Még a táncosokkal farka ló is jobb lett volna ,)

Ja. Sokkal többet kellett volna.

ja! és hogy mi a fenéért kapott 7!! Oszkárt, az azóta is rejtély!

lassú és uncsi!

!!!Spoiler!!!
Tegnap este néztem meg, azóta emésztem. Sok jó véleményt hallottam már errõl az alkotásról, így alapból pozitívan és nagy figyelemmel ültem neki. De meg kell mondanom, hogy amiket hallottam róla nem igazak.
Ez a film SOKKAL jobb, mint amilyennek leírták. Egy igazán megfontolt és érett film mély mondanivalóval, a legeslegvégéig mûvészien megalkotott történetszállal és kiemelkedõ színészi alakításokkal.

Bár a rövidebb (3 órás) változatot tekintettem meg, amelyben Józsa Imre volt Kevin Costner szinkronhangja, már azzal is meg voltam elégedve, ma pedig a közel négy órás (3:56 perc) rendezõi változatot néztem meg, így a teljes alkotás ismeretében jelenthetem ki, ez egy páratlan film. Rengeteg film van, ami igazán kiváló és megismételhetetlen, ez a film is azok közé tartozik.
Costner végre megmutatja nekünk, hogy mi is az, amiért kedveljük. Az éret gondolatok melyeket a rendezés során alkalmazott és kiváló színészi alakítás, amelyet Farkasokkal Táncoló szerepében nyújtott, egyaránt kiemelik Kevin Costner azon oldalát, amelyért méltán mondható az én és sokak egyik kedvenc színészének. Az õ figurájáról nem is ejtenék sok szót, ugyanis minél kevesebbet tudunk a jellemérõl, annál nagyobb meglepetést okoz majd, hogy mennyire emberi karaktert formált meg Costner.
Az indiánokat alakító színészek szintén színvonalas alakítást nyújtanak, amely a játékukon kívül a történetbe remekül beépített figurájuknak is köszönhetõ. Az Álló Öklöt alakító hölgy például olyan hitelesen hozza az átlagos nõt, hogy komolyan azt hittem, ha nem lenne indián, akár melletünk is lakhatna. Ez az átlagosság (értsd: se nem kirívóan szép, se nem kirívóan okos, pont olyan mint egy átlagos nõ akibe azért szeret bele az ember (Costner figurája) mert a szerelmet nem tulajdonságokhoz igazítják). A póni indiánok egyik tagja-rövid szereplésük ellenére is- nagyon hihetõen hozza az elszánt indiánt, egy olyan törzs tagját, akik a háborút jobban kedvelik mint a békét és a rablót élelem jobban esik nekik mint a megtermelt. Az õ alakítása azonban nem okozott túl nagy meglepetést számomra, ugyanis Michael Mann „Az utolsó mohikán” címû filmjében õ alakította Maguát, aki egy hasonlóan torz lelkû és érzéketlen karakter volt. Ezen kívül persze minden színész hozza a maximumot, külön kiemelném még a parancsnokot, aki Costnert a történet helyéül szolgáló támaszpontra küldi. Ennyit a szereplõkrõl.
A történetrõl nem szeretnék sokat beszélni, mert túl jól összerakott ahhoz, hogy megpróbáljam leírni. Inkább a mondanivalóról beszélnék. A film több számomra igen fájó igazságot hordoz magában.
Például az indiánok eltaposásáról és kiirtásáról, ami bár sokak szerinte ránk Magyarokra nem tartozik, de sajnos nálunk is mentek és mennek mai is ilyen dolgok, akár kicsiben akár nagyban. Rengeteg olan nép, népcsoport, közösség és egyéb emberi társulás van a világot, akiket gyakran ok nélkül akarnak elnyomni és leigázni. Erre egyik legszemléletesebb példa a történet szereplõ, az indiánok.
A másik érdekes kérdés a civilizáció pozitív és negatív hatásai. Például mikor Costner a távcsövét átnyújtja az indiánnak, aki elismerõen bólint rá, késõbb a fegyverek által aratott gyõzelemnek örülnek, de valami mesteri megoldásnak köszönhetõen ugyan senki nem mondja, de számomra érzõdik, hogy ez a gyõzelem nem olyan volt, mint a többi. A lõfegyverek káros hatása itt is érzõdik.

Talán még ennél is fontosabb mondanivalója a filmnek a Costner és az indiánok közt kialakuló barátság lemenetele. Az ember az ember. Ember a társa. És bár eleinte gyanakodva néznek egymásra, mégis barátok lesznek. Mert nem számít a bõrszín, a hovatartozás, hanem csak az, hogy ki becsületes és igaz ember és ki nem. Érdekes ambivalencia, hogy Costner ehhez az állapothoz azáltal jut el, hogy egyedül van. Ha a katonatársaival jött volna, lehet hogy sosem tapasztalja meg ezt az életérzést és soha nem barátkozik meg az indiánokkal.
Negyedikként, pedig had említsem meg az ember és állat között kialakuló barátság kitûnõ ábrázolását és annak késõbbi fázisaként az egymáshoz való ragaszkodás szimbólumát.
Ezek voltak az általam fontosabbnak talált mondanivalók, de ezen kívül sok van még ( az élet érdekességérõl, a bátorságról, a hûségrõl stb...)
A kritikám végén szeretnék pár szót szentelni a képi és zenei megvalósításnak, melynek köszönhetõen egy röpke négy órára én is a szabad prérin és az amerikai határvidéken éreztem magamat. A fényképezés pedig igazán szépre sikerült, a tûztáncoknál, vagy éppen a záró kép elõtti farkasos képnél.

Hát ennyi, ami most hitelen eszembe jut. Az az érdekes, hogy egy rossz szavam nem lehet a Farkasokkal Táncolóra. Teljesen életszerû, a kliséket teljes mértékben mellõzi, valós eddig sosem látott képet fest az amerikai õslakók életérõl. Az egyik kedvenc filmem lett, melegen ajánlom! 10/10
Utólag, had jegyezzem meg, hogy akik az akciófilmek, a gyors és pörgõs, maximum két órás filmek rajongó, azok ne nagyon próbálkozzanak, mert ez a film igen megfontolt és lassú tempójú. Ezt azonban csakis a dicséretére lehet megemlíteni.
Szeretném megköszönni azoknak, akik végigolvasták a gondolataimat!

Zoli9898

Hosszú,unalmas

FARKASOKKAL TÁNCOLÓ- A SZENT ÚT, Két regény egy könyvben.

- hehe a szomszéd bácsinak is van indián neve! A felesége mindig úgy szólítja!
- ???
- Vén F.sz!

http://hu.wikipedia.org/wiki/X%C3%A1ntus_J%C3%A1nos_%28etnol%C3%B3gus%29

Dee Brown könyvébõl készült film megtalálható itt : http://www.youtube.com/watch?v=URBkg6QP9Bc

Hm. Mindegy ma már nem nézem meg szerintem. :D