Igen nagyon jó volt látni ezeket a színész nagyságokat egy filmben sokukat fitalon. Félre érted, nem "gyanús" volt a hozzá szólásod, (nem is értem hogy jutott eszedbe ez a kifejezés). Inkább leszólós kicsit sem kedves és számonkérős, miközben én sajnálkoztam a stáblista hiányossága miatt és örömömet fejeztem ki az első mondatomban leírtak miatt. De kérlek hagyjuk abba ezt az értelmetlen szócsatát inkább örüljünk, hogy van egy ilyen alkotásunk. Részemről lezártam, remélem egyet értesz velem, amit köszönök.

Mivel csak Öcsire emlékeztem, de őt nem Harsányi játszotta (eleve idősebb is)...
A legtöbb szereplő - Kibéditől Őzéig könnyen felismerhető. Amúgy olyan nagyságok, mint Bulla vagy Sulyok ebben a propandisztikus filmben is komoly kvalitással játszanak.
Ezt viszont nem nagyon tudom hová tenni: "De ugye jó szándékkal írsz?" Sajnos már itt tartunk, hogy minden megszólalás "gyanús".....?

Igazából a tegnapi nézéskor esett egyáltalán le (pedig láttam a filmet már vagy 8x) hogy az a szerencsétlen fejű katonatárs, az a majdani Virág elvtárs.
Amúgy van egy csúnya baki a filmben: amikor a 6 utáni randi után a többiek átmennek az úton, az állatkert felé, Julikát meg kirángatja a troli elől ahova nagyon okosan 20 centi híján sétál be majdnem. utána mire átérnek a Feketerigó-ba már rendesen éjszaka van, holott a történet nem télen játszódik, és a Feketerigó is kb 2 saroknyira van onnan, ha minden igaz.

Nagyon sajnálom hogy így van mert így külön néztem utána, mert nagyon örültem hogy ennyi régi híres színész játszik ebben a filmben, próbáltam a nevükre emlékezni. Harsányi valóban gyerekként a Duna parti jelenetben 1 villanásnyira. De ugye jó szándékkal írsz? Mert nem tudtam eldönteni :-)

A Port-on általában "nem szokás" a teljes stáblista...
Amúgy Harsányi - kb. tízévesen - kit játszott?

Azért azt nagyon sajnálom, sőt kicsit bosszankodom is, hogy nem írták ki a teljes szereplő listát, mert azért nagyon nagy nevek szerepelnének a sorban! (Őze Lajos, Szabó Gyula, Sulyok Mária, Psota Irén, Schubert Éva, Kibédi Ervin, Harsányi Gábor és még sorolhatnám...) :-(

Ez a film a szüleim korosztályáról szól, szerintem nagyon hitelesen! Számomra nagyon hihető történet, emiatt is tetszik!

bocs, nekem ez a véleményem.

Mára elferdült az alapsztori. nyilván az a legfontosabb a mai fiatal csajoknak, hogy mit gondolnak az ismerősök,vagy az instagram népe. Mai korban össze se jönnének egyáltalán, vagy a pasi hamar venne a pénzéért másik csajt. :)

Elég sok pikoló világos lehetett ott

Ne haragudj, de te miről beszélsz? Őszintétlen jelenetek? És hogy jön ide a kor? Ez a sztori minden korszakra érvényes, ma is aktuális. Egy jellemtelen nő unja magát és elzüllik, alkoholista lesz. Nem durván, csak szépen finoman. De már a pincér is tudja, hogy mit kér, annyira otthon van a kocsmában. És véletlenül egy olyan fiúval szerelmesek egymásba, aki viszont sokkal komolyabban veszi az életet. Igen, ez a film az erkölcsről is szól, valóban. Arról, hogy vannak lelkileg stabil emberek és ilyen szétcsúszottak, mint ez a nő, akinek fontosabb, hogy a haverok mit szólnak, mint hogy ő maga mit gondol. Az egész hozzászólásodat úgy nem értem, ahogy van. Mintha nem is erről a filmről beszélnél.

Jók a színészek, de fullasztó a légkör (a korszak, és a didaktikusan elöadott erkölcsi tanulság az ember torkán van végig). A színészeknek nehéz lehetett komolyan végigjátszani az öszintétlen jeleneteket. Pl. szivböl öszinték ezek a mondatok voltak csak: "Ne népnevelj engem!", "Volt csasztuska is, dögunalom.", és Ruttkai Éva tömör minösitése az erkölcsös ifjukommunista délutánról: "Mulatságos."

Döbbenetes, hogy ebbõl a szinte semmi kis történetbõl milyen fantasztikusan jó film lett a szereplõk szuper játéka miatt! Minden szereplõ - kivétel nélkül - fantasztikusan jó.

Olvastam Ruttkairól egy kis könyvecskét), amelyben azt írták, hogy az eredeti forgatókönyvben nem csak "megtáncoltatják" Julikát, hanem megerõszakolják - így már érthetõbb az öngyilkossági gondolat/kísérlet.

Bocs, az olasz film címe amelyet említettem, helyesen: "A köz szemérme", (1976)

Csak néhány megjegyzés a kor elvárásairól:
- az elvárások a Horthy korszakban nevelkedett szülõktõl jöttek, akik még a régi szabályok szerint vélekedtek és nevelték a gyermekeiket:
* a fiúk legyenek minél tapasztaltabbak és tombolják ki magukat mielõtt megnõsülnek, csak két dologra vigyázzanak: ne kapjanak el betegséget és ne foghassanak rájuk gyereket.
* a lányok viszont legyenek "makulátlan" hírûek mert ellenkezõ esetben: senki sem fogja õket feleségül venni és szégyent hoznak a családra.
- a tanárokra is nagy nyomás nehezedett a szülõk részérõl, akik ebben a vonatkozásban mindig összefogtak. Az is gyakori volt abba az idõben még hogy egy "szégyenbe került" lány apja megkereste az illetõ fiú szüleit abból a célból hogy a fiúnak "kötelessége visszaadni a lány jó hírét" azzal hogy feleségül kéri.

- A 60-as évek elsõ felében a gimiben az egyik lányról kiderült hogy szexuális kapcsolata volt egy felnõtt férfival. Az egész osztály elkezdte kerülni mint egy leprást (a tanárok hiába próbáltak ellene tenni). A lányok egyrésze azért mert felháborodott, mások viszont azért nehogy ÕK is rossz hírbe kerüljenek azáltal hogy "ilyen lánnyal" barátkoznak. A fiúk egy része viszont szabad prédát látott benne.

- A 60-as évek második felében a budapesti egyetemi évfolyamtársaim közül azok ragaszkodtak leginkább hogy szûz lányt vegyenek feleségül akik zsinórban vitték ágyba az ápolónõ képzõs lányokat.
- Persze a lányok is szívesen szexeltek, csak soha ne derüljön ki. Akkoriban még komoly "üzletág" volt a nõgyógyászok számára az "angyalcsinálás".

- Az "ország legjobb gimijérõl" írtál. Ha ez Bp.-en volt akkor érthetõ, mert nagyvárosban sok mindent titokban lehetett tartani.
Titokban mert pld. 69-ben Bp.-en moziból hazamenet a zsúfolt busz peronján csókolóztam (22 voltam, a lány 19). Azt vettem észre hogy az összes utas elhúzódott tõlünk és hangos megjegyzéseket tettek "a mai fiatalok erkölcstelenségére" amely a "szocialista liberalizmus bûne", "hová tûnt a régi keresztény erkölcsiség?" stb. Hát EZ volt akkor még az általános elvárás.

A filmbéli esemény a film alkotók liberalizmusáról és arról tanúskodik hogy az akkori politika szakítani szeretne az addigi merev szokásokkal (a fiú megbocsájtja a lány "botlását"), de az akkori (és kicsit késõbbi) felnõtt nézõk sokkal szigorúbban ítélkeztek és nem tetszett nekik ez a végkifejlet.

Az emberek szokásai és felfogása változik a legnehezebben:
- az 50-es, 60-as években sokan felháborodtak a frissen behozott svéd- francia- olasz filmekben bemutatott meztelenségen. Persze azok nézték a legszorgalmasabban akik buzgón elítélték, hasonlóan a "Szokások, közerkölcsök" olasz filmben bemutatott típusokhoz.
- a 70-es években az apósom és a vele egy korosztályba tartozó munkatársak, szomszédok szinte egy emberként háborodtak fel Polansky Hamletjén és a Pendragon legendán a benne szereplõ meztelen nõ látványa miatt.
Árkus Józsefet "vén kéjencnek" tartották a szilveszteri Szuperbolában bemutatott meztelen nõi keblek miatt.

Hát ilyen volt a társadalmi elvárás a két háború alatt nevelkedett és az 50-es, 60-as évek felnõtt korosztályában.
A dolgok akkor változtak valamennyire amikor a 60-as évek fiatalsága vált felnõtté és meghatározóvá.

A hsz-emben 50-100 évrõl beszéltem. De te magad is azt mondod, hogy a hatvanas években a 16-17 éves fiatalok, ha éltek is nemi életet, az inkább csak alkalomszerûen történt, de mindig titokban, a szülõk és tanárok tudta nélkül. Azért mert szemérmesek voltak? Ugyan. Azért mert a társadalmi elvárás nem helyeselte, nem támogatta. És akkoriban minden lányos apuka azt gondolta, hogy az õ lánya "nem olyan".
És igen, voltak férfiak, akik nem akartak elvenni "használt" nõt, fõleg vidéken, ahol azért a falu jobban tudta, látta, hogy ki-kivel jár és meddig jutottak. Nem sok férfi rajongott az ötletért, hogy a feleségén a fél falu már végigment "lánykorában".

Ja, és ettõl senki nem gondolta õket "nem rendes" lánynak és késõbb sem vették a sok fiatal orvost, mérnököt, közgazdászt, tanárt, újságírót egy kalap alá a qrvákkal. A férjeik tudomásul vették nyilván, hogy addig is volt életük, amíg õt meg nem ismerték. És nem tudok egyetlen érintetlen férjjelöltrõl sem. Vagy nekik szabad?!

Azt kitõl hallottad, hogy 50évvel ezelõtt elvárták egy lánytól, hogy érintetlen legyen a nászéjszakán? Biztosíthatlak, hogy nem így volt. A hatvanas évek legelején az ország legjobb gimijébe jártam, sikk volt kiváló tanulónak lenni, utána szinte az egész osztály egyetemre ment, ki ide ki oda, az érettségi találkozókon ott ül egy csomó orvos, mérnök, tanár, egyetemi tanár, közgazdász, újságíró, stb., a házasságkötések is inkább úgy 30éves kor körül, fõleg utána kötõdtek, de ettõl függetlenül a fél osztály olyan szerelmes volt tizenévesen, mint egy nagyágyú és egyáltalán nem volt fehér holló a szexuális kapcsolat. Sõt már akkor is elõfordult, hogy csak kalandvágyból vagy kiváncsiságból lefeküdt valaki egyszeri alkalommal egy akárkivel.
Az akkori ifjúság talán annyiban volt kicsit más, de nem jobb, nem erkölcsösebb, hogy általában nem a szülõk tudtával és jóváhagyásával élték meg a legintimebb pillanataikat és nem marcangolták egymást fényes nappal az utcán,a trolin, a buszon, a villamoson. Talán szégyenlõsebbek, szemérmesebbek voltak esetleg, nyilvános helyeken illemtudóan viselkedtek, a szerelem, a szex a legintimebb magánügyük volt és nem 12-13-14évesen kezdték, mint most, hanem úgy 16év körül. Az is elég korán volt, mondom a mostani eszemmel.