótól való szabadulás. Nem vagyok telhetetlen, nem támasztok feleslegesen elvárásokat sem. De látom, hogy maguknak ártanak ezzel az egésszel, és ilyenkor az ember mit csináljon? Ha õ ott lehet mindenkinek hogy meghallgassa a problémáikat, hogy támaszt nyújtson, hogy barátjuk legyen, de ennyi. Mindig fontosabb az a kép ami ott lebeg elõttük, a saját kitalációjuk, a saját fenséges ideáljuk. Akinek meg nem, az bár szerelmet nem keres, de hûséges, normális kapcsolatot sem különösebben, mert jobban érdekli a másik teste, mint a lelke.
Redfield 2009 dec. 28. - 14:24:21
(250/399)
Hát a filmet mindketten szeressük, abban legalább van egyetértés. :)
Redfield 2009 dec. 28. - 14:14:02
(249/399)
Szerintem te félreértettél megint. Sehol nem írtam olyat emlékeim szerint, hogy nincs szükség szeretetre. És nálam a szerelem ellenesség röviden annyit jelent, hogy az emberek súlyos többsége képtelen megadni mindazt a szeretetet és figyelmet és áldozatot a másik embernek, ha nem szerelmes belé, mert ettõl az érzéstõl teszik függõvé a boldogságukat, holott a másik ember még ugyanaz. Ugyanaz az ember akkor is, ha bele vagy zúgva, és ugyanaz akkor is, ha nem vagy belezúgva, csak te látod másképp, és ezért indokolatlannak, és hülyeségnek találom azt, hogy kizárólag ilyen alapon válasszanak az emberek társat maguknak, hogy kizárólag egy érzés határozza meg: kivel kötik össze az életüket. EZ nagyon gyakori, nem pusztán saját tapasztalatokról beszélek. Lehet, hogy nem értesz egyet mindezzel, a te dolgod. De ha valakit már különlegesnek látunk, és különleges módon bánunk vele, szerintem hatalmas hiba, hogy ezt pusztán a szerelem címszava alatt gyakoroljuk. Anélkül is létezik boldogság, csak pont a hollywood-i filmek (amikrõl beszélsz) hitetik el az embertömegekkel, hogy ez minden, és kevesebbel nem szabad beérni. Nálam a kevesebb néha több. Mert két ember anélkül is kiegészítheti egymást, anélkül is szeretheti egymást, anélkül is lehet boldog, hogy minden nap minden percében CSAK a másik járjon a fejükben. Van értelme? Van. Kialakulhat késõbb a szerelem, ha már együtt vannak és ismerik egymást? Persze. De manapság a nõk úgy választanak társat, hogy ha nem dobban érte nagyokat a szívük, akkor nem kell. A másik meg az, hogy mindenkit csak eszköznek használnak, kefélnek egy jót, aztán szevasz. Tudom, hogy általánosítok, fel akarom rá hívni a figyelmed, hogy a végletes gondolkodás, hozzáállás általános jelenség. El kéne fogadni, hogy nem az élet, nem Isten, nem a sors, nem a végzet jelöli ki nekünk a másik embert, hanem mi választunk, és a szerelem nem létszükség, anélkül is van értelme az életnek, a társas életnek is. Ennyi.
9/10
Túrin 2009 dec. 28. - 13:31:05 9/10 Előzmény loki2000
(248/399)
Te is.
9/10
Túrin 2009 dec. 28. - 13:30:24 9/10 Előzmény full moon
(247/399)
Less már oda, hogy már beírtam elõtted a megoldást! Ott van,hogy Memento, és ez az a film, amire gondolt.
Mykolnajt 2009 dec. 28. - 00:48:55
(246/399)
a film amiért érdemes volt megszületni. fantasztikus, makulátlan! miközben néztem nem tudtam hol vagyok
Redfield 2009 dec. 28. - 00:39:22
(245/399)
Ez mind csodálatos, de ezek abba is beletartoznak amirõl én beszélek. Csak nálam tágabb a "vak szerelem" fogalma. A másik segítése alap dolog. Ha az ember túlságosan kötõdik érzelmileg, nem tud racionálisan gondolkozni, és ez gátolhatja ebben. Az ember lehet hülye és vak szerelem nélkül is, ezt is tapasztaltam már saját bõrömön. De amirõl én beszélek, az nem is kifejezetten a szerelem ellen szól, sokkal inkább az ellen, amit a szerelem iránti igény és vágy lehetetlenné tesz az embereknek. A szerelem nélküli boldogságot párkapcsolati téren. Mert mint írtam, ezt igazából elképzelni se nagyon tudják. Amit nem neveznék kifejezetten egészséges állapotnak. Elmondjam mi az egészséges szerintem? Nem az, ha mindenkivel kefél egyet az ember, aztán jóvan... nem az, ha nem tud kötõdni, ez megint egy szélsõség lenne. Amire igazán szüksége lenne az embereknek, az az, hogy szerelem nélkül IS képesek legyenek kötõdni. Ezért drog, ezért függõség, és ezért káros, mert nem ez az általános. Nem csak kötõdésrõl beszélek. Mindenrõl ami vele jár. A megértés, a segítés, az összetartás, satöbbi. Tudod hány lehetõséget szalaszt el az, aki éveke át csak szenved az igaziról álmodozva? Vagy aki fut utána, de nem érheti útól? Én a feltétel nélküli szeretetben nem hiszek, mert az tündérmese, olyan nincs. Olyan viszont van, hogy valaki a másik tulajdonságait nem látja hibáknak, sõt talán még pozitívumoknak is látja azokat. Olyan van, hogy kívánja, érzi, öleli, szereti, soha nem akarja elengedni. És az jó. De az nem jó, ha ezt lekorlátozza egy képre, vagy valakire akire rá tudja húzni ezt a képet. Az nem jó, ha más tulajdonságait hibáknak látja, és csak a számára tökéletessel tudja magát elképzelni. Ezért mondom, hogy a szeretet õszinte, a szerelem pedig egy beszámíthatatlan állapot. Mert lehet, hogy úgy érzi, hogy ez kell neki. De ha nem érzi ezt a fantasztikus állapotot a másikkal, akkor a másik is csökken a szemében. És az ember miatt legyen az emberrel, ne amiatt amilyennek érzi magát mellette.
ernesztin 2009 dec. 28. - 00:28:20
(244/399)
Kicsit talán az zavart, hogy a lány túl klassznak lett beállítva. Az nagyon helyes igyekezet, hogy valamiképp a rossz tulajdonságairól is szó esett (a legvégén) - bár ennek súlyát a magnófelvételen keresztül nem lehetett átérezni. Mint ahogyan az egész kapcsolat is az álomvilágba helyezõdött át. Így persze meg is szépült az egész, illetve egyoldalúvá vált ("csak a szépre emlékezem" - az álomvilágban nem került elõ az álomban a lánnyal kapcsolatos taszító, kiábrándító emléke).
Charles Foster Kane 2009 dec. 28. - 00:24:44
(243/399)
Ezek a részek, amiket nem lehet elégszer megnézni, hogy ne érintsen meg.
offtopic
Charles Foster Kane 2009 dec. 28. - 00:23:32
(242/399)
Te a vak szerelmet egyenlõvé teszed a szerelemmel. Én nem errõl beszélek. De igenis azt gondolom, hogy az egy valamire való kapcsolat, amiben a ráción TÚL is fontosnak tartod a másikat. Aki szerelmes, az nem feltétlenül hülye.

De vegyük azt, hogy a szerelmedrõl, életed nõjérõl kiderül, hogy drogos. Erõsen függõ. És nem tud leállni. Te két lehetõséget látsz, úgy érzem. Vagy azt, hogy hagyod a francba, mert nem akarsz ebbe "beleragadni", vagy ottmaradsz és szenvedtek együtt, agonizáltok, amíg kimúlik a kapcsolat. Én meg azt mondom, hogy akibe szerelmes vagy, azt képes vagy segíteni, az meg képes arra, hogy segítségeddel új szintre lépjen, veled együtt.

Szerintem amúgy mi ugyanarról beszélünk, csak más szavakkal. Bár te nem hiszel a feltétel nélküli szeretetben, mert nem õszinte. Hadd mondjak valamit, az az igazán õszinte. Mindenki folyton azt kérdi, miért vagy vele? Mit kapsz tõle? Mit ad neked? És ha nem tudod azt mondani, hogy jó az ágyban, vagy jól fõz, vagy olyan gondos a gyerekekkel, akkor aztán megnézheted magad. Mert az nem elég, hogy amikor mellette vagy, akkor úgy érzed, a világ helyre állt, hogy el tudsz veszi a barázdáiban, vagy a legapróbb hibáiban, vagy tudsz nevetni, ha valamit nem jól csinál. Mert téged nem érdekel, ha nem különösen jó az ágyban, egy bundás kenyeret sem tud megcsinálni, és magára is alig tud vigyázni. Egyszerûen csodálod, és azért vagy vele, mert tudni akarod, mert meg akarod fejteni, miért érzed ennyire tökéletesnek a dolgokat, amikor vele vagy. Akkor is, ha ilyen tökéletlen ez az egész, mint maga a világ.

Általában az ilyen érzés kölcsönös. De ha mégsem, akkor újból egy film... ha már filmes fórum. :) És ha már Kaufman, akkor Adaptáció. Mit is mond Donald a végén? Nem érdekelt, mert szerelmes voltam belé, és ezt a szerelmet senki nem tudta elvenni, még Õ maga sem. Valahogy így? Hát azt hiszem, valahogy én is így gondolom.
Subrizeny 2009 dec. 28. - 00:13:34
(241/399)
Bocs, azt írta, nem elküldhetõ. Erre mégis :-)
Subrizeny 2009 dec. 28. - 00:13:06
(240/399)
Ez nagyon ütött :-)

Rengeteg mély, tartalma beszélgetés, még ha egy-egy ilyen kiragadt részbõl nem is úgy tûnik :-P