Nem sablonos, mert a könyv sem sablonos, de nem is annyira kiemelkedõ...

Az alapanyag alapján bármikor írtam és forgattam volna erõteljesebb, hatásosabb (nem hatásvadászabb!) befejezést Michael Mann helyében, rutinjával és '92-es filmkészítõi tapasztalatával...

"Midenekelõtt nézd meg ezt a linket, hátha rosszul emlékszel a filmre.
Már az zseniális ahogyan a filmzene alapmotívuma végigköveti az eseményeket, mindig igazodva a szituációhoz. Ez a filmzene, a filmtõl függetlenül is szerintem a Zeffirelli féle Romeo és Júlia filmzenéjének a szintjét üti meg. (Lehet, hogy az meg számodra egy giccses, szirupos szerelmi történet.)"

1. Dallamos, jó filmzene - tudod még hány kalandfilmnek van ilyen?

A te kedvedért annyiban megkövetném magamat, hogy a film zenéje nem rossz...

De más tekintetben nem - még akkor sem, ha Daniel Day-Lewis filmes munkásságát nagyon nagyra tartom. Igen, mert az ebben a filmben nyújtott produkciója igencsak középszerû. Hol van ez az Ártatlanság kora, az Apám nevében, a New York bandái vagy a Vérzõ olaj legendás fõszereplõjéhez képest.

Ami pedig az emlegetett filmzenét illeti, például ebben a tekintetben is elsõrangú a Forrest Gump: ilyen gyönyörû filmzenét, amit Alan Silvestri írt...

Nem véletlen, hogy olyan kiemelkedõen nagyratartják mindenféle körökben mind a mai napig!


2. Nagyon-nagyon nem kellene a Rómeó és Júlia filmzenéjéhez hasonlítani ezt az átlagos kalandfimes zenei aláfestést.

Egyébként meg az volt életem egyik legmeghatározóbb filmélménye, függetlenül attól, hogy minden nagyszerûségük és kivételes igényességük ellenére már fele akkora erõvel sem hatnak rám Zefirelli filmjei, mint kiskamasz koromban, mikor elõször láttam õket.

Bár egy-két éve újra megnéztem az ominõzus alkotást és azért még mindig azt kell, hogy mondjam: csodálatos élmény volt.

Káromkodással ér fel a szemben egy tucatkalandfilmet egy ilyen igényes alkotáshoz hasonlítani.



"Készséggel elhiszem, hogy a kifejezési készséged egy film elemzését illetõen sokkal gazdagabb az enyémnél, de azért megpróbálom megmagyarázni miért érzem olyan kiemelkedõnek ezt a filmet."

Te valóban azt hiszed, hogy azért törekszem arra, hogy igényesen fogalmazzam meg a mondandómat, hogy bárkinek is megfeleljek?

Tévedsz: én azért próbálok odafigyelni arra, amit írok, mert tudom, hogy az írás pontos tükörképe a jellemnek.



"Csodálatosan van a film fényképezve mind a tájak, mind a csatajelenetek."

Csodálatos tájakat könnyû csodálatosan fényképezni... :)

Minden hibája ellenére pl. nagyon szeretem a PJ-féle Gyûrûk Ura-trilógiát és hihetetlenül alapvetõ filmtörténeti mérföldkõnek tartom, de amikor elkezdik, hogy milyen gyönyörû tájakon játszódik...

Igen, persze, ez így igaz, de ez azért már mégsem PJ érdeme...

Lelki tájakat létrehozni, az az igazi filmmûvészet!

De hol van ettõl a "mohikán"?



"Az indián harcmodor nagyon szakszerûen van megjelenítve, nem a szokásos, unalomig ismert kaszkadõr technikákat látjuk. A szerelmi szál egy cseppet sem szirupos, visszafogott, mégis megragadja az embert."

Készséggel alátámasztom, hogy az indián harcmodor szakszerûen van megjelenítve, de ez nem egyedülálló példa, és nem is az elsõ volt ilyen törekvéseket tekintve az amerikai filmben. Ami pedig magukat az indiánokat illeti: a Farkasokkal táncoló c. elsõrendû alkotás többet mond el róluk, mint ez a film, és még kb. az a hat-hét, amivel nyugodtan párhuzamba állítható az elmúlt húsz-harminc év filmtermésébõl...

Ja, a "Sós sziklák völgye" c. könyv pedig többszörösét...



"Vélekedéseddel ellentétben sok ilyen típusú filmet láttem már (már csak koromnál fogva is) tehát bõven van összehasonlítási alapom és amikor elõször láttam, pontosan azt éreztem, mennyire más, különb mint az eddig látottak. Annyira nélkülözi a bevált amerikaifilm kliséket."

Na, ezek után elvárnék egy kis összefoglalást arról, hogy mik azok az "amerikaifilm klisék", amelyek nem lelhetõk fel ebben az alkotásban?



"És nem mondhatnám, hogy akciófilmrajongó lennék, tudtam élvezni a "Tavaly Marienbadban"-t is, pedig nem sok minden történik benne."

Szeretem a jó akciófilmeket (csak sajnos messze nem készült elég), a "Tavayy Marienbadban"-hoz meg õszintén és tiszta szívbõl gratulálok.

Még az egyik szakos tanáromnak is az volt a véleménye róla, hogy sokkal többen beszélnek errõl a filmrõl, mint ahányan látták, minthogy nem könnyen feldolgozható darab.

Ami az én magánjellegû véleményemet illeti, erõsen személyiségfüggõ film: kell hozzá egy lelki finomság, hogy a tempót, amelyet a film képvisel, átvehesse a nézõ.

Örülök, hogy ez a képesség megvan benned - a Tarkovszkijról írtakból is következtetek erre...



"Visszatérve a Forrest Gump-hoz. Lehet, hogy igazad van és azért nem tett rám olyan mély benyomást, mert nem vagyok nyitott a témára."

Ne haragudj: amikor tegnapelõtt megláttam, hogy megy a film, azt mondtam, hogy "jajj ne, már megint végignézzem, pedig olyan fáradt vagyok". Valmiféle belsõ parancs szinte kényszerített rá, hogy nekem márpedig végig kell néznem ezt a filmet, még akkor is, ha már négyszer láttam...

De aztán leültem, és egy perc alatt ismét úgy beszippantott, hogy az bámulatos.

Ha van film, amit én csak a "varázslatos" jelzõvel tudnék illetni, hát ez az.

Ha ez nem jött át, akkor bátran kijelenthetem, hogy Dosztojevszkij "Félkegyelmûje" sem fog átjönni (általam már emlegetett 10 részes 2003-as orosz adaptáció alap).

És akkor pedig szégyellheted magad...



"Valóban, soha nem érdekeltek különösebben a fogyatékos emberek. Amikor az értelmi fogyatékosok téli olimpiáját közvetítette a televízió, arra gondoltam, hogy ez a látvány nem a tv képernyõjére való (ahogyan egy ilyen szerencsétlen sífutó befut nyálát folyatva, idült vigyorral a célba)."

Elismerem, hogy a paralimpia egy eléggé furcsa és kissé bizarr dolog. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, milyen egyéni munka és erõfeszítés áll mögöttük a sportolók részérõl, ami elõtt készséggel megemelem a kalapomat.

De ha nem tetszik, nem kell nézni - én sem nézem.



"De akkor is az a véleményem, ha láttad a Michael Mann rendezte
"The Last of the Mohicans"-t és nem tett Rád mély benyomást, függetlenül a kritikáktól, sõt a Bárányok hallgatnak szerinted jobb, akkor vagy rosszul emlékszel vagy nincs érzéked a filmmûvészethez."

Bah - ez valami zsinórmérték nálad.

Olyan vagy, mint egy tizenkét esztendõs SW rajongó, komolyan mondom: akinek bejött, az jöhet, akinek meg nem, azzal szóba sem állok...


"Lehet, hogy Te vagy a jobb ember, mert nyitottabb vagy az elesettek problémáira, de itt két filmet hasonlítottunk össze."

Nem hiszem, hogy jobb ember lennék, de nem is tisztünk, hogy egymás felett ilyetén formában ítéletet mondjunk. Ahogy két ennyire különbözõ film felett sem.

Csak, tudod, vannak jelek, amiket küldözgetünk egymásnak. Én sem foglalkoznék például hivatásszerûen fogyatékosokkal, mert egyelõre még a gyerekvállalás gondolatától is írtózom. Viszont nem is mondok ki olyan dolgokat, amelyek miatt, ha érezném a súlyukat, nagyon-nagyon elszégyelném magam...

Semmi, csak annyi, hogy mélyen tisztelt delikvens szerint a Gump "propagandafilm", míg az "Utolsó Mohikán" az egyetemes filmmûvészet reprodukálhatatlan igazgyöngye... :)

"Ha láttad és nem éreztél rá, hogy bár a lenézett "kalandfilm"
kategóriába sorolható be, milyen tökéletes a maga nemében, akkor tényleg nincs mirõl beszélnünk."

Szó sincs arról, hogy as kalandfilm mûfaját becsülném le (vagy bármilyen mûfajt): rengeteg példaértékû kalandfilm készült már a filmtörténetben - sajnos ez nem tartozik közéjük.

Akkor sem, ha Michael Mann amúgy nem rossz rendezõ, és pár filmjét jómagam is fantasztikusan erõteljesnek találtam.

Az "Utolsó Mohikán"-ra egyébként még rá is mondanám, hogy közepes teljesítmény és egészen tisztességes mestermunka, de tele van annyira elcsépelt klisékkel, az atmoszféra hiányáról nem is beszélve, hogy 1992-ben is hiba volt ilyen kevés panelbõl megkonstruálni egy kalandfilm építményét, de 2010-ben már fõbenjáró bûn (ha csak nem turbózzák fel nagyon zenével, efektekkel és látvánnyal - persze ettõl még nem lesz jó film, csak élvezhetõ)...

Elfogadom, hogy ettõl még tetszett neked - de talán csak azért, mert nem néztél még elég hasonló mûfajú alkotást, hogy megundd az ilyen jellegû mozikat...



"Én még félhivatásszerûen sem foglalkozom filmmel, mégis azt tanácsolnám Neked, fordítsd érdeklõdésedet valami olyan terület felé, amihez több érzéked, tehetséged van."

Köszönöm a tanácsot - bizonyára el is gondolkodnék rajta, ha nem egy olyan ember adná, aki a Forrest Gumpról ilyen véleménnyel bír, hogy a fogyatékkal élõ emberekkel kapcsolatban tett kijelentésekrõl már ne is beszéljek.

Ez az embertípus minden korszakban létezett, s bár egyes társadalmak nagyon mostohán bántak el velük (ez mondjuk õket minõsíti), ha nyílt számukra elegendõ tér, bebizonyíthatták, hogy õk is érnek valamit.

Forrest Gump története pontosan errõl szól.

Napokon keresztül taglalhatnám, hogy a globális impérium, az 1945 óta immár posztmodern USA kb. fél évszázadának bemutatására miért a legjobb karaktert és a legjobb eszközöket választotta a film.

Ha nem érzed úgy igazán, akkor minek...

Ha nem ragad el a sztori bája és az, hogy az egész olyan, mint egy igazi népmese, ha nem tudod elfogadni, hogy mennyi érték és érzelmi gazdagság lakozhat egy fogyatékos emberben, akkor magyarázhatok neked akármeddig, értelme egy deka sincs.

A Forrest Gump spontán, mély és igazi történet, sõt, mese, ahogy írtam: ezért ragadott meg annyi embert és ez az atmoszférájának az egyik legfontosabb összetevõje.

Hogy emellett a film még tökéletes is (fényképezés, színészek, zene, sturktúra, hangsúlyok stb.), az már más kérdés...

Õszinténszólva megdöbbent, hogy léteznek olyan emberek, akik ezek után így beszélnek róla, mint te - ne értsd félre, nem neked szól, hanem a megnyilvánulásaidnak és a Chetelchiu polgártárs melletti kiállásodnak: ilyen korcs gondolatokkal bíró egyén nekem ne adjon tanácsot...



"Meggyõzõdhettem a tárgyi tudásodról, azzal nincs semmi baj, de szerintem nem az a lényeg, hogy élõ lexikon legyél."

Nem is, hanem az, hogy érzékenyen és nyitott értelemmel sétálj a világban...

Például ne beszélj így olyan emberekrõl, akik önhibájukon kívül indulnak komoly nehézségekkel az életben...

A lényeg nem az ismeret, hanem annak rendszerbe foglalása. Nem kell tudnod semmit, elég ha tisztességes rendszer van a fejedben, és máris számítasz valamit (gyakran nem is keveset) a mások szemében.

És akkor sokan még abban az esetben is másképpen bánnak majd veled, ha õrültnek tûnsz, mert azt mondják majd, hogy "õrült beszéd, de van benne rendszer"...



"Leht, hogy a sajtóban ezt a filmet Michael Mann gyengébb filmjei közé sorolták."

Szerintem alapvetõen nagyon el vagy tévedve, ha azt hiszed, hogy aki filmekkel foglalkozik, az sajtónyilatkozatok alapján fogalmazza meg a véleményét.

Ez a gondolat valószínûleg agyadnak ugyanabból a szegletébõl jöhet, mint hogy minden, ami amerikai, eleve rossz - mert mittudomén, a sátán agitprop terméke, vagy vmi ilyesmi.

Valóban, vannak olyan hozzáértõk, akiknek nagyon adok a véleményére - de ezeket megválogatom.

Pl. soha, egy cikket nem olvatam, ahol akárcsak írtak volna errõl a Michael Mann-opusról.

A véleményem 100%-ig a saját kútfõmbõl származik és a saját operációs rendszeremben, bármennyire vannak benne néhol apróbb ígényesnek tûnõ momentumok, az "Utolsó mohikán" akta biza a trash-adventure filmek fiókjában lelhetõ fel.

Ennyi: én téged soha nem foglak meggyõnzni errõl, sem arról, hogy a fogyatékos is ember, te pedig soha nem fogsz eljuttatni engem arra a felismerésre, hogy beh korszakalkotó filmecske is ez, meg hogy, a fogyatékos a Taigetorszra való, nem arra, hogy filmet csináljanak a sorsáról...




"Erre csak annyit mondhatok: A bárányok hallgatnak 5 Oscar díjat kapott. Szerinted jogosan?"Ez nem kérdés volt, mert én részemrõl befejeztem az eszmecserét."

"A bárányok hallgatnak" például nem a világ legrosszabb filmje (mindenestre jobb, mint az általad agyonajnározott jelentéktelen kis kalandfilm), de az Oscar-díj nem pártatlan elismerés - tényleg nagyon szûk látókörû ember vagy, ha azt hiszed, hogy én erre adok.

Ami meg az eszmecserét illeti, azért még olvasd végig ezt, hátha lesz mondanivalód - habár ha idáig eljutsz, akkor nagy valószínûség szerint már elolvastad az egészet... :)

Természetesen...

S mégha nem is lenne "indián film", az sem változtat a lényegen, vagyishogy Michael Mann ezen "alkotása" tipikusan egy olyan tucatkalandfilm, amibõl tizenkettõ egytucat...

Vagyis, erre hivatkozni, mint az amerikai film páratlan magaslatára, pláne a FORREST GUMPPAL SZEMBEN, egészen példátlan vakmerõség...

"Majdnem bevettem,hogy nem indián film az utolsó mohikán ,aztán most látom ,hogy a könyvbõl lett csinálva ,és ezt írják az összefoglalóban:
"A James F. Cooper regényébõl készült kalandos és egyben romantikus film még abban az idõben játszódik, amikor Anglia és Franciaország egymás ellen háborúzott Amerikában. Az örökös háború megosztotta az indián törzseket, és arra kényszerítette õket, hogy állást foglaljanak valamelyik fél mellett."
Akkor mi ez a szédítés ?"

Bocs, de azt gondoltam, hogy az "indián film" kb. azt jelenti, mint amikor Puskás Öcsi azt mondta, hogy gyerekkorában sok "kovbojfilmet" nézett a moziban - a te szövegkörnyezetben ráadásul kifejezetten derogáló, lekicsinyítõ jelzõként hatott.

Meg, úgy mellesleg, ilyen mûfaj nem létezik, hogy "indián film", legfeljebb olyan, hogy "indián tematikájú western".

Szóval akkor azt hiszem, senki nem szédített senkit, mindössze annyi történt, hogy nem fogalmaztál pontosan, én pedig félreértettem, ami félreérthetõ volt... ;)

(Azt meg már csak zárójelben jegyezném meg, hogy a mohikán egy eléggé közismert indián törzs neve, szóval nehéz elhinni, hogy nem indián tematikájú filmrõl van szó, ha hallok egy olyan moziról, amelynek a címében ez a szó szerepel... - különösen, ha olvastad a könyvet, ami, ha jól sejtem, a te generációd fiatalkorából még egyáltalán nem maradhatott ki :) )

Ha még sírni szeretnél, ajánlom a Hét élet c. filmet. ;)