9/10
Elhaym 2019 nov. 06. - 10:08:46 9/10 Előzmény Menendez
(1512/1512)
Nem kezdték előlről, ez az utolsó rész. Bemutatják az elejét pár plusz jelenettel, majd jön a tárgyalás vége.
8/10
Menendez 2019 nov. 05. - 13:29:38 8/10
(1511/1512)
Megint elölről kezdték, úgy látszik az utolsó részek eltűntek, s nem találják! Slendrián emberek dolgozhatnak ott a csatornán!
8/10
Menendez 2019 nov. 04. - 13:50:31 8/10
(1510/1512)
Nem is értem mi történik, a 176-s rész helyett, kezdik elölről, most a 2-k részt adják le! Vagy ilyen nemtörődöm a csatornán dolgozók!
Greeneyed Lady 2019 márc. 05. - 13:58:02
(1509/1512)
Nem tartom jó ötletnek, hogy egy sok-sok hete játszott török sorozat folytatása helyett egyszerre beraknak egy másik (szintén török) sorozatot. Azt most már végig kellett volna játszani. Egyébként is éjszaka fél kettőtől nem mindenkinek megfelelő. Ez nagyon nem fair.
ildimix 2018 okt. 07. - 08:54:59
(1508/1512)
Sziasztok!

Mi lesz az izaurán Fatmagül ismétlése után?

Ha valaki tudja kérem írja meg a címemre mert nem mindig lépek be a fórumba de a leveleimet figyelemmel követem.

ildiko.varga25@gmail.com

Köszönöm
10/10
Gyurpi04112 2018 máj. 09. - 13:38:51 10/10 Előzmény Berenim
(1507/1512)
Tudod mi a jó Berenim
10/10
Gyurpi04112 2018 máj. 09. - 13:38:21 10/10 Előzmény Berenim
(1506/1512)
A bosszút én is szeretem. Ajánlom mindenkinek aki szereti Berent, Fatmagült és még nem látta a Bosszút az tegye meg. Nagyon jó
10/10
Berenim 2018 máj. 09. - 07:35:40 10/10
(1505/1512)
Ez a legeslegjobb sorozat amit életemben láttam és a színésznőt is nagyon szeretem ő játszik a legkiválóbb sorozatokban és a bosszú sorozatot is nagyon szeretem az is a kedvencem
malvinkicska 2018 ápr. 13. - 16:06:44
(1504/1512)
A szinkron is rengeteg ront, mert másképp van eredeti nyelven aztán ez a darabolás szinte semmit nem ér, igaz vannak emberek akik nem tudják a neten nézni azoknak jó.
abisztriczky 2018 febr. 17. - 20:53:16
(1503/1512)
E hét péntektõl, 20h-i kezdéssel adja az IZAURA TV. Jövõ Hétfõn megismétlik az elsõ részt.
Csak azért írtam le, hátha valakit érdekel, és újra meg akarja nézni.
10/10
HZsuzsanna70 2017 okt. 11. - 11:38:39 10/10
(1502/1512)
Csodálom a kitartásod :D
10/10
bezsuzska 2017 okt. 11. - 11:34:11 10/10
(1501/1512)
Bemásoltam a feliratos vége után írt hozzászólásaimat. Persze ennél sokkal több van, mivel mindannyian láttuk, nem feltétlenül csak az adott részben történteket véleményeztük. Korábban megbeszéltük a drog és az alkohol hatásait is az egyénekre, de ez most mindegy is. Én a lenti véleményt fogalmaztam meg, a 79 -80. bölüm alatt. Ha a korábbiak érdekelnek, keress rá.

aug. 22. 14:44 | 1697/2290
Ahogy közeledünk a Fatmagül végéhez, úgy kezd veszteségérzésem lenni. Amit persze nem értek, mert ha vége is lesz a sorozatnak (amit törökül már kétszer végignéztem), az oldalnak hála bármikor újra nézhetem. De az elmúlt napokban egy csomó gondolat kavarog a fejemben. Nekem ez volt az elsõ sorozatom, és lehet, hogy túl mélyen ástam magam bele, de valószínûleg azért, mert volt mondanivalója. Már eleve az alapsztori nem mindennapos, hogy a megerõszakolt lány, milyen utat jár be a felépülésig. De ezen kívül is szerintem egy erõs társadalomkritika ez a sorozat Hilal asszony kamerájából. A történet kezdete sem a távoli elmaradott vidéken játszódik, hanem Ildirben, ami egy üdülõterület, Izmir közelében fekszik. És mégis, hiába van közel a túristák által behozott, felvilágosult nyugati kultúra, a vidéki elõítéletek még mindig élnek az ott lakók fejében. Fatmagülnek nem véletlenül kell költöznie, mert bár õ az áldozat, mégis õt kiálltják ki bûnösnek. De ezt a részét a sorozat kapcsán már megbeszéltük. Ami nekem érdekes volt, az egyfajta felvilágosító munka, amit a sorozat közvetített. Hova vezet a közösség által elvárt bosszú, hogy tesz tönkre egy életet, és hajszol halálba a lakóközösség által elvárt viselkedés, egy az eset elõtt még normális fiatal embert. Aki kifordul önmagából, gyilkossá válik, és romba dönti mások életét. Miután teljesíti a "kötelességét", vagy legalábbis megpróbálja, mégis mindenki által elfeledve temetik el. Persze vastagon van a karakterben jellemhiba is, ami köszönhetõ a neveltetésnek, vagy akár a környezetnek is.
Aztán Isztambul, a "felvilágosult" város. Ahol jelen van a vidéki elmaradott gondolkodás, és a nyugati szabatosság.
Egy prostituált, aki nem önszántából lett az, hanem a férje adta el. Mert a török hagyományok szerint a férj élet-halál ura. Minden vágya, hogy kitörjön abból az életbõl, és sikerül is neki. Bár azt az életformát nem õ választotta, nem süllyed el a mocsárban, van ereje és lehetõsége ( Yasaranok pénze) kitörni belõle. Megmarad embernek, képes másokon segíteni, és tisztességes nõvé, anyává válni.
Ezt a férfiuralmat látjuk késõbb Esma apjánál is. Amíg õ dolgozik, a felesége, lánya otthon kell legyen. Azt tesz a családjával amit akar. Mert a felnõtt lánya is a tulajdona, amíg férjhez nem megy. Csak azt teheti, amit õ enged. Sõt a bántalmazástól sem riad vissza. A családon belüli erõszakra hívja fel a figyelmet Hilal asszony, amit azért sokan már elítélnek. Lásd Sahli esete Mukaddessel az utcán. Ott már sokan leállították a férfit.
A másik oldal a nyugati viselkedésforma, ami mondjuk Meltemet jellemzi. Õk már nem a régi felfogás szerint élnek, akár még a házasságon kívüli kapcsolat is belefér.
Bár nekem úgy tûnik, ez még csak bizonyos körökben megengedett.
Interneten egy csomó török esküvõi videó látható, amin a menyasszony derekára kötik a piros szalagot, jelezve a lány szüzességét.
Szerintem ez a sorozat egyfajta felvilágosító kampány is volt, nem csak a törököknek. Mert azért tévedés lenne azt gondolni, hogy az erõszak, a családon belüli brutalitás csak Törökországban létezik. Ugyanúgy jelen van nálunk is, elég néha belenézni egy-egy hírmûsorba.
Meryem, Kadir, és fõleg Kerim tulajdonságait már úgy alkották meg, hogy megmutasson egyfajta középutat. Lehet úgy élni, hogy nem nyomjuk el a másikat, nem bántalmazzuk, lehetõséget adunk arra, hogy megvalósítsa önmagát, tiszteletben tartjuk az érzéseit, és partnernek tekintjük.
Nos, nekem errõl (is ) szólt a Fatmagül.

bezsuzska | Válasz
aug. 23. 10:57 | 1728/2290
Éjjel már nem volt kedvem írni. Kezdem a BAKIkkal. (79.) Kettõt már akkor kiszúrtam, mikor törökül néztem. Az egyik 29:40-nél, hiányzik a kardigán Fatmagül táskájáról. Mikor beszáll a hajóba már újra ott van. A kedvencem mikor a házuk a vágókép, és Kerim a bal alsó sarokban ül a kerti hintaágyon 15:45-nél. Történet szerint nincs otthon, Fatmagül bent vacsorához terít. Ezt a kettõt már tudtam. De most észrevettem, hogy a házról a vágóképet mégegyszer berakták, mindjárt az elején 2:48-nál. Kerim a hintaágyon, miközben még bent alszik.
Úgy látszik Hilal asszony védjegye ez a fajta befejezés, hogy elõre - hátra megyünk az idõben ( KG-nél ugyanígy csinálta).
Imádom a csiklandozós jelenetet. Annyira megmutatja, hogy a mini nászút után mennyire tökéletes lett köztük a harmónia (lehet, hogy az én fantáziám piszkos, de az, hogy Kerim hirtelen nem sietett, zuhanyozás után pedig már reggelizni sem volt ideje.... hát).
A tegnapi találgatásainkra is megkaptuk a választ. Már az elsõ éjszaka (amit õk nagyon rosszul éltek meg), sikeres volt a családalapítás szempontjából. Ott motoszkál a fejemben, amit Mukaddes mondott az étteremben Musztafa haláláról idézem: "Szomorú, hogy pont a nászéjszakátok alatt történt mindez"( 75.bölüm 1:27:50). Sors?
De Hilal asszony megint nem tud számolni. Ha május elején fogant a baba, hiába jönnek Fahrettinék újévre, mert legkorábban február elején születhet meg. Nincs semmi baj, nem akarok ezen lovagolni, csak azért vetem fel, mert annyira fontosnak tartja más események kapcsán az idõpontokat. Kiírja feliratként, naptárakkal jelzi, és nem jól számol ki egy terhességet. Na mindegy. Örültem, hogy rendezõdött a viszonyuk a szomszédokkal, bár Kerim elég vakmerõ volt

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (mankos)
aug. 23. 13:13 | 1735/2290
Nem értek egyet. Semmiképp nem vádolnám bûnrészességgel ( nekem a bûnrészes az, aki ugyan a tettet nem követi el, de aktívan részt vesz a cselekményben, mondjuk lefogja). Miután õ elengedte Fatmagült, senki nem mondta a többieknek, hogy õk is kapják el....stb. A közelükbe sem ment. Éppen ezért, amivel esetleg megvádolható lehet, az a segítségnyújtás elmulasztása (ha van ilyen a büntetõjogban), mert nem tett semmit, hogy segítsen. Ugyanakkor feladta magát, beismerte mit követett el, ez mindenhol enyhítõ körülmény. Nem tudom, hogy õk ismerik-e a vádalku intézményét, de igencsak segített a tettesek elõkerítésében, bizonyítékok gyûjtésében. És nem mellesleg, ült ártatlanul elõzetesben (ugyan más miatt), amit kompenzálni szoktak. Tegnap megnéztem a BTK-t (Wikipédián), ha ilyen cselekményben valaki bûnsegéd a max. tétel 3 év. (A török jog nem tudom, mit mond, de a sorozat kezdetekor arról is szó volt, hogy Törökországban, ha az elkövetõ feleségül veszi az áldozatot, akkor nem büntetik). Úgyhogy szerintem rendben van.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (HZsuzsanna70)
aug. 23. 13:38 | 1736/2290
Lehet, hogy az én hibám, de a végén én is sajnáltam valahol Musztafát. Nem keresek neki mentséget, mert õ nagyon sokat tett azért, hogy így végezze. Ezt eleinte a neveltetése és a környezete számlájára írtam, aztán kiderültek a jellemhibái, amikre lehet, hogy nem derült volna fény, ha nem történnek ezek az események. Õ elindított egy lavinát a cserbenhagyással, és onnantól sorba hozta a rossz döntéseket. Volt idõ, amikor azt hittem, megõrült, de a Fatmagülnek írott búcsúlevelében világosan leírta, mit miért tett, és hol hibázott. Ennek ellenére, azért sajnáltam, mert nem tudott az önsajnálata miatt racionálisan gondolkodni. Azt is pontosan leírta, mikor kellett volna végleg feladnia, mégsem tette. És innentõl kezdve valóban a saját sírját ásta. És nem kellett volna meghalnia, mert kapott az élettõl egy második esélyt Hacer személyében, de nem tudott/akart élni a lehetõséggel. Nem tudom, érthetõ-e, amit el akartam mondani, mert nem mentegetni akartam. Még véletlenül sem. De ebben a sorozatban mindenkinek van valami a rovásán. Ahogy Elõször Fahrettin, majd késõbb Kerim mondta, egyedül Fatmagül ártatlan.

aug. 23. 14:01 | 1738/2290
Nincs ezzel baj, te úgy látod, én így látom. Ne felejtsük el, hogy az igazságérzet és a jog nem mindig jár azonos cipõben. És azt se, hogy török sorozatról beszélünk, és nem ismerjük az ottani jogrendszert. Abban az országban férfiuralom van, és Hilal asszony célja is az volt a sorozattal, hogy bizonyos problémákra ráirányítsa a figyelmet. Én próbáltam így nézni.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (anci60dor)
aug. 23. 17:37 | 1744/2290
Nem lehet tudni, hogy alakult volna, ha Fatmagül hozzámegy Musztafához. Valószínûleg elfogadta volna azt az életet, hiszen csak azt ismerte. A kérdés az, hogy vajon feleségül ment volna hozzá, miután találkoztak Kerimmel az eljegyzésen? Deniznek elismerte, hogy ott a lépcsõn felfigyeltek egymásra. Ebbõl a felállásból is lehetett volna írni egy sztorit. Bár a végkifejlet nem tudom más lett volna vajon? De hát ilyen sztori nincs, úgyhogy kár ezen filózni.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (HZsuzsanna70)
aug. 23. 20:10 | 1763/2290
Hát azzal én sem. Pontosan tudom, milyen élete lett volna Fatmagülnek mellette. Az állandó féltékenykedés, számonkérés. Fatmagül meg tûrte volna, mert csak azt látta, az volt a minta. Ugyanolyan férj lett volna, mint a szomszédjuk, Sükrü. Azért írtam, hogy sajnálom, mert képtelen volt túllépni saját korlátain, pedig a lehetõsége megvolt. Azt sajnáltam, hogy fiatalon a halált választotta. Persze, ha életben marad nincs afelõl kétségem, hogy Kerimnek és Fatmagülnek egy perc nyugta nem lett volna, hiába ült börtönben.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (HZsuzsanna70)
aug. 23. 21:36 | 1765/2290
Tudom.
Holnap azért kíváncsi leszek a Yasaran fiúk vallomására. Mert ugyan látni láttam, de a szöveget nem értettem. Mert a tegnapi részben is sok minden letisztult, azzal hogy értettem a szöveget. Pl. hogy miért voltak Ildirben a végén.

bezsuzska | Válasz
aug. 25. 12:51 | 1787/2290
Nagyon vártam ezt a részt (meg nem is). Dühös voltam, mikor késõ este nekiültem megnézni. Beleestem abba a hibába, hogy elolvastam fb-n a kommenteket. Ennyi szemellenzõs embert ritkán lát az ember egyrakáson. A legdurvább az volt, hogy a 90 percbõl 75 volt az ismétlés. Meg hogy nem értik, miért kellett megismételni az elsõ részt. Én nem tudom ezek az emberek mit néztek. Nekem már törökül is feltûnt, hogy néhány kivétellel (lépcsõs jelenet, a torta felvágást lesõ Fatmagül, és a parton bulizás), ez a rész kiegészíti az elsõt (mert biztos, hogy akkor forgatták, és nem utólag). Be lehet tudni visszaemlékezésnek, de én azt gondolom, hogy a résztvevõk tanúvallomásainak is betudható. Egy biztos, a forgatás elején megvolt a vége. Ha a történet közben változtattak is a forgatókönyvön, a végkifejlet nem volt kérdés. (Itt arra gondolok, hogy pl. a második évad promóciós képein az esküvõn, Fatmagül a Kerimtõl kapott ruhában ment férjhez, tehát hogy azt Kerim eltépte, az utólag kerülhetett a forgatókönyvbe. Ha bárkit érdekel, megvan a kép, az eredeti ruhában.)
Nekem ez az utolsó rész nagyon sokmindent megmagyarázott, helyre tett, sõt elõrevetített dolgokat. Kezdve Erdogan drogvásárlásától (ismeretlen hatású szert is vett a megszokott mellett), Galip levelezéséig Fahrettinnel. Münir próbálkozása, hogy Rifatot észrevétlenül kitúrja a cégbõl (adja el a részvényeit, mert Turaner nem tudja elintézni a projektet). Kerim és Vural fürdése a Kerim számára ismeretlen öbölben. Ahol ugyan szóba kerül Kristen is, de Kerim nem számol vele. És megemlíti, hogy szerelmes akar lenni, gyereket, családot, nyugodt életet szeretne. És ott már megjelenik a képzeletében a vízbe esett Fatmagül. Mukaddes, aki csak a pénz lehetõségét látja a Yasaranokban. Végül, de nem utolsósorban Musztafa. Aki már itt rátelepedett Fatmagülre, megmondja neki mit tehet, és a legmegdöbbentõbb az volt, hogy már itt kiderült, hogy mindene a pénz. Szemrebbenés nélkül hagyta volna magára az esküvõ után, hogy elmenjen egy nemzetközi hajóra dolgozni. Nincs kétségem afelõl, hogy Fatmagül élete pokol lett volna, egy hónapokig távollevõ ennyire féltékeny férj mellett. (Csak zárójelben: lizbell!!! itt a lehetõség a történeted folytatására: Megjelenik Ildirben Kristen Kerimre hajtva, aki viszont teszi a szépet a Musztafa által magára hagyott Fatmagülnek! Na mit szólsz? Ez talán Hilal asszony képzeletében is felmerülhetett, mert nincs kétségem afelõl, ha az alternatív dolgok bekövetkeztek volna, és Kerim Fatmagül után megy a partra, Kerim nem hagyta volna annyiban, fõleg, hogy a lány szóba állt vele).
Hilal asszony szépen elvarrta a szálakat. Hacer végül férjhez ment Samihoz, látszik a gyûrû mindkettejük bal kezén, mikor a tárgyalási szünetben kiveszik a babát a babahordozóból. Mukaddes asszony börtönbüntetése, amit pénzzel kiválthat (még jó, hogy fedezetnek ott a Yasaranoktól kapott pénz). Itt azért úgy láttam, Fatmagül picit csalódott volt. Münir és Resat, akiknek a disznóságaira fény derült (valószínûleg Erdogan vallomásának köszönhetõen). Selim, aki ugyan beismeri amit tett, de még mindig mentegetõzik. Erdogan az arroganciájával, és a lélektelenségével ( az milyen már, hogy az áldozat, és a férje elõtt azt mondja Selimnek, hogy nem segített neki a lányra mászni), nem csodálom, hogy Kerim nekiugrott. Hol itt a megbánás? A legkisebb szikráját sem érzem. És hát Kerim. Aki már a part felé tartó autóban sem volt magánál. Életében elõször fogyasztott kábítószert, ami persze nem menti fel, de megmagyarázza, hogy miért nem segített Fatmagülnek. Vagy lefagyott, vagy ahogy a múltkor khajni írta nem élte meg valóságnak a körülötte történõ dolgokat. Erre erõsített rá Hilal asszony, a 79. bölümben, amikor Kerim bement az égõ házba a szomszédjáért. Nekem ez azt sugallta, hogyha Kerim képes egy általa nem kedvelt embernek segíteni, akkor ha módja lett volna rá, vagy tudja mi folyik körülötte, akkor nem hagyta volna cserben a neki tetszõ lányt. Még mindig a lelkiismeretfurdalást láttam rajta, mikor a tárgyalás alatt arra gondolt, hogy nem történt volna meg mindez, ha nem hangosan, csak magában mondja ki, hogy észrevette a lányt. És örömet sem láttam az arcán, mikor felmentették (Fontos!!! nem mondta ki a bíróság, hogy nem bûnös! És ez így van jól.), talán némi megkönnyebbülést, de úgy gondolom, azt sem maga miatt, inkább azért, hogy nem kell magára hagynia Fatmagült a születendõ kislányával. Az édesanyja sírjánál mondja, hogy neki is mindenki megbocsájtott, õ is megbocsájt, mert csak úgy élhet tovább békében. És végül Fatmagül. Azt hiszem, õ úgy vett elégtételt, hogy a tárgyalás után is, és azt követõen is, emelt fõvel ment végig a falun, ami kitaszította. Szóval én így láttam ezt az "unalmasnak" titulált utolsó részt.
Persze én is elnézegettem volna még egy-két részt a Kerim és Fatmagül körül futkározó gyerekeikkel, de nincs kétségem, hogy az életük úgy alakul.
És még egy gondolat. Köszönöm Nektek, hogy a hónapokig tartó eszmecseréknek, és a visszajelzéseiteknek köszönhetõen úgy érzem, nagyjából rendben van a világról alkotott képem, és talán az értékrendem is.

bezsuzska | Válasz
aug. 26. 18:25 | 1839/2290
Csak kérdezem, mert nem értek hozzá, ha a felirat és a szinkron is angolból készül, akkor a szinkronosban miért beszélnek sokszor hülyeséget? Mint mindannyian néha én is belenéztem a szinkronosba, az egyik ilyen alkalommal, pont az a jelenet ment amikor a konyhában Mukaddes azt mondja Fatmagülnek, hogy milyen szerencsés, hogy megtörtént vele az a dolog, mert annak köszönheti, hogy Isztambulban lakik, konyhát vezet...stb. És kiakadtam, mert a szinkronosban azt mondta Fatmagül, hogy ha lehetõsége lesz, mindent visszafizet Mukaddesnek. A feliratosban viszont az hangzik el, hogy mindent visszaadna, ha nem történt volna meg vele az a dolog. Azért a kettõ nem ugyanaz. Teljesen más az értelme, és ha Fatmagül oldaláról nézem akkor az az igaz, amit a feliratosban hallunk. És ez csak egy példa volt.


bezsuzska | Válasz | Elõzmény (HZsuzsanna70)
aug. 27. 00:14 | 1885/2290
Látod, ezt így nem gondoltam végig. Lehet, le kellett volna írnod. Mert abban egyetértek veled, hogy házasságon belül is el lehet követni a nemi erõszakot. Akár fizikai, akár lelki bántalmazás a kényszerítés eszköze. És bizony, igazat adok neked, hogy Kerim anyja nem önszántából hálta el a házasságot. És Fahrettin sem úgy kezelte (olyan türelemmel és megértéssel) mint Kerim Fatmagült. Azt a mondatát annyira szerettem Kerimnek, mikor a második éjszakájukon azt mondja Fatmagülnek, hogy "nem foglak semmire sem kényszeríteni, nem foglak arra kérni". Abban minden benne volt.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (HZsuzsanna70)
aug. 27. 13:30 | 1895/2290
Igen, igazad van. Én azon morfondíroztam, hogyha ezt a részt az elején vetítik le, mennyiben változott volna a véleményem a szereplõkrõl. Mert én bevallom, hogy az elején, próbáltam mentséget találni Musztafa viselkedésére ( környezet, neveltetés). Még a pénz elfogadásánál is arra gondoltam, hogy egyrészt azért tette, hogy kimeneküljön a szorult helyzetébõl, miután rálõtt Selimre, másrészt Fatmagülnek akar imponálni. Akkor szakadt meg bennem valami, amikor az elsõ tárgyalás után elrabolta Fatmagült, és rálõtt Kerimre. Ha az utolsó részben látott Musztafát az elején látom, biztos, hogy nem kerestem volna neki mentséget. (Valószínûleg Hilal asszony célja is pont ez volt, hogy kételkedjünk a szereplõ megítélésében).
A másik ilyen szereplõ Mukaddes. Akirõl az elején még csak úgy tûnt, hogy egy mindenlében kanál. Nem túl jóindulatú, és nem túl okos. Igazából az életben is azok a legveszélyesebbek, akik azt hiszik magukról, hogy õk tudnak mindent jól, közben pedig buták. Az mondjuk nála tudható volt, hogy a pénz a mindene. Remélte az ember, hogy némi sajnálat szorult belé. De nem. A sorozat harmadik harmadában, én már úgy gondoltam, hogy alapból gonosz. Aztán a végkifejlet, hogy azért gyûlölte Fatmagült, mert fel kellett nevelnie. Hát. Tipikusan az az ember, az elkövetõkhöz hasonlóan, aki semmilyen tettéért nem vállal felelõsséget. Vajon miért nem mondta Rahminak, mikor eltitkolva a terhességét hozzáment, hogy nem leszek a feleséged, mert saját, önálló életet akarok, és nem akarok egy kiskamaszt nyûgnek? Mert nem Rahmi akarta mindenáron feleségül venni, õ akart hozzámenni. Arról nem beszélve, hogy azt a kislányt végig cselédnek használta. És Fatmagült okolni azért amit õ követett el. Nem kellett volna pajtákba járogatni, és akkor nem került volna olyan helyzetbe.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (bezsuzska)
aug. 27. 13:43 | 1896/2290
Újra elolvasva, lehet, hogy félreérthetõen fogalmaztam. Nem a pajtába járogatással van bajom alapvetõen. Azt mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy teszi vagy nem teszi. Az abból származó következményekért egy gyereket okolni (akit akkor még nem is ismert), és a gyereket vádolni, a gyerek életét megkseríteni a szerinte tönkrement életéért, na az az ami bicskanyitogató. Fatmagül a hajtépés után el is mondja ezt a bátyjának. Hogy Mukaddes soha nem akart neki semmi jót, nem törõdött vele.

bezsuzska | Válasz | Elõzmény (HZsuzsanna70)
aug. 27. 17:46 | 1898/2290
Vural szerintem mindenképpen meghalt volna. Hilal asszony ezt elég korán tudatta velünk. Már a 13. bölümben. Amikor Erdogan az apja halála után elfoglalja az irodát, hárman vannak bent, Erdogan, Selim és Vural. Akkor mondja Erdogan Selimnek, hogy az elsõ intézkedése, hogy felveszi a céghez Vural GÜNEY-t. (Nem Vural Namlit). Rögtön fölkaptam a fejem, mikor meghallottam, és az eredeti törökben is ez van. (13. bölüm 58:43)
5/10
napraforgó 2017 okt. 10. - 16:17:14 5/10
(1500/1512)
Oké, értem én, hogy jópáran már kivesézték ezt a történetet és ezt a végkifejletet egy másik fórumon. Azt már kevésbé értem, hogy mindazok számára, akik nem nézték meg elõre, törökül, angol, vagy magyar felírattal miért nem lehet ezt újra megosztani? Most már aktualitását vesztette, nem számít, nem foglalkozunk vele?

A cikkek, amikbõl idéztél valóban nagyon érdekesek. Tetszik, hogy a magyar nyelv is megõrzött sok kifejezést abból a korból, amikor még valamilyen módon együtt élt a két nép (egyrészt a honfoglalás elõtt, másrészt a török hódoltság alatt), de azért mi már sokkal elõrébb tartunk, még ha a szólások, közmondások meg is maradtak.
Az, amik itt a második cikkben megjelennek, horrorisztikusak. Én eddig azt hittem, hogy Törökország kb. 100 évvel kullog mögöttünk, de most úgy látom, hogy itt mintegy 300 évvel ezelõtt megállt az idõ. Borzasztó, elfogadhatatlan. Szerintem a sorozataik nem eléggé nyugatiasak, ezt mutatja az is, hogy fõleg az arab világban, a muszlimoknak adják el.
Ez a töméntelen megbosszulós sorozat, amiket mostanában megveszünk engem elborzasztanak.

Amúgy meg a török néplélek és a férfi felsõbbrendûség megismerése (no, nem az elfogadása, vagy akárcsak a megértése) számomra nem indok arra, hogy legalizáljanak ilyen borzasztó tetteket, mint a nemi erõszak, a brutalitás, a családon belüli erõszak, a gyilkosság.

A cikk egyébként két dologra gyönyörûen rávilágít, éspedig a mások másságának, szokásainak, vallásának elfogadását, amely a középkorban, II. Géza uralkodása alatt természetes volt, ma meg már egy kicsit sem.
A másik meg az, hogy anélkül, hogy megértenénk a muszlim szokásokat, hagyományokat, vallást, stb. nem lehet integrálni az ide-oda, akárhová telepített tömegeket, akiket nem a rossz soruk miatt mentettek ki a hazájukból és csábítottak Európába, mindössze a munkaerejükre van szükség a fejlett nyugati iparban és szolgáltató szektorban.

Köszönöm a válaszodat.
10/10
bezsuzska 2017 okt. 10. - 14:49:28 10/10
(1499/1512)
A "fene nagy" Engin rajongók már a feliratos után elvégezték az elemzéseiket egy másik oldalon, hogy itt ne okozzanak gondot a spoilerezéssel. Nem tudom, hogy ki tartotta Kerimet ártatlannak, mert mi biztos nem. Ennek ellenére, azzal sem értek egyet, hogy Te csak a bûnöst látod benne. Én személy szerint a sorozat nézése közben, nagyon sokat olvastam a török kultúráról, és az ottani szokásokról. Pont azért, hogy megértsem, mi miért történik, mit akar közvetíteni a rendezõ. Ha pusztán európai szemmel nézed akár ezt, akár a többi török sorozatot, nem fognak tetszeni, mert bármennyire "nyugatiasítják" a történeteiket, a saját szokásaikat mindig bele fogják vinni. Ahhoz, hogy megértsd, hogyan bocsáthat meg valaki az "erõszakolójának" (aki mellesleg nem erõszakolta meg, de meg sem védte), ismerni kell az ottani nõk helyzetét. Azokét, akiknek nincs önálló akaratuk, akik az esküvõig nem ismerik, hogy kihez mennek hozzá, akiknek a férfirokonuk dönt az életérõl. Fatmagül "szerencséjére" egy olyan embert kapott ki férjnek - amikor az erõszak után nem maradhatott egyedül - aki már inkább a nyugati szemléletet képviselte, nem élt a kényszerházasság után a "férji jogaival", és támogatta a felesége felépülését. Még akkor is, ha ezt a lelkiismeret furdalása miatt tette. Persze idealizált a történet, de az ottani hasonló sorsú nõnek, talán adott reményt. Ahhoz, hogy ismerd a hátteret, bemásolok egy tanulmányt, ha gondolod elolvasod, ha nem nem.

Kapcsolódó cikkeink
> A török lélek - I.

A török lélek - II.
Mennyire gondatlanul hanyagolta el Nyugat-Európa annak a világnak emberi megismerését, amelybõl újabb emberi erõforrást kíván meríteni.
2017. október 4. 10:18



A társadalom megismeréséhez célszerû annak legkisebb mûködõ egysége, a család felõl közelíteni. A török hagyományos, fõleg falusi-kisvárosi családtípus a nagycsalád. A gyermek korán válik munkaerõvé. A család fõcélja: minél több gyermek, s hogy a fiúgyermekek a házban maradjanak. Általában három nemzedék lakik egy helyiségben vagy legalábbis egy portán, nagyon szoros és folyamatos kapcsolatok szövevényében. Az érzelmi igényeknek szûk a terük, s minden a serdületlen gyermekek elõtt is zajlik. Párválasztásban nincs helye személyes kezdeményezésnek, végsõ fokon a családfõ dönt. Ebbe belefér a leánygyermek tudta nélküli kiházasítása, vagy kuma-ként (másod-, harmad-, negyedfeleségként) adása. Az sem ritka, hogy meg sem született vagy páréves gyermekeket elígérnek. Az elígérés ideje máris szabadságkorlátozással jár, a jegyességé méginkább. Ugyanakkor a leendõ párnak sincs alkalma egymás megismerésére: a hagyomány szerint ez így van rendjén. (Ismeretes, hogy a mohamedán felfogás a leány szüzességének követelményét igen szigorúan veszi.) Ez sem tekinthetõ moszlim újításnak; megvolt sokfelé a hagyományos társadalmakban. Az ilyen elígérés emléke megvan a magyar hagyományban is, l. a "Hej, Vargáné " kezdetû népdalt: „... Még akkor neki ígérte, Mikor bölcsõbe' rengette."

A legény családja baºlık-ot, szó szerint: "fejpénzt" fizet a leányért, aki munkaerejével és szüléseivel hasznot fog hajtani. Gondoljunk a magyar võ- (=vevõ) -legény kifejezésre. A pénzben vagy birkában fizetett baºlık értéke hosszas alku után alakul ki. Sokszor a kialkudott összeg feletti elégedetlenségében az eljegyzés után is felbontja a két család a jegyességet (l. Kemal Tahir: Csobán Ali c. elbeszélését). Ha pedig nyélbeütik az alkut, ez a szólás járja: "eladtuk a leányt" (az „eladó lány” kifejezés hasonló szemlélet emlékét õrzi a magyarban is.) A házasság így végzetszerû, ,,ahogy Allah megírta" („az égben köttetnek"- mondanánk mi).

Az így kialakított családban a férfi elnyomja asszonyait, gyermekeit. A nõ veréssel történõ fenyítése természetes dolog („asszony verve jó”). Refik Halid Karay történetében („Engedõ Emine”) a kurtizánt reménytelen szerelme, a csendõrhadnagy kardmarkolattal veri el, s ez a nõben mazochista örömöt kelt. A férfi példaképe a kemény, nem engedõ, türelmetlen, mások fájdalmát figyelembe nem vevõ személyiség. Az arab eredetû haºin szó jelentése: „eltipró”, "másokat letörõ" – és így szemléletében épp ellentétes a neki megfelelõ magyar "törhetetlen" szónak. Az asszony értékelése közvetett: ha fiúgyermek anyja. Feladatköre széles: a házimunkáért kizárólag õ a felelõs, mezõn-réten férje mellett, olykor (fõleg a Fekete-tengerparti területeken) egyedül dolgozik. Nemi kapcsolatban a férfit kielégítõje, kellõ visszafogottsággal; s egymás után szüli gyermekeit. Mindezeken túl elvárják tõle, hogy természetesnek vegye súlyos helyzetét. A nagycsaládban a nõt nemcsak férje, hanem apósa-anyósa is elnyomja. Ez sok visszafojtott feszültséget teremt. Ilyen körülmények között az anya nem nyújthat gyermekének elegendõ gyengédséget, biztonságérzést. Kapcsolatuk ellentmondásos; mert természetesen szereti gyermekeit, de a vázolt helyzetben az egymás után szült gyermekek újabb és újabb tehertételt is jelentenek. Ezért a feszültség sokszor a gyermek felé sül ki. Mérgében olyan kifejezéseket használ, amelyek elárulják, hogy indulata valójában a férje felé irányul: „kutyakölyök”, „eb fia”, „disznó nemzette”, „semmirekellõ fia”… S az adott nõi szerepbõl következik, hogy a gyermek sorsát is neme dönti el (iskoláztatás, pályaválasztás, stb).


A gyermek fejlõdésében két idõszak különül el. Az elsõ 2-3 éves korig tart, ekkor még teljesen a szülõ árnyékában él. A második, ez után, a fokozódó felelõsség, a korlátok közé szorítás ideje. A túlzottan igénybevett anya kisebb gyermekeit a náluk alig idõsebbekre hagyja; azok gondozzák. Gyakran persze ezt a nem-kívánt terhet az idõsebb lerázná magáról; bántja a kisebbet. Apjától, esetleg anyjától is távol (azok pl. a mezõn dolgoznak) magukra maradnak a lakásban vagy az utcán. A felnõttektõl is gyakran kapnak rossz példát –szüleiket is beleértve –verés, fenyegetés, átkozódás éri õket, mint ahogy erre több mondás is utal; pl. „ha lányodat nem ütöd, térdedet ütheted” (=csapkodhatod felháborodásodban), „menny és pokol anyád lába ügyében” (= odakapaszkodás és elrúgás), stb. A hagyományos társadalmakban a gyermeknevelés nem nélkülözi az olyan vitatható módszereket, mint a gyermek becsapása, kérdéseinek elutasítása, vallásos és természetfeletti erõkkel való megfélemlítése. körülmetélés viszont olyan mohamedán szertartás, amely O. Öztürk szerint gyakran neurotizáló körülményeket teremt. Erre 1 és13 életév között kerül sor, átlagban a 4-8 éves kor körül; s egyrészt késése miatt lehet gúnyolódás céltáblája a gyermek, másrészt értelmileg elõ nem készítve vagy meg nem felelõ életkorban kiélezheti a kasztrációs félelmet – amit a sokszori súlyos testi fenyítés és a nemi szervével játszó gyermeknek mondott fütyi-levágásos fenyegetés amúgy is fenntart. Az ilyen nyomasztó élmények fokozzák a serdülés zavarait. E. Geçtanaz Ankarai Egyetem Szociális Orvosi Intézetében megvizsgált diákbetegeknél kiugróan nagyarányúnak találta a szexuális elfojtás okozta panaszokat.

A serdülés során jelentkezõ nemi késztetés pedig kihágásokhoz vezethet. Olvastam beszámolót ilyen bûnesetekrõl és az elkövetõk fõleg hagyományos közegben élõ serdülõk és fiatal nõtlen férfiak voltak (Köln!) A vázolt családszerkezet, e kirívó jelenség mellett, egyéb torzulásokat is von magával. Alacsony a házasodási életkor. A leányok 40%-a 15-19 éves korban férjhez megy, sa hivatalos feljegyzésekben nyoma sincs a másod-, harmad-, negyed-feleségeknek.A városba-költözés vagy elvándorlás okozta új körülmények között a hagyományos házasság megroppan; ezt mutatja a társadalmi változásokkal párhuzamosan jelentkezõ magas válási arány.

A török parasztságra vonatkozó megfigyelések eredménye 4 fõ jellegben foglalható össze W. F. Frey szerint: szegénység, elszigeteltség, röghöz kötöttség,elégtelen oktatás. A kizárólagosság igényével uralkodó vallásos világnézet az elõírások erejével szinte a kényszer erejével hat. (Vegyük csak például az egyhónapos böjtöt, a Ramadánt! Ma már Nyugat- Európában gondot okoz ennek teljesítmény-csökkentõ hatása.) Ezért a hagyományos török társadalom emberének alapállására a bizonytalanságérzet, védekezés, robbanékonyság jellemzõ. (Nem a robbantásokra gondolok!) Mindez a saját magát, közösségét, tulajdonát biztonságba helyezni – nagyrészt hiába – törekvõ ember természetes tulajdonsága. A felülemelkedõ agresszivitás azután alakító erõvé válik mind a családi életben, mind a társadalomban. A bûnözésben az erõszakos cselekmények vezetõ szerepet töltenek be. Bizonyos átfedésekkel a leggyakoribb az olyan bûncselekmény, amelynek indítéka mind a szexualitásból, mind az agresszivitásból táplálkozik.

A társadalom értékrendje jól tükrözõdik a közmondásokban, nyelvi fordulatokban. Érdemes különleges figyelemmel követni a közhelyeket, szólásmondásokat, közmondásokat, valamint azokat a szavakat, melyek nagyon nehezen lefordíthatók lévén más nyelvekre, leginkább rávilágítanak az adott közösségre. Így érvényesül bizonyos kifejezésekben a férfit jellemzõ szerep felértékelése: utalok itt a bátorságot és a férfias nemiséget tömörítõ kifejezésekre. A csoport feltétlenül uralkodik az egyeden, azt csaknem magába olvasztja. A személy a vázolt történelmi feltételek folytán egyedül gyengének érzi magát, személyiségét a csoportban (család, nemzetség, fegyveres csapat) érzi létbiztosítva; s ha ára is van ennek, csatlakozik hozzá. Jellemzõ az arkadaº (= barát) szó, ez pontos fordításban "hát-társ": vagyis egymás hátát védõ embereket jelent. A létfontosságú érdekeiért ennyire harcolni kényszerült csoport a személyi függetlenséget feláldozva helyezi elõtérbe a csoportérdekeket. Ugyanezért szélsõségesen felértékeli a bátorság, harciasság, biztonságadás jelentését hordozó apa- és vezérfigurát (pl. apa, törzsfõ, község elöljárója, csapatvezér). Õk pedig a csoport elvárásait teljesítvén önkényúrrá válnak. Ezért van, hogy Anatólia története agák, bejek, pasák küzdelmeinek története. Ma is használatos a babadzsán szó, mely az apát jelentõ "baba" szóból származik. Ezzel illetnek olyan vezetõ személyiséget, aki védelmet nyújt, de könyörtelenül kemény. Jó példája Ilhan Tarus Demokrácia c. írásának fõalakja, az adószedõ Kerim, aki embertelen kényúr az egyesekkel szemben, ugyanakkor a csoport egészének létfenntartását is megszervezi. Ebben a közegben felszínen maradt egy fejlõdéstani szempontból õsinek nevezhetõ nem-differenciált agresszivitás, magyarul oktalan támadékonyság. Ez a hagyományos török társadalmi csoportokban kicsiny nyomásra is "infantilis-kaotikus" formában bukik elõ. Erre számos példa található oktalan verekedésekben, gyilkosságokban. Emlékszem egy Ankarában látott török filmre ("Güllü"), melyben a falu lakói valami vitás témán két pártra szakadtak, és mint a kisgyermekek,"nem, de" ellenkezéssel lovallták bele magukat véres verekedésbe. A szex és az agresszivitás már említett kapcsolata rányomja bélyegét a nõ és férfi társadalmi kapcsolataira is. (Ezen értetlenkedik most a nyugat.) Ilyen értelemben a hárem védelmet jelent a nõnek, mert a férfihoz nem tartozó nõt nem védi a közfelfogás. Van egy kifejezés: „kadın oynatmak”; olyasmit jelent: "megtáncoltatni egy nõt". Tartalmilag belefér annak tényleges táncoltatása, de végül az erõszakos nemi közösülés is. A biztonságérzés megingása, a "bizonytalansági aggodalom" az elemzett társadalmi-történeti tényezõk hatása alatt megtapasztalható a férj-feleség kapcsolatban, de az egyén és közhatalom viszonyában is. Jelentõségére a következõ közmondások is utalnak: "Apádban se bízz", " Lovadat, nõdet, fegyveredet ne bízd senkire ", "Sírni csak anyád sír, mindenki más hazugul sír”. A hagyományos moszlim kisközösségben agyorsan bekövetkezõ csalódások miatt erõs a kudarctól való félelem. E. H. Erikson a vállalkozás és önállóság igényének kialakulását a 2-6 éves korra teszi. A gyermek mozgékonysága, spontaneitása, kezdeményezõ készsége azonban a moszlim hagyományos közegben akadályozott: a csoport vezetõje visszafogottságra, hallgatásra, függésre kényszeríti a csoport tagját és ezeket a tulajdonságokat értékeli. Így aztán hiányosan fejlett a kíváncsiság, a vállalkozás, a beleélés, a változékonyság.Az "iszlám-török" vagy ha úgy tetszik: "oszmánli" értékrend szerint a nevelés a kezdeményezés helyett a zártságot képviselõ ismétlésekre, hagyományokra, fegyelemre irányult. (S ennyiben emlékeztethet minket a „poroszos” nevelésre.) Csonkította a tanulás, szabad gondolkodás és a valóság kutatásának törekvését. A védett intézmények, kötelezõ szabályok megfélemlítéssel, becsapással tartották fenn magukat.Ahol pedig az egyedeket családjuk, rokonságuk szerint osztályozzák és ítélik meg, ott a csoportszellem uralkodik. Így tartozik hozzá Közép- és Kelet-Anatólia eseménytörténetéhez a vérbosszú, a nemzetségi, törzsi csatározások végtelen sora. 1968-han (!) történt Törökország keleti területén, hogy egy törzs bejének idõs (75 éves) rokonát hazatértében elsodorta egy sebes patak. Már majdnem belefulladt, amikor egy ifjú kimentette.Ezután két fegyveres jelent meg a színen az öreg nemzetségébõ1 és meg akarta ölni a megmentõt, mivel az olyan törzs tagja volt, amellyel vérbosszúban álltak.

Mindezeket továbbgondolva:

annak idején azt szûrtem le tapasztalataimból és olvasmányaimból, hogy a törökség oszmánli hagyatékának megismerése világosabbá teheti számunkra, mit jelentett Kemal Atatürk törekvése, mellyel európai mintára megindította Törökország társadalmi-gazdasági modernizálását. Manapság viszont arra utal, hogy mennyire gondatlanul hanyagolta el Nyugat-Európa annak a világnak emberi megismerését, amelybõl újabb emberi erõforrást kíván meríteni. Úgy akar felszívni más hagyományok közül érkezõ embereket, hogy feltételezi, azokat nem kell megismernie. S amire ezért a multikulti nem képes, arra képes volt a magyar kultúra: az itt élõ moszlimok részei lettek a magyar társadalomnak. Miért? Erre jól rávilágít egy Árpád-házi királyunkhoz kapcsolódó történet.

II. Gézával nem különösebben foglalkoznak történelemkönyveink. Épp ezért lehet érdekes, hogy egy ilyen, a kitûnõek között átlagosnak tartott Árpád-házi király és országa hogyan jelenik meg a kor egyik nagy utazójának a szemében. Az 1150 és 53 között Magyarországon tartózkodó Abu Hamid al Garnáti, a mór uralom alatti Granada szülötte bejárta a világot. Tanult Alexandriában, Kairóban és Bagdadban, járt a volgai bolgároknál és Oroszországban, valamint a besenyõk között; dolgozott hitoktatóként, de volt diplomata is – szóval volt rálátása a korabeli világra.

Mit ír Magyarországról? Többek között feltûnik neki a magyarok türelmessége, s leírja, hogy a magyarok közt háborítatlanul gyakorolhatják mohamedán vallásukat a „megszámlálhatatlan sokaságban” itt élõ kálizok (korezmiek) és a szintén ezerszámra itt élõ nomád besenyõk.

Összehasonlítva a magyar uralkodást a bizáncival, leír egy jellemzõ történetet. A magyarok oldalán harcoló egyik besenyõ fogoly mesélte szabadulása után neki, hogy a fogságban maga a bizánci császár kérdezte meg tõle:

– Vajon az én mohamedánjaim miért nem harcolnak mellettem?

A válasz ez volt:

– Mert te erõszakkal meg kívánod téríteni õket a magad hitére.

A magyarországi mohamedánokat nyíltan oktató hittudós pedig II. Gézától oltalomlevelet is nyert, vagyis a király védelme alá vette. Ennyit azoknak, akik mások iránti türelmetlenséggel vádolnak minket, miközben nem gyõzik a „tolerancia” fontosságát hangoztatni…

Ezt az esetet annyira jellemzõnek találtam, hogy bevettem „Emberségrõl példát, vitézségrõl formát” c. 2015-ben megjelent könyvembe. Ámde nézzük meg a kérdés másik oldalát; vegyünk egy tapasztalatot a másik oldalról. Algériában az ott dolgozó magyar orvosok és az ott mûködõ keresztény emberbarát szervezetek megbecsültsége a legmagasabb szinten volt. A moszlim lakosság felértékelte tevékenységüket. Viszont mindig is megvetéssel nézte a vallása-vesztett, talmi értékeknek hódoló neo-liberális európaiakat. Nyugat-Európa lepusztult értékrendje nem vonzó számukra. Bebizonyosodott az az anyagi jólét vonzása nem elég ahhoz, hogy a jövevények beilleszkedjenek. Mert ha minket is borzol a multikulti, akkor egy másik világból hagyományaival érkezõket mennyivel inkább?!

Kelemen András *

(Megjegyzés: szakirodalmi hivatkozásaimnak a lábjegyzetben említett cikkben lehet utána nézni. Ami pedig a szépirodalmat illeti: a Kisbaba c. elbeszélés kivételével a hivatkozott írások megtalálhatóak a Török dekameron c. novellás-gyûjteményben (Európa Kiadó, 1973).

[1] Anatólia psychopathologiai szempontból hangsúlyozott szociokulturális jellemzõi és a psychiatriai gyakorlat. Ideggy.Szle,26, 328 (1973)
5/10
napraforgó 2017 okt. 10. - 07:10:51 5/10
(1498/1512)
Mekkora nagy parázs volt, meg füst a sorozat közepén, most meg lélek nincs, aki valamiféle összegzést bevállalna, mármint, hogy neki miért is tetszett annyira, vagy épp nem tetszett. Hol vannak a fene nagy Engin rajongók, akik olyannyira kiálltak Kerim mellett - dehát õ nem is erõszakolta meg a lányt..., már hogy is lenne bûnös...!
Hogy is mondta József Attila? "Mert vétkesek közt cinkos, aki néma".... nekem is ez a véleményem. Aki ott volt, és nem tett semmit, az cinkos. Fütyülök rá, hogy részeg volt, meg drog hatása alatt állt. A többiek is. És õk bûnösök, ez meg nem? naná, hogy igen. Miért ivott, miért fogadta el a kábítószert? egy bogyó, meg még egy bogyó, hah, mert az olyan nagyvilágias.... Dobjuk be, repüljünk, szárnyaljunk... Hogy közben tönkretesszük valaki kívülálló életét (is), az akkor senkit sem érdekelt.
Kerim lelkiismerete jobban megmutatta azt, hogy õ bûnös és miért bûnös, mint a végén a bírósági ítélet. Nyavajgott korábban Nezihe doktornõnél, és sírdogált a nászéjszakáján is, azt kell mondjam, hogy okkal. Tudta õ, hogy mit tett, és mit nem tett....
Ez a bírósági ítélet szinte csak arra volt jó, hogy megmutassa, hogy aki idõben (!) föladja a bûntársait, az mentesül a büntetés alól, vagy csak valami jelképes kis büntetést kap.
5/10
napraforgó 2017 okt. 06. - 06:28:16 5/10
(1497/1512)
Nincs senkinek semmilyen ötlete az elképzelt jelenetel kapcsolatban?
5/10
napraforgó 2017 okt. 05. - 08:12:45 5/10
(1496/1512)
Van még egy jelenet, amihez senki nem írt egy sort sem. Egy fiktív jelenet a sorozat utolsó résében. Amikor a temetõ-jelenet végetér, megint ott vagyunk a tengerparton, a felemásul nõtt fa alatt.
Fatmagül megint fut a sötétben, és Kerim ott van a parton, a fa alatt, de most józanul és egyedül. Kerim megszólítja a lányt, megint futsz, tegnap is láttalak futni. Fatmagülnek hívnak, ugye? tegnap este is futottál, miért? Mire a lány, csak úgy, de mi közöd hozzá, különben is el vagyok jegyezve. És fut tovább és Kerim hagyja.
És utána már a valós történést mutatják, ahogy sétálnak végig Ildír utcáin. Majd hirtelen vált a kép és már Isztambul utcáin sétálnak és Fatmagül meséli a sok-sok megerõszakolt lány és asszony esetét.

Nagyon, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy ki mit gondol, miért volt ott az az elképzelt jelenet, mit is akart jelenteni???
Békén hagyta volna Kerim egy ilyen esetben Fatmagült? Tiszteletben tartotta volna, hogy eljegyzett menyasszony? vagy tovább próbálkozott volna? És ha igen, hogyan, és miért?
Mit akartak ezzel az alkotók???
5/10
napraforgó 2017 okt. 05. - 04:22:56 5/10
(1495/1512)
Nem, én nem viseltettem ellenszenvvel Kerimmel kapcsolatban sem a kezdetektõl, sem késõbbtõl. De nem is voltam belepistulva, ez igaz. Igyekeztem reálisan látni õt. Õ is átesett egy gyermekkori traumán, az anyja meghalt, sõt, öngyilkos lett, õt magára hagyván. Az apja elhagyta, de ezen sok más gyerek is átesik. Nyilván ez is hatással van minden gyerekre, így Kerimre is, de az anyja öngyilkossága sokkal inkább megrázta. Ennek ellenére viszonylag jó élete volt Meryem és az anyja, az eredeti Nine mama mellett. Becsületes, rendes embernek nevelték, szakmát tanult, kovács lett, lehet mondani, hogy sinen volt az élete. Sajnos ez kisiklott, mert hagyta magát befolyásolni a "nagymenõ", rongyrázós, gazdag barátaitól. Azok az õ életét is tönkretették, nemcsak Fatmagülét és a sajátjukat.
Fatmagül pszichiátere (mert nem pszichológus volt) valóban a teljes traumát igyekezett feldolgoztatni Fatmagüllel, nemcsak a házasságra és az azzal járó szexre készítette föl a lányt, ez igaz. De butaság lenne azt gondolni, hogy lehetséges lenne "csak" a házasságra, szexre felkészíteni, anélkül, hogy a borzalmas erõszakkal és az azzal járó valamennyi tarumával ne foglalkoznának.
Én korábban a Stockholm szindrómával kapcsolatban olyasmire akartam rámutatni, hogy ott egy pszichiáternek inkább az a feladata, hogy rámutasson, hogy az áldozat az elrablója nélkül is élhet teljes életet, lehet boldog, és szexuálisan sem kell csak tõle függenie. Azért ezt látnod kell, hogy itt Fatmagüllel pont ellenkezõ elõjellel foglalkozott Nezihe doktornõ.
Abban igazad van, hogy ez a sorozat sokkal jobb volt, mint egy mexikói tucatsorozat, de hát ezt én is sokszor hangsúlyoztam, hogy nagyon is jól volt megcsinálva. És még azt is elhiszem, hogy igaz történet szolgált az alapjául. De persze rengeteg nõt erõszakolnak meg, így rengeteg történetet lehetett egybedolgozni.

Csak ezt a fene nagy idilli boldogságot, amit ez a sorozat sugallt, azt nem tudom kételkedés nélkül elfogadni. Mert itt azért azt láttuk, hogy egy megerõszakolt lány már mintegy egy évvel (!) az eset után - és akkor még orvosi, pszichiáteri segítség nélkül (!) már szerelmes lett abba az ifjúba, aki egyike volt annak a részeg társaságnak, amelyik megtámadta és megerõszakolta... Mert a második év már gyakorlatilag a tényleges házasságra való felkészüléssel járt, tehát gyakorlatilag egy év elég volt arra, hogy mindketten továbblépjenek a traumán. Persze, maradtak még tüskék, meg volt még mit feldolgozni, de alapjaiban már egymás felé fordultak és sem Kerim nem akart elmenekülni, külföldre, vagy akárhová, és a lány is ragaszkodott a jelenlétéhez, a segítségéhez, a támogatásához. Vagyis már megvoltak az alapok a közös élethez.

De valahogy nem értem meg, hogy azt, hogy én objektíven, reálisan látom a szereplõket, vajon miért jelenti némelyeknek azt, hogy "alapból" nem kedvelem a férfi fõhõst. Miért pont õt, és csak õt és nem mindegyiküket? Mert mindenki Kerimbe van belezúgva és ezért nem bírja elviselni az õt ért kritikát? A mégoly objektív megjegyzéseket sem?
Mert ugye ebben a sorozatban véletlenül sem ábrázolták Kerimet hibátlannak, gáncs nélküli lovagnak. Esendõ ember volt õ is, a maga hibáival, amelyeket igyekezett levetközni, vagy nem is igyekezett annyira...

De hát már nem is igyekszem annyira, hogy meggyõzzem a rajongótábort, mert ugyis fölösleges. És biztos vagyok benne, hogy Engin Akyürek uán találnak másik jóképû ifú színészt, akiért megint lehet rajongani. És nyilván õellene sem lehet majd egy rossz szót sem szólni, mert akkor jajj, itt a világvége...
10/10
baba24 2017 okt. 05. - 02:15:36 10/10
(1494/1512)
Igazából azt gondolom,hogy te alapból nem bírtad a Kerim szerepét illetve elõítélettel kezelted a kezdetektõl!
Szóval te ezt már így könyvelted el!
Én a pszichológusnál se azt láttam amit te le írtál,hanem azt hogy segített neki túllépni azokon a traumákon amiket elszenvedett!
És nem csak azt hogy a szexre és a Kerim elfogadására és a házasságra készíti elõ (Jobb szót nem találtam).
Én egészen mást láttok a sorozatban mint te amivel nincs is baj,mert mindenki másképpen nézi az adót sorozatot!
Nekem az egyik kedvenc sorozatom lett,és talán azért mert nem egy sablonos Mexicói vagy Spanyol tucat sorozat!
De egyébként azt gondolom,hogy mi soha nem fogunk egyet érteni ami mint írtam nem is baj!
5/10
napraforgó 2017 okt. 04. - 07:58:08 5/10
(1493/1512)
"És ismerem a Stockholm szindrómát sokat olvastam róla én is!
Igen ezt kezelni kell,de ha már a kezelést írtad akkor a sorozatban is láthattad hogy Fatmagülnek segítetek és ez által is került közelebb a Kerimhez mert meg látta egy másik oldalát is!
Annyiszor le írtad már hogy az erõszaktevõjével,de ez ebben a történetben nem történik meg mivel nem erõszakolja meg õ ahogy már te is írtad meg fogta de a tényleges erõszakot Erdogan ,Szelim és Vural követte el!"

Most visszatérek erre, a Stockholm szindrómánál épp aról szól a pszichológiai segítség, hogy a sértett el tudjon szakadni az erõszaktevõjétõl!!! Hogy lássa reálisan a történteket, hogy õt kihasználták, megalázták. Itt, ebben a sorozatban a Fatmagül pszichológiai kezelése meg pont arról szólt, hogy össze tudjon jönni Kerimmel, hogy el tudja õt fogadni, fizikailag is a szexet is vele... Mert amúgy más baja nem is igen volt a lánynak. Az elkövetõk ellen folyt az eljárás, õket nem kellett elfogadnia.
Na, szóval itt szó sem volt Stockholm szindrómáról!!!, csak arról, hogy valahogy törõdjön bele az egyik résztvevõ házastársi jelenlétérõl..., sõt szeresse is...
Ahajj, azért ez nekem annyira nem megy....