Hát ez a fim összességében nagyon gyenge eresztés...gagyi az egész történet, a filmet megnézve nem maradtam semmivel csak a sok "bazd meg!"-el, mondanivalója nincs, és vígjátéknak meg semmiképp nem mondható...estleg alacsony IQ szint melett a sok "bazd meg" is lehet viccses...de ízlések és pofonok...De a városka viszon igazán szép és mesés, oda szívesen ellátogatnék

nem lehet valahogy megtudni, hogy kinek köszönhetõ ez a balfasz magyar cím?

Imádom ezt a filmet, én is emiatt mennék Bruggesbe!

Eredeti hanggal Farrell játéka zseniális, de a magyar szinkron is nagyon jól sikerült (nem a gagyi vasárnap délutáni sorozat-fíling)

Én is elgondolkodtam Bruges-en...
Jó hely? Mesés meg ilyesmi? :P

Na,sikerült újra elkapnom a HBO-n! :)
Imádom!
Egy film tele abszurdal! :)
Gyönyörû képek,jó színészek,kurvajó szövegek,humor felsõ fokon! Imádom!!!! :)

Jó kis film, szórakoztató mozi. Reklámszerû útifilm (el kellene menni Bugresbe egyszer), túladagolt mennyiségû f@szomozás körített gengsztersztorival összevegyítve - kicsit szürreális hangulattal, jóféle angol humorral és filmzenével nyakon öntve. Mindenképpen érdemes megnézni egyszer.

Nem szeretem az ilyen stand up jellegû kabarékat, de megnéztem. Viszont nem értem, pontosan, mire gondolsz.
Az leesett, amikor eljátssza a "lapos drámát" amerikai módra is, de engem egyik verzió sem szórakoztat. Vagy inkább úgy mondom, hogy nem ragad meg egyik sem.

Az "angol" verzió még érdekes lenne, de olvasva jobban szeretem az ilyesmit befogadni, mint filmen, mert ott nincs elég idõ végiggondolni, hogy 'most mi van?'.
Az "amerikai" verzió meg azért nem köt le, mert nincs benne semmi életszerû, legalábbis én nem találok benne, de lehet, hogy csak kulturális beidegzõdés miatt,
mindenesetre ez így taszít, ahogy van.

Az elsõ semleges, olyan érzésem van, hogy akárkik között megtörténhet, a nézõre van bízva, de a második túl konkrét, nem hagy elég teret az egyén képzeletének.
Mondjuk a film a folyamatos cselekményfolyás miatt eleve nem hagy, ezért ilyen sok gondolkodási idõt igénylõ mûveknél jobban szeretem a statikusságot.
Bármilyen furán hangzik, én a Bánk Bánt vagy egy Moliere mûvet olvasva jobban szerettem, mint színházban elõadva.

Ez vicces, hogy a Hot Fuzz-t említetted, mert az egyik kedvencem.
De nem úgy ültem elé, hogy ez vígjáték lesz, gyakorlatilag nem volt semmi elvárásom, egy ismerõs ideadta, hogy ez jó film, én meg megnéztem.
Elsõre fõleg a krimi vonal ragadott meg, amúgy is az a kedvenc mûfajom, de emellett jókat is nevettem rajta.
Másodszorra már még jobban nevettetett, mert akkor már elmúlt a sokk/döbbenet, amit az ütõs cselekmény okozott.
Legalább nyolcszor láttam már,
minden alkalom után 100%-osnak gondoltam.

De nekem nagyon bejött Simon Peggéknek a Big Train c. mini sorozata, annyira abszurd, hogy már vicces,
fõleg a legelsõ epizód, amikor szívatják a turistát angol nyelven, hogy õk nem tudnak angolul. Az marha jó, kár, hogy magyar dvd kiadása nincs, de még feliratot sem találtam hozzá semmilyen nyelven.

Viszont például a Monty Python féle poénokon már nem tudok nevetni.

Hmm, hát én úgy látszik, a focira jobban rá tudok hangolódni, ha már ez a példa került szóba XD.
De a sztereotípíával ellentétben nekem a legvadabb focirajongó ismerõseim csajok voltak.

Nálam még egyszer se volt olyan, hogy évekkel késõbb jobban bejött egy film, kivéve pl. a Blake Edwards vígjátékokat, amiket tízenévesként láttam elõször, de inkább felnõtt fejjel tudtam teljes mértékben felfogni és emiatt jobban szórakozni rajta.
Az ellenkezõje inkább jellemzõ, azért nézek újra olyan filmeket, amik tetszettek egyszer, hogy érdemes-e megtartani, ha másodszorra is tetszik. Sokszor sajna nem.

Igen ez egyébként sarkalatos pont, hogy ez a kétértelmûség mennyire jön be. Mert tényleg az. Nekem nagyon tetszik. Mondjuk hozzám közel áll brit film. Legalább is, ami most van.

Pl. a Hot Fuzz/Vaskabátok topicban ecseteltem zeee-nek, hogy milyen jó is ez a film, meg, hogy mennyire jó, hogy halál komolyan veszik magukat, Te meg szakadsz rajta, de Õt sem igazán lehetett meggyõzni. Pedig nyilván Õ sem hülye. Csak valahogy ez így nem... nem áll rá.

A beatek így "szakavatottnak" tûnhet, de az ember tökéletesen élvezi anélkül, hogy tudná ennek mi a neve, vagy egyáltalán értené, mi történik. Egyszerûen ez tartja fel a beszélgetés változatosságát. De ahhoz érezned kell a változásokat (még akkor is, ha nem tudatosan), hogy élvezd.

Egy jó példa erre a foci. Ugye mit mondanak a nõk (vigyázat, elõítélet)? 22 ember kergeti a labdát, dög unalom. Pontosan azért, mert az Õ agyuk (megint csak nem azért, mert hülyék), nem dolgozza fel azokat a változásokat, amitõl általában mi izgalmasnak tartunk egy meccset. És azt érzik, hogy NEM TÖRTÉNIK SEMMI! Mint ahogy Te is, a hosszú párbeszédekkel.

De ez a film attól is nagyon függ, hogy milyen filmes konvencióid vannak, és mit vársz el - hogy kielégítsék,vagy éppen megfricskázzák. Szerintem próbálkozz be egy-két év múlva, ki tudja.

Áh, szerva ott :)

hát, õõõ, én épp fordítva értettem,
igaz, igazságtalan lenne mindenkire ezt mondani,
de a Colin Farrell által megformált karakternek és a nõnek, akivel összejön az IQ-ja erõsen a nulla felé konvergált.

De lehet úgy is értelmezni, hogy a nõ szétnarkózta az agyát, a hapsi meg egy "egyszerû" bunkó volt.

Na, egyik verzió sértõbb, mint a másik, de szerintem a film kb. ezt sugallja.

Hadd kérdezzem meg, hogy te eredeti nyelven láttad-e,
mert ha igen, akkor a szinkron valószínûleg eléggé rontott rajta.

Illetve biztosan rontott rajta, mert helyenként konkrétan nem lehetett érteni, hogy mit mondanak...

Ahhoz, hogy valaki így tudja nézni/hallgatni,
kell valami 'elõképzettség', vagy erre ösztönösen is rá lehet érezni?
Mert elég sok embernek tetszett, legalábbis a fórumokon erõsen többségben vannak a rajongók,
ami intellektuálisan izgat, mert nem tudom felfogni, hogy miért.

Még a humort leszámítva sem, mert akkor kiegyezünk abban, hogy az ízlés dolga.
Pedig például a Golyózáporon tudtam nevetni, annak ellenére, hogy az töményen adagolta a fekete humort, viszont meg sem próbált komoly lenni,
és ebbe eddig bele sem gondoltam, de lehet, hogy itt van a kutya elásva, mert az Erõszakikban nem tudtam eldönteni, hogy most komoly akar lenni, vagy poénos,
annyira kétértelmû volt.

Sõt, nem is kétértelmû,
szerintem itt inkább a drámai hatás felé billen a mérleg, vagy tovább gondolva ezt a hasonlatot, ha szabad:
olyan, mintha a mérleg egyik serpenyõjében lenne a komolyság, a másikban pedig a humorizálás és a lassú folyású dialógusok.
Ez egy olyan elosztás, ami a magamfajta nézõben tanácstalanságot kelt és frusztrációt,
megvonja tõlem a mû élvezetét,
ami nem egy jó stratégia, hiszen nyilván egy filmnek sem ez a célja, ha el akarja adni magát.

Szerintem a jó film (vagy bármi más mûalkotás) olyan, hogy kivált valamilyen hatást:pozitív vagy épp negatív érzelmeket, gondolatokat ébreszt, esetleg többfélét is.
És miután a nézõ már befejezte a mû szemlélését, ez a hatás valamilyen módon még jelen van,
és a film értéke azon mérhetõ, hogy ez a hatás a vége után még mennyi ideig tart.

Ez szerintem elég univerzális, hiszen pl. ez alapján mondjuk hogy "ez jó horror", "ez jó vígjáték", stb, a nem vegytiszta kategóriákra pl. ilyesmit, hogy "ez szép volt" , "ez érdekes volt" , "gondolatébresztõ volt" leegyszerûsítve persze.

Bennem ez a film nem váltott ki semmilyen hatást, pedig igazán megpróbáltam élvezni, fõleg a 30. perc után, amikor úgy tûnt, történik is valami, de a végén az volt az elsõ gondolatom, hogy ezt inkább egy 20-30 perces rövidfilmnek kellett volna megcsinálni.

Jah, és igen, értettem én, hogy mit akartál mondani az általam kiragadott mondattal, csak magas labda volt, nem tudtam kihagyni. :)) Mert hát végülis az ember magában beszélget, a maga által kreált világban. Hogy ezt mennyire tudja leplezni, nah az már egy más, de fontos kérdés.

Lehet, hogy tényleg túl intelligensek voltak a szereplõk, erre nem igazán emlékszem, de mivel nem valódi karakterekkel dolgozott, ezért nem is lehetett annyira zavaró.

Nehezen tudok részletekbe belemenni, mert elég régen láttam a filmet. De engem az fogott meg benne, hogy képes volt olyan dolgokból viccet csinálni, amibõl egyébként igen nehéz, ráadásul ezt jól érzékkel tette. Mondom én, de ezen biztos nem fogunk összeveszni - humor ugye, nem érdemes.

Viszont leginkább arra a részre mondtam, hogy "nem érted", ahol azt ecsetelted, hogy elnyújtja a párbeszédet, ahelyett, hogy a lényegre térne. Ugye ezt nem fogom tudni kielemezni, mert véletlenül sem emlékszem szó szerint az általad felhozott dialógusokra.

Viszont egyszer sem éreztem ilyet, egyáltalán nem ült le egy párbeszéd sem. Ezért az úgynevezett beat-ek felelõsek. Ezek a részei egy dialógusnak. Két beatet az választ el egymástól, hogy megváltoznak a viszonyok a beszélgetésben. És, ha valaki nem érti ezeket, akkor nem érzékeli, és csak azt érti, hogy beszélnek-beszélnek-beszélnek, és se vége, se hossza, és semmiben sem találja különbözõnek egy rosszul megírt párbeszédtõl - vagyis, ami nem beatekben van megírva.

Nézzél olyan csuda magyar filmeket, mint az Állítsátok meg Terézanyut!, és akkor rögtön érzed a különbséget, a között, amikor szándékosan "nem térnek a lényegre", meg amikor tehetségtelen, amatõr, ingyenélõket pénzel az állam, hogy a semmirõl forgassanak filmet.

Ez nem pontos, az írás nem mindig így mûködik.

Vannak olyan filmek, nyilván, ahol a szereplõk személyisége is hangsúlyos, amelyekbõl a szereplõk akár a valóságba is kiléphetnének.

Képletesen szólva.

Én is találkoztam olyanokkal, akik kb. a filmbeli színvonalon kommunikálnak, de aki ekkora értelmi színvonallal rendelkezik (mint a filmbeli szepelõk), annak egyrészt az egész arcán (testtartásán, viselkedésén) látszik, hogy 'milyen',
másrészt el sem jutnak odáig, hogy színészek, vagy uram bocsá' bérgyilkosok legyenek.

-----
Nem használtam azt a szót az írásomban, hogy szar...

És kritikusok is szoktak úgy lehordani filmet, hogy épp csak azt nem írják, hogy "ez ótvar szar" (nem vagyok kritikus egyébként és nem is vallom magam annak, egy filmnézõ vagyok, aki bizonyos esetekben szereti kifejteni is azt, hogy valami tetszett vagy nem).

-------

Ha részletesen kifejted, hogy mi az, amit értenem kéne,
akkor elolvasom és vagy kiderül, hogy tényleg nem értettem, amely esetben elfogadom, hogy bennem van a hiba,
vagy az derül ki, hogy mindketten egyformán jól felfogtuk, csak másképp értékeljük.

Jaj, bocsánat,
az alábbi írásom tele van SPOILERREL....

Jesszus....

Van egy csomó olyan film, ami nem tetszik,
de el tudom fogadni, hogy másnak igen.

Szintén van egy csomó olyan film, amit nem szeretek,
még az egyszeri megnézése is sok, de elismerem, hogy jó film.

Ezt viszont nem tudom.
És nem értem, hogy mi az, ami ebben bárkinek élvezetes lehet, leszámítva a gyönyörû várost, de akkor inkább útifilmet nézek....

Vígjátéknak nem jó, a poénokat vagy elsütötték már máshol, vagy gagyik, vagy erõltetetten próbálnak viccesek lenni, ami nekem nem jön be.
De egyáltalán ki az, aki más nyomrult helyzetén képes nevetni???
Mert a legtöbb poénosnak látszani próbáló helyzet körülbelül ebben merül ki.
Az egyetlen, amin kissé megremegett a rekeszizmom, az a jelenet,
amikor Gleeson karaktere hirtelen nem tudja, hogy melyik álnév az övé.
Persze ez gagyi poén, de addigra már annyira lefárasztott a film elsõ 20+ perce, hogy ezt is értékeltem.
De például az a helyzet, amikor a szálló társtulaja által alászignózott üzenetet olvassák Harrytõl, nagyon erõltetett.

A Minden azzal kezdõdött...-ben egy hasonló jelenet sokkal viccesebben van megoldva:
Robert De Niro egy vendéglõben ül és mivel a kocsiban felejtette az olvasószemüvegét, megkéri a pincérnõt, aki egy üzenetet hozott neki, hogy olvassa fel.
Ott is az a poén, hogy minden második szó a fuck,
de az a jelenet sokkal jobban van megírva, képileg megjelenítve, és a színészek is teljesen tökéletesen adták elõ; ahogy a pincérnõ felolvassa és egyre kellemetlenebbül érzi magát közben, és De Niro karakterének az arcára a végére kiül az a rezignált beletörõdõ arckifejezés, az marha jópofa volt, pedig azzal a filmmel egészében nem voltam túlzottan megelégedve.

De az In Bruges még kellemetlenebb élmény volt.

Tekintsünk el attól, hogy vígjátékként dícsérik agyba-fõbe egy vagon fórumon,
mert sok hozzászólótól olvastam, hogy nem is vígjáték, hanem dráma.

Ez szerintem nem helytálló,
maximum drámainak lehetne nevezni, mert a dráma stíluskövetelményeibõl finoman szólva nem sokat tartalmaz...
De a drámai hatás eléréséhez azért minimum (lenne), hogy a végén a tragikus sorsú hõs(ök)-el legalább egy kicsit rokonszenvezzünk.

Attól, hogy Colin Farrellnek szimpatikus arca van (mondjuk már aki szerint..), még az általa itt megformált karakter
baromira nem szimpatikus, sõt, kifejezetten visszataszító.
***SPOILER PÓTOLVA***
Az a rész, ami ellensúlyozná az alapszemélyiségek ezt
az oldalát, vagyis, hogy véletlenül a kijelölt áldozat mellé még egy gyereket is lelõ, és ettõl kiborul(ettõl még baromira nem lesz szánnivaló...), hát ez már sok nekem, pedig gazdag fantáziám van....
Már az Alvilági játékokban is kellemetlenül éreztem magam mentálisan, amikor az a mondat hangzott el, hogy egy
bérgyilkos se merte vállalni, hogy lelõjön egy kisfiút.... de mindegy, a fim egyéb érdemei feledtették ezt az apróságot.
Azért már elnézést, de a 21. században, amikor terroristák is korra tekintet nélkül ölnek, és katonák is szintén,
mert felfegyverzett, agymosott kiskorúakat küldenek ellenük, nehogy már elhiggyem, hogy egy bérgyilkos ettõl kiborul....
És pláne azt nem, hogy az elsõ alkalom, amikor kipróbálja magát a szakmájában, élesben megy.
Ugyan már...

Persze lehet, hogy a forgatókönyvírók ezt is egy viccnek(?) próbálták tálalni.
Ja, milyen poénos már, hogy van két (vagy csak az egyik, tökmindegy...) elcseszett figura, akik még sohasem öltek,
de azért bérgyilkosként akarnak nagy pénzt szakítani, ráadásul közben az egyik folyton idegesítõen nyavalyog,
mert semmi nem tetszik neki.
Ez aztán tényleg hihetõ és/vagy vicces...

A lényeg, hogy a végén abszolút hidegen hagyott, hogy bármelyik szereplõ él-e,
vagy hal-e. Úgyhogy ennyit a drámáról.

Nos, ha nem vígjáték és nem dráma, akkor micsoda?
Szerintem egy koncepciótlan, sótlan, fárasztóan unalmas valami, amiben az élvezeti értéket
olyan nehéz megtalálni, mint nyulat a szénbányában...

Az unalmas jelzõt hadd fejtsem ki.
Kapásból az jut eszembe, amikor a fõnökük hívja õket és csak Gleeson van a hotelszobában,
persze be van majrézva, hogy ha megmondja, hogy a társa épp nincs itt, akkor Harry jól lebassza, ezért azt hazudja,
hogy ott van.
Erre a reakció: Küldd el....
De mire idáig eljutnak a beszélgetésben, az egyszeri nézõnek már rohadtul felforrt az agyvize, hogy ezt mi a fenének kell
ennyi ideig húzni???
Ugyanezt kérdezem az ezt követõ párbeszéddel kapcsolatban, ami arról szól, hogy a srácnak tetszik-e Bruges,
és arra megy ki, hogy ölje meg....
Nem lehetett volna ezt rövidebbre vágni???
És ez megy a filmben egész végig,
tökre értelmetlen, elhúzott párbeszédek, amik annyira laposak, hogy teljesen érzõdik, hogy egyetlen ember
agyából pattantak ki. Mintha az egész filmben egy ember beszélne magában egy saját maga által kitalált világban.
Azt hiszem, ezen a ponton nagyon közel kerültem ahhoz, hogy kikapcsoljam.

Az egyéb logikátlanságokról már töben írtak, hogy pl. mennyire fut élénken egy lõtt sebbõl vérzõ ember,
vagy egy zuhanás után mennyire lehet eszméleténél,
szóval ezeket nem részletezem,
a fentiek bõven megmagyarázzák, hogy miért nem tartom jó filmnek.