Igen, Toto Cutugno nyert is ezzel 1990-ben, G.Morandi száma nem EVD-nóta volt, valszeg az azonos címû film betétdala: http://www.port.hu/terden_allva_jovok_hozzad_in_ginocchio_da_te/pls/w/films.film_page?i_film_id=80718
Õt 1970-ben índították, az a száma közepes helyezést ért el.
Érdekességképpen két olasz dal, mind2 sláger volt:
https://www.youtube.com/watch?v=CVpHXJVIa00 (D.Modugno, 1959, 6.hely)
https://www.youtube.com/watch?v=3el18vubIbk (Bobby Solo, 1965, 5. hely)
Az olaszok csak kétszer nyertek (Cinquetti/1964, Cutugno/1990), többször megsértõdtek, nem vettek részt, leghosszabb ideig 1998-2010 között maradtak távol. 2011 óta=az új rendszerben mint "nagy" országnak, daluk automatikusan a döntõbe jut...

Céline Dion dalát anno nem hallottam, ma sem tetszik különösebben. Las Vegas viszont folyamatosan szerzõdteti az énekesnõt.

Igen, ezt az oldalt magam is szemrevételeztem.
A linkelt zene pedig a te listádról van, arra reagáltam, csak odaírtam a posztomban a szám címét és az elõadó nevét, hogy beazonosítható legyen.

A giccsre reagálva, illetve magamat korrigálva:
A "Ne partez pas sans moi" (amivel Celine Dion '88-ban nyerni tudott) kifejezetten jó szám.
Nem tudom miért gondoltam gyengének. Bár minden gyõztes dal ilyen lenne. :P

Ne partez pas sans moi - eurovision 1988 - Celine Dion:
https://www.youtube.com/watch?v=8pEYw8PcBas

Tõlem egyébként nem áll távol egyik zenei mûfaj sem (opera, jazz, rock, stb stílusok). Csak itt az EVD-on minden dal szinte egybefolyik, nincsen egy sem, amire azt lehetne mondani, hogy mûfajtól függetlenül nagy zene, kimagaslik, vagy magasan az átlag fölé emelkedik. Persze szokták mondani: a fák nem nõnek az égig. Így tehát nekem sincsenek túlzottan nagy elvárásaim.

Toto Cutugno - L'italiano
https://www.youtube.com/watch?v=frr65AEiFs8

Gianni Morandi - Ii Ginocchio Da Te:
https://www.youtube.com/watch?v=e7c1vjB0Qbg

Bizonytalanságot akkor éreznél igazán, ha engem hallanál énekelni :)

A nõre gondolsz, hogy bizonytalan a hangja? Szerintem nagyon passzolt a témához, bár elsõ hallásra meglepõdtem rajta.
Vagy csak szerényen kérdezzem meg pont ezen a topikon, hogy tulajdonképpen milyen hangokról is van szó? :))

Ezzel egyetértek! Európa n szeret minket, hogy mindenki pontozzon ránk - magasan.

Köszi, ez nagyon jó: Moldova - Pasha Parfeny: Lautar (11. hely)
Azért ragadtam ki rögtön ezt mert nekem is van egy ilyen listám, ahol a legeredetibb darab az örült moldávok 2011-bõl: Moldova: Zdob și Zdub - So Lucky (Semi-Final 2)

Az észt nekem is tetszik,fel is vettem kedvencek közé,de valljuk be sokszor elég bizonytalanok a hangok...

Szerintem sem, akkor még meg is kéne itthon is szervezni ugye.

Az a veszély nem fenyeget, hogy Magyarország nyerjen! A mai viszonyok között semmiképpen sem!

Nem Miki helyett válaszolok :-)
Ahogy 171-ben írtam: Boggie szép, halk szavú, "stréberes-jótanulós" dala elbújt a csillogó, harsogó, elektromos-akusztikus csodák és egyéb "extrák" mögött. Ez sztem és kb uazt jelenti mint "ezek a tisztaarcú, tisztahangú fiatalok nem illettek ebbe a kompániába". Csakhogy! Ez a fesztivál ilyen. Sokak szt valóban olyan, ahol "a sok olcsó üveggyöngy csillogása elhomályosítja a gyémánt ragyogását". Utóbbit azért kis túlzásnak gondolom...mondjuk úgy, Boggienak van ESÉLYE "gyémánttá" csiszolódni, ám figyelem! a gyémántnak sem elég csupán tisztának lennie: CSILLOGNIA IS KELL! Fõleg egy ilyen fesztiválon.

A gyõztes dal, bár nem háborúról-békérõl szól, azért jóval több tartalmat, életérzést, "üzenetet" hordoz mint egy szimpla táncikás-mulatós dalocska. Szöveggel ld itt: https://www.youtube.com/watch?v=-nbq6Ur103Q érdemes olvasni.

Igen, 198-asom legvégén kb uezt írtam, csak nem "szakszerûen" (uniformizált-globalizált zene) és ez a jelenség erre a fesztiválra is érvényes + valszeg itt is az a helyzet mint az élet más területein: gyerek- és fiatal korunk eseményeire, tanárainkra, osztálytársainkra, öreg rokonainkra stb gyakran jobban emlékszünk mint ugyanezekre a dolgokra jóval késõbbrõl. 198-ban belinkelt dalok is (meg más régebbi gyõztesek is) zömmel "limonádék" voltak, de túl azon h akkor még ez a limonádé nem volt "poshadt", mi is fiatalok, gyerekek voltunk, maga a TV-zés is újdonság volt és tágra zárt/nyílt szemekkel csodáltuk a nyugati + élõ közvetítést MAGÁT, a divatos cuccokat az énekeseken, a "demokratikus" szavazást stbstb. Így, EGYÜTT vált élménnyé a Fesztivál nézése.
Nem tudom, az általad felsorolt magyar szerzõk próbálkoznak-e, ha nem, miért nem, de kétségtelen h ez a mûfaj, ez a fesztivál azért mégsem a (hetvenhez közeledõ) hatvanas szerzõk "sportja". Klasszikus kifejezéssel: tetszettünk volna az õ (és más kortárs kollégáik) alkotói fénykorában "dalfesztiválni"...de az ismert tört-pol okoknál fogva ezt sajnos nem tehettük.

Dschinghis Khan - Dschinghis Khan (1979) : ott van a listámban, legalul.
"nincsenek jó dalszerzõk,..." kiegészíteném: EBBEN a mûfajban nincsenek. Valszeg a mûfaj avul, amit mondjuk EVD-tánczenének/táncdalnak neveznék, már maga a szó is kicsit "avas", nem? Tömegigényt generáló új operák sincsenek, noha a maga fénykorában (18-19.szd) az opera tömegeket hódított meg. Tömegeket: a szó akkori értelmében! A 20. szd közepétõl máig a MUSICAL vette át az opera régi funkcióját, bõ fél évszázada azt a mûfajt, ahová "jó dalszerzõk...énekesek vagy zenekarok számára írnak jó dalszövegeket, vagy dallamos zenéket": musicalnek hívják...pár évtizede azt a mûfajt, ahová "jó dalszerzõk...énekesek vagy zenekarok számára írnak jó dalszövegeket, vagy dallamos zenéket", poprocknak hívják, a poprock viszont nem vált meghatározó EVD-stílussá, legalábbis a zsûrikben és a beszavazók között nem.

"miközben a giccs diadalmaskodik, vagy a pénzesebb nagyobb országok versenyzõi nyernek": ha átfutod a listát http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Eurovision_Song_Contest_winners azt látod h ez messze nincs így (a giccs persze minden országban giccs): a ("nyugati") nagy országok hosszabb ideje rendre lemaradnak és pár kivételt leszámítva újabban a "gazdag kicsik" is. (2001/2/3/4/5/7/8/11). Inkább azt mondanám: "minden van", persze lobbizás is, politika is, össze- és átszavazások is...

Én örültem, hogy találtam két dalt, amik megtetszettek a felhozatalból. A legkevésbé sem érdekel, hogy szerény helyen végeztek a versenyben, ez amolyan mellékes szempont számomra az élményhez képest és hogy végülis megérte bíbelõdni az Eurovízióval.

Észtország:

https://www.youtube.com/watch?v=gSWbx3CvVUk

Minden benne van a dalban, dallamban, szövegben, látványban, aminek helye van egy dalfesztiválon, legalábbis számomra.


Szlovénia, official video, itt valahogy ez jobban sikerült, mint az élõ elõadás:

https://www.youtube.com/watch?v=-oOQKYopwJ4

Szintén minden benne van, ami nekem tetszhet, bár azt nem hiszem, hogy ez van olyan kiemelkedõ teljesítmény, mint az elõbbi dal. Oláh Miki vagy más képzett zenész valószínüleg ettõl hátast dobna, nade akkor mi van. Semmi.


Alig várom, hogy Magyarország egyszer elsõ helyen végezzen egy igazi slágerrel, ami nincs megterhelve politikai vagy más, eszményi üzenettel. Attól nem lesz bugi a lábamban, az biztos.

Kíváncsi lennék a véleményedre Miki.
Te nem véled felfedezni Bogiék dalában a magyar népdal formavilágát?
A dallam egy nyugalmat árasztó, egyensúlyt biztosító A A B C dallamjárású forma.
Anno Illés-Szörényi indulásakor mindenki verte a sejhaját a földhöz, hogy visszahozták a népdal tisztaságát a könnyûzenébe, Bogiéknál senki nem hallotta meg ezt a letisztult formát, hanem unalmas, egyszerû, egysíkú, sõt f.s jelzõkkel illették.
Gyönyörûen bántak a hangerõ építkezéssel, a légies harmóniákkal.
Szerintem az utóbbi idõk kiemelkedõ dala. Biztos, hogy ezek a tisztaarcú, tisztahangú fiatalok nem illettek ebbe a kompániába.De lehet csodálni, hogy a sok olcsó üveggyöngy csillogása elhomályosítja a gyémánt ragyogását?
És ki szereti, ha egy ilyen hacacárés tobzódásban képébe vágja valaki, hogy tudsz nyugodtan aludni, mikor melletted ártatlanokat ölnek, gyerekek maradnak árván?...Á, nem szabad pesszimistának lenni, mulatni kell.

Néhány saját gondolat az Eurovízióról, úgy egészében. Akit érdekel, elolvassa, akit nem, majd átpörgeti... (Vagy kapok majd rá hideget-"meleget").

2011 óta követem a fesztivált, évrõl évre. Elõtte is tudtam, hogy van, de nem nézegettem, nem figyelgettem, hogy mi is ez; de tisztában voltam a korábban indulók eredményeivel.

Wolf Kati
Compact Disco
ByeAlex
Kállay-Saunders András

Azon elõadók listája, akiknek a szereplését végigizgultam az évek során. Legfõképpen azért, mert magyarként büszke voltam egy honfitársamra, aki egy versenyen engem is képvisel, akinek az eredménye büszkeséggel tölthet el. Eddig minden alkalommal úgy zártam az egészet, hogy bármilyen is volt az eredmény, voltak mások mögöttünk is, akiknek nagyobb okuk lett volna a csalódásra, sok ország még a döntõbe sem került be, szép az, amit mi elértünk, hiszen 40 feletti indulószámnál nem lehet mindenki elsõ, vagy TOP 10-es/5-ös, stb. Mindig elborzasztott a magyar indulók "sikertelenségét" követõ közutálat, amivel egyszerûen nem tudok azonosulni.

Egyik általunk küldött dal sem volt a személyes kedvencem; viszont 2012 óta minden évben találtam olyan külföldi produkciót, ami azóta is a kedvenceim között megtalálható, alkalmanként meghallgatom. Eurovízió nélkül valószínûleg nem ismertem meg volna õket.

A teljesség igénye nélkül (zárójelben az adott évben elért helyezésével):

2012
Szerbia - Zeljko Joksimovic: Nije ljubav stvar (3. hely)
Moldova - Pasha Parfeny: Lautar (11. hely)

2013
Hollandia - Anouk: Birds (9. hely)
Moldova - Aliona Moon: O mie (11. hely)
Izland - Eythor Ingi: Ég á lif (17. hely)
Egyesült Királyság - Bonnie Tyler: Believe in me (19. hely)
Észtország - Birgit: Et uus saaks alguse (20. hely)

2014
Svédország - Sanna Nielsen: Undo (3. hely)
Norvégia - Carl Espen: Silent storm (8. hely)
Spanyolország - Ruth Lorenzo: Dancing in the rain (10. hely)
Montenegro - Sergej Cetkovic: Moj svijet (19. hely)
San Marino - Valentina Monetta: Maybe (24. hely)

2015
Lettország: Aminata: Love injected (6. hely)
Észtország - Elina Born & Stig Rästa: Goodbye to yesterday (7. hely)
Montenegro - Knez: Adio (13. hely)
(Magyarország - Boggie: Wars for nothing (20. hely))
Ausztria - The Makemakes: I'm yours (holtversenyben 26. hely)

Vegyes a lista, akad köztük a véleményem szerint megérdemelt dobogós, méltánytalanul hátra sorolt sereghajtó, verseny szempontjából "futottak még" eredményû produkció, de egy közös bennük: elnyerték a tetszésemet, a megismerésükkel én lettem gazdagabb. Nem mondom, hogy a gyõztes - egy kivételével - nem volt megérdemelt gyõzelem, tökéletes produkció volt mindegyik, profin, látványosan megcsinálva, szimplán nem voltak a kedvenceim.

Fentiekbõl adódóan kedveltem az Eurovíziót. Tartalmas szombat este volt mindegyik, maradandó kedvencekkel színezve. Tavalyig.
Tavaly aztán jött ez a szakállas förmedvény, és átfordult az egész. Tátott szájjal, döbbenten ültem a tv elõtt, és nem akartam elhinni, hogy ez kell Európának. Hitemet vesztettem, azt gondoltam, hogy ez volt az utolsó, hogy én megnézzem ezt a mûsort. Addig is nyilvánvaló volt, hogy egy többibõl kitûnõ, akár megbotránkoztató produkció lehet a siker kulcsa, de ez több volt annál. Ez kemény volt.

Majd következett az idei magyar válogató, ahol feltûnt Boggie is. Egy olyan produkcióval, amit - még ha egy másik ország elõadójától is látom az Eurovízión - betettem volna a fent leírt listámba. Elsõre megfogott, azt gondoltam, hogy igen, ezért tudnék igazán csak szorítani, õszintén, szívbõl, és nem csak azért, mert õ magyar induló. (A másik kedvencem, akit esélyesnek éreztem még, Szabó Ádám volt). Korábban egy magyar produkcióval sem éreztem ugyanezt. Nem mondom, hogy nem tetszett, de nem így. És hozzájött még egy dolog: amíg Katinál, a Compact Disconál vagy Alexnél azért izgultam, hogy a helyükön legyenek a hangok, teljes értékû legyen az az elõadás, addig mindez Boggienál fel sem merült. Egyben volt, profin összerakva, érezhetõ volt, hogy ez a nagy arénában is egyben lesz, nem attól kell félni, hogy elcsuklik valahol. (Tavaly, Andrásnál is megvolt ez a biztonság, nagyon is megérdemelt volt a szép helyezése; más kérdés, hogy ezt a szakállas förmedvény miatt elfelejtette értékelni a nagyérdemû közönség.)

És emiatt tul.képpen félretettem azt az elhatározást, hogy többet nem nézek Eurovíziót. Gondoltam, adok egy esélyt Európának, talán megmutatják, hogy tudják az értékeket is becsülni, és nincs annyira elkorcsosulva, mint ahogyan azt egy puncikolbász gyõzelmével bemutatták egy éve...

Az esély megvolt, jelentem: nem éltek vele.

Sajnálom, hogy Boggie 20. helyen végzett. Ennél sokkal elõkelõbb helyezést érdemelt volna. És valójában az egész eredménylistát végignézve, nem a helyezés a sajnálatos. Egy olyan listán, ahol az elsõ helyezett 365 pontot kap, a két utolsó pedig 0 pontot, ott valahol aránytalan az egész. (Így nézve, a 19 pont még akár sikernek is elkönyvelhetõ.) De mit mondjanak a 0 pontos németek, az osztrákok? Vagy azok a dánok, vagy hollandok, akik döntõbe sem jutottak? Egyik sem kellett Európának idén. Ennek ellenére nem gondolom, hogy az elõadókról leszedik a keresztvizet a hazájukban.

Sok vád éri évrõl évre az Eurovíziót, pl.
- "miért szerepel olyan ország, ami nem Európában van?" (Kis utánaolvasás alapján bárkinek világos lehet, hogy nem földrajzi okok; bár Ausztrália ittlétét nehezen tolerálom én is, nem kevésbé a nekik adott pontmennyiséget.)
- "miért van automatikus döntõs ország?" (Egyszerû: õk az egész majré fõ-finanszírozói. De hogy miért kell elõdöntõzni, az nem merül fel senkiben? Azt mondják azért van elõdöntõ, mert hosszú lenne a döntõ. Miért, így nem az? 27 ország vagy 40 nem mindegy? Ja, hogy kell az elõdöntõkbõl befolyt összeg, ha már lúd, szavaztatunk, akkor legyen kövér...)
- "tiltani kellene a szomszéd-szavazást, mert igazságtalan!" (Nekünk, magyaroknak lehet. Megfigyelhetõ, hogy vannak egymásra biztosan magas pontot adó országok. Azt hiszem, MEGÉRDEMLIK. Miért? Mert kölcsönösen jó viszont ápolnak, még ha csak itt, és csak ennyire is. És azt nem kell elfelejteni, hogy itt a kölcsönösség elve mûködik. Finnország éveken keresztül, elõadótól függetlenül tolta Magyarországnak a magasabb pontokat, és mit kaptak cserébe? Adtunk akár egyszer is egy pontot is? Vagy valaha bármelyik országnak, akiktõl magas pontot kaptunk? SOHA! Akkor minek adnának legközelebb? Könnyû elvárni, meg okokat, bûnbakokat keresni, de ha mi így állunk hozzá, akkor nem kell csodálkozni.)

Illetve még egy utolsó gondolat.
Nem akarom, hogy a mai Magyarország megnyerje az Eurovíziót. Nem tartunk ott, hogy a nyakunkba vegyük egy ilyen hajcihõ megrendezését. Két lehetséges kimenetelét látnám ennek: 1. financiális okokból visszalépnénk a rendezés jogától, vagy 2. megcsinálnák, de csapnivalóan. Nem tudom, melyik lenne kellemetlenebb. Gyanítom, hogy a második opcióval élnénk, mert az elsõt nem ismernénk be.
És itt jegyezném meg azt, hogy az osztrákok sem voltak a helyzet magaslatán.
Nem tudom, hogy ez tv-adásban miként látszott, mert csak a hivatalos online közvetítést tudtam követni tv hiányában, de ott azért bõven voltak bakik (pl. eltévedt kamerák, fura kameraváltások, a mûsorvezetõk tanácstalan grimaszairól nem is beszélve).

Szumma: nagy várakozással álltam az Eurovízió elé idén is, csalódott is vagyok, de nem Boggie szereplése miatt, hanem azért, amiért ennyire aránytalanul igazságtalan volt Európa.

Ennyi.
Köszi annak, aki végigolvasta a fentieket. Sárdobáló, köpködõ, utálkozó, vagdalkozó válaszokra nem tartok igényt, azt mindenki megspórolhatja magának. Érdemi vitára nyitott vagyok.

Nálam az elsõ számú szempont egy Dalfesztivál esetében - tehát nem a kortárs zene, vagy a modern dzsessz megmérettetésének a találkozóin, hanem DALfesztiválok, slágerzenei fesztiválok esetében - hogy megjegyezhetõ, eldúdolható, fülbemászó dallamokat hallok-e, vagy sem.
És a mostani Dalfesztiválokon évek óta nem hallok ilyeneket.
Az általad belinkelt, régi számok esetében a második hang után el tudom dúdolni bármelyik dalt, hiába telt el akár 50 év is azóta, mióta megszületett.
Egyszerûen arról van szó, hogy nincsenek igazán tehetséges zeneszerzõk, jórészt egymás stílusát, egymás dalait másolgatják, én felfedeztem a mostani kínálatban Wolf Kati dalának motívumait, Adele dalának jellegzetes, szaggatott néhány hangját, Shakira stílusát, a görög dal nagyon nagy hányada szinte egy-az egyben lemásolta Conchita gyõztes dalának motívumait...
Így nem lehet megújulást várni.
Ugyanazok a harmóniamenetek, ugyanazok az egyszerû, 15X egymás után elismételt dallamfoszlányok, arról már nem is beszélek, hogy minden ország teljesen elveszített az egyéni arculatát.
Régebben meg lehetett mondani egy német, egy görög, egy spanyol, vagy egy francia dalról, hogy milyen nemzetiségû az elõadó - pusztán a zenei kíséret és a stílus alapján, meg sem kellett, hogy szólaljon az énekes! - ma pedig egyen-zenék vannak, mindenki az angolszász stílust majmolja.

Presser Gábor, Balázs Fecó, vagy Demjén Ferenc körülbelül a Himalája magasságából tekinthet le a mostani, jóindulattal is csak közepes tehetségûnek mondható zeneszerzõi társaságra - nem véletlen, hogy az õ szerzeményeiket soha nem küldik ki...

Valószínüleg félreértettél, mert pontosan arról írtam és most ez tényszerûen be is bizonyosodott, hogy Bogi csak most kapta meg a szakmától azt a bizalmat, hogy ne essen ki a rostán ha benevez, hanem szinte bármivel bekerüljön a versenybe. A Parfüm közelmúltbeli, külföldön aratott bár röpke sikerét szerintem nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról. Azt nem minõsíteném, mert nem vagyok szakmabeli, hogy az elõválogatások és egyáltalán ez az egész cirkusz milyen minõségi sztenderdek alapján történik. Magyarul hogy milyen is ez a sokat emlegetett szakma.

És ott is félreértésben vagyunk, hogy lentebb azt írtam bár valószínüleg nem világosan, hogy bármelyik dalát nevezte volna be, beválogatják. Szóval nem õ buzdult fel a Parfüm sikerén, hanem a szakma. Ezenkívül a népszerûség nyilván elég sok szavazót szerzett neki.

Ja, és amirõl még írtam, az az, hogy talán ezt a dalt nem kellett volna benevezni, hátha kiválasztja a Szakma.

Néhány dolog, a gondolatodra reagálva, ami segítheti a "tisztánlátást".
Anno, a Parfüm címû száma Boggienak nevezve volt A Dal c. mûsorba, pár éve. Egyike volt azoknak, amit úgy emlegettek a mûsorban, hogy "idén kétszázakárhány dal közül választottuk ki a 30 legjobbat". Tehát a szakmai elõválogatás során kiesett a rostán.

Boggie azt nyilatkozta még hónapokkal ezelõtt, hogy a Wars for nothing nem az Eurovízióra íródott, hanem ez egy dal az új albumáról, amit három másik dallal együtt nevezett a mûsorba, és ez volt az, ami bekerült. Ismerem Boggie szóban forgó albumát, és elmondhatom, hogy akadnak rajta kevésbé mély tartalmú, pörgõsebb zenék is, így ezzel szerintem kilõhetõ az az opció, hogy úgy indult volna a történet, hogy a Parfüm sikerén felbuzdulva végigviszem ezt a dalt. Nem gondolom, hogy nem hitt õszintén a dal erejében, de ha bármelyik másik dalát választja ki a zsûri, azokat éppilyen profizmussal prezentálta volna, mindent egy lapra feltéve. Hülye lett volna, ha nem így teszi. Ez kapta az esélyt, ebbõl hozta ki a legtöbbet.

Köszönöm a linkeket, belehallgattam mindegyikbe!

Valóban nem az én korosztályom zenéi!

Egy örökzöldet azért találtam a számok között, amire korosztálytól függetlenül még mindig azt lehet mondani, hogy elég nagy zene:
Dschinghis Khan - Dschinghis Khan (1979)
https://www.youtube.com/watch?v=pzmI3vAIhbE

Szerény véleményem szerint az EVD-lal nem az a probléma (persze néha az is), hogy gyengék az énekesek, hanem, hogy nincsenek jó dalszerzõk, akik az énekesek vagy zenekarok számára írnának jó dalszövegeket, vagy dallamos zenéket.

A másik, hogy néha vagy gyakran egy jóval jobb dal lesz 10. vagy még azt a helyezést sem éri el, miközben a giccs diadalmaskodik, vagy a pénzesebb nagyobb országok versenyzõi nyernek. Ezt persze már 100-szor leírták elõttem, csak a fesztivál szervezõi mintha nem akarnának errõl tudomást szerezni, hogy néha bizony a minõséget kellene elõtérbe helyezni, és nem a bizniszt...

Egy gondolat erejéig Bogira visszatérve..

Szerintem õ hibázta a legnagyobbat a dalával kapcsolatban, és hogy ez tapasztalatlanságának vgy naivitásának köszönhetõ, azt nem tudom. Jópár hónappal ezelõtt a Parfüm dalával õ egy olyan, külföldre mutató sikersztorit mutatott be itthon, mint kezdet, ami meglehetõsen ritka, karöltve azzal a lánnyal, aki menedzselte a dal útját. Ez valami új volt, friss, gyorsan fülbemászó, ráadásul egy olyan énekestõl, aki láthatóan nem viseli magán a mára már szinte megunt, kötelezõ jegyeket: nem vonaglott, nem riszált, nem volt szétplasztikázva, szolizva, és még sorolhatnám. Ezzel a hirtelenjött sikerrel szerintem jelentõs bizalmat szerzett magának itthon, úgyhogy bármivel is indult volna a válogatáson, azt hiszem neki már nyert ügye volt. És itt jött egy óriási baki, õ ezt a dalt találta az Eurovízióra a legalkalmasabbnak, legalábbis úgy tudom és gondolom, õ választotta. Emlékszem, amikor elõször hallottam a Petõfi rádión, úgy néztem magam elé, mint egy hal. Pontosabban mint egy csuka, mert a szám is tátvamaradt a csodálkozástól, hogy ezzel tényleg indulni akar a versenyen, és ami még ledöbbentõbb volt, az a rádióban kritikátlanul áradozó és õt támogató fickó, mûsorvezetõ, a fene sem tudja ki volt az. Majdnem elhánytam magam. És szépen végigzongorázták ezt a menetet, és senki, de senki sem szólt neki, hogy cseszd meg, ezzel még a döntõbe is alig fogsz bejutni, ez nem lesz jó. Mert az egy marha nagy rizsa, hogy nem számít a helyezés, ez porhintés. Ha nem számít, akkor nem versenyzünk. És még el is szólta magát, de mindegy. Aztán lehet hogy tévedek, de én hetek, hónapok óta ezt gondolom. Majd utánaolvasok, hogy megy a szavazás, mert nem világos, sosem néztem se Dalt, se Euroviziót.