Programkereső

Téma: "egyharmadország" - Trianon-konferencia, 2010 Párizs

Spoiler
aalfa 2010 nov. 21. - 01:25:50 Előzmény feketevipera
(2/2)
Ahogy Lenin mondta:„ Trianonban útonállók, gyilkosok diktálták a békét.”
A cinikus francia nõvel szívesen beszélgetnék pár év múlva, miután az algériai, és egyébb muzulmán népek kikiáltják független államukat Franciországon belül a nemzetek önrendelkezése alapján. A szlovák nõt meg bele sem kellett volna vágni ebbe a fél órába. Benes dekrétumok megújítása egy olyan állam részérõl, amelyik Hitler elsõ és utolsó csatlósa volt? (minden ellenkezõ híresztelés ellenére Magyarország már kapitulált, amikor szlovákok még harcban álltak Hitler oldalán) A szláv egység már széttörtett-mondhatnám egymás torkának estek. Románia maradt csak meg, de a történelmet ismerve ez sem tart örökké. Nagyobb és erõsebb biradalmak is az enyészeté lettek. Ez vár azokra az államokra, határokra is, amit most ismerünk. Lengyelország 130 év után állt fel egy igazán elkeserítõ helyzetbõl, hiszen nekik még anyaországuk sem maradt.
Példát vehetünk tõlük-szóval fel a fejjel, túléljük a "gyõzelem sakálait"!
Válasz
feketevipera 2010 aug. 02. - 19:16:51
(1/2)
Alapvetõen izgalmas lett volna, ha nem 28 percbe próbálják belesûríteni azt, amirõl órákig lehetne beszélni. Mondjuk így is érdekes volt, de az az érzésem, sajnos csak felvillantani tudták néhány történész véleményét, és nem kaphattunk igazán átfogó képet magáról a konferenciáról, az ott esetlegesen (és valószínûleg) lezajlott vitákról, pedig az is megért volna egy misét. Néhány külföldi tudós esetében picit szerecsenmosdatásnak éreztem a véleményt, ugyanis akadtak, akik olyasmit vallottak, hogy a békekonferencia lényegében tehetetlenül állt az események sodrásával szemben - vagyis hogy az OMM nemzetiségei olyan jó propagandát folytattak, és olyan erõsek voltak, aminek hatására a gyõztesek észrevétlenül lyukadtak ki a lehetõ legdurvább megoldás mellett. Ez részben igaz is, de ha akarták volna, talán találhattak volna jobb megoldást is. Gyakran szoktak arra hivatkozni, hogy a háború során az antant ígéreteket tett a nemzetiségeknek, és ezeket kénytelen volt betartani. (Amúgy tudjuk jól, hogy az ígéretekkel semmiféle kötelezettséget sem vállaltak a jövõre nézve, ugyanúgy meg is szeghették volna az ígéretüket, mint ahogyan a gyõztesek oly sokszor megtették már a történelem során.) Szerintem ez a felelõsség elmaszatolását jelenti.
Egy szlovák nõ azt ecsetelte, hogy Csehszlovákiában az ott élõ magyarok milyen jó bánásmódban részesültek. Bizonyára találtak a levéltárakban pár hamisítványt errõl, mert szerintem a két világháború közötti nemzetiségi politika a környezõ országokban nem éppen ilyesmirõl tanúskodik. Handabandáztak valamit arról is, hogy a Monarchiában milyen erõszakos asszimiláció zajlott, ami részben igaz, ugyanakkor az utódállamok is ezt folytatták (ráadásul sokkal durvábban). Persze mivel õk gyõztesek voltak, ezt soha senki nem kérte tõlük számon, ahogyan rengeteg példát lehetne sorolni a nemzetiségi elnyomásra más országokból is (pl. az írek esete). De ugye az ilyesmi elfogadható, mert õk a "jó" oldalon állnak, és az valójában nem is nemzetiségi elnyomás, csak a gonosz nemzetiségek rakoncátlankodnak, akiket meg kell regulázni. Félelmetes ez a kettõs mérce, amely még napjainkban is tartja magát.
A másik - szerintem bicskanyitogató - megszólalás egy francia nõé volt, aki azt mondta, hogy nem az a kérdés, igazságos vagy igazságtalan volt-e a békeszerzõdés. Bárki bármit mond, szerintem igazságtalan és aránytalanul durva volt, ami akkor történt. Az is hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetek önrendelkezési joga csak a gyõzteseket illeti meg, nekik joguk volt a területi követelésekhez, az országukhoz került nemzetiségek elnyomásához. Azt hiszem, a trianoni békediktátum a történelemben példátlan büntetéssel sújtotta Magyarországot, amire nem igazán lehet mentséget találni.
Válasz