Nekem nagyon tetszett, végig lekötött, izgultam, és meglepett a végkifejlet. A túlkapások ellenére tetszett a színészi játék, szép volt a vágás és a fényképezés, az egész látványvilág. Sem a könyvet nem olvastam, sem korábbi verziókat nem láttam, tehát viszonyítási alap nélkül ezt egy nagyon jó filmnek találtam.

Mi a halált akart ezzel Brannagh? Az - számomra - még oké, hogy kicsit átírja az eredeti sztorit, hiszen azt már jó sokan, jó sokszor megfilmesítették. Akart valami mást és újat. Rendben. De mit, a Jóisten áldja meg?! A karakterek üresek, sikerül több mint két órában egy komplex krimit megvalósítani úgy, hogy alig tudunk meg valakiről valamit, a fontos párbeszédek hiányoznak, szinte senki sem válik fontossá a néző számára. Képtelenség azonosulni, mert nincsenek olyan személyiségjegyek, amelyekkel lehetne. A kis tökéletes könyvelő-zonogorista leányzat (aki nyilván nem szerepelt az eredeti történetben) olyan lapos Mary-Sue, amilyet Christie egész életében nem írt soha, pedig aztán nem az árnyalt karaktereiről volt híres ő sem. De hogy valakinek egyetlen árva személyiségjegye ne legyen, az hihetetlen. A táncjelenet az elején fájdalmas. Poirot hatalmas, később eltűnő sebhelye fölösleges és fájdalmas. Az elektromos gitár a harmincas években fájdalmas. Az abszolút fölösleges leszbikus pár fájdalmas. (Megjegyzem: abszolút LMBTQ támogató vagyok, épp ezért bosszant, amikor azt hiszik: a szexuális irányultság karakterképző elem. Nem az. Ez nem egy személyiségjegy, ha csak ennyit tudsz valakiről mondani, akkor nem mondtál semmit. Kvótának belerakják a filmbe, aztán nem is dolgoznak tovább az egyéniségen.) A látvány nevetséges, különösen annak fényében, hogy az Ustinov féle feldolgozás az eredeti helyszínen játszódott. Igaz színekkel, díszlettel, tapintható atmoszférával. A színészek jó része csapnivaló a szerepben, még az egyébként remek színészek is. Bening itt is jó (ezen nem lepődünk meg), de bőven kevés a film megmentéséhez.

talán a gyarmatokról. a franciáknál is voltak.

engem legjobban a harsányul ordenáré repedtsarkú női blues kornyikálás irritált.
a lényeg előre kitalálható volt (pedig korábban nem láttam/olvastam a sztorit)

Hogy kerülnek néger katonák az első viágháború belga hadseregébe?

A látvány rendben, a történet, a szinészi játék gyenge. A buzikat sem kellett volna belekeverni.

2/10

Most az van, hogy vagy Agatha Christie művei öregszenek rosszul vagy ez a film volt szörnyen rossz. Lehet mindkettő benne van a kettes pontszámban, de elképzelhető, hogy a rendezés tehet inkább erről. Az Orient Express még csak-csak elment. Nézhető volt...de ez? 2 óra tömény unalom, már nagyon vártam a végét.

A legnagyobb gond az hogy tényleges nyomozás nincsen, csupán felvázolja a teóriákat, de hogy hogyan jött rá, miből, azt sosem tudjuk meg. A hangulat és látvány viszont rendben van

Hosszú felvezetés, nulla rejtély (mert a lényeg az első perctől egyértelmű) . Látványba se adott sokat a mozivásznon. Láttam az eredetit is. érdekes módon az tetszett. Fordítva kellett volna lennie. Tiszta szégyen. Pláne hogy a Gyilkosság az Orient expresszen pl jó volt. Ez a film max TV-ben, elalvás előttre.

Szomorú ez az ámokfutás, amit Branagh csinál Agatha Christie regényeivel. Olyan érzésem van, mintha szakmailag kapuzárási pánikban lenne. Régen remek színész volt és nagyszerű filmeket csinált, de ebben a filmben ripacskodik. Mintha sértődött lenne, vagy most döbbent volna rá, hogy elmúlt 60, és elkerülték az igazi szupersztár szerepek. Annyi szuperhősös film van mostanában, ő egyikben sem játszott (jó, egyet rendezett), de színészként elkerülték a nagy sztárszerepek, se Bond, se szuperhős nem volt soha, így kreált magának egy szupersztár figurát. Ebben a filmben minden egyes perc arról szól, hogy Poirot micsoda fantasztikus szupersztár, sőt ő a világ közepe. Nem számít se a történet, se a többi szereplő, még az sem, hogy Agatha Christie hogy írta meg Poirot karakterét. Mindent kicsavart, csak hogy saját magát ajnározza. Rendezőként minden egyes szereplőjét csak arra használta, hogy Poirot nagyszerűségét hirdesse vele. Az előző filmben a hatalmas bajusz egy óriási baklövés volt, de ahelyett, hogy most szépen, elegánsan korrigálta volna, inkább kitalált egy teljesen karakteridegen jelenetet, meghamisította Poirot történetét, csak hogy még nagyobb hőst játszhasson. Csak olyanoknak ajánlom, akik sosem olvastak egyetlen Agatha Christie regényt sem.

Ezért kár volt. Semmit nem tesz az előző feldolgozásokhoz, csak Branagh koncepciótlan, ötletszerű ámokfutását látom benne. A látvány szerintem (a sok CGI ellenére) rendben volt és a színészek is hozták az átlagot, de nem többet. A párbeszédek a regénynek sem az erőssége, de még azon is sikerült rontani. A történet jó, de azt meg már legtöbben unásig ismerjük.

Túl nagy elvárásaim voltak Branagh-al kapcsolatban.
Ez is csak egy szerecsenekkel és melegekkel teletűzdelt remake lett.
Amikor Letitia Wright kioktatja a Poirot-t az volt a mélypont.
Ez a tánc az elején és ez a bajusz dolog pedig mi a bánat?!
A CGI pedig NEM KELL köszönjük.

Ezt a verziót úgy érdemes nézni, hogy : teljesen el kell vonatkoztatni az előző feldolgozásoktól. Azt kell nézni, hogy melyek azok a szereplők, akik komolyan veszik magukat és tényleg meg akarják formálni a rájuk osztott szerepet, vagyis ki az aki bele akarja élni magát a szerepébe és valóban hozzá akar adni a történethez. Másik dolog a szinkron. Velük is hasonló a helyzet, a főszereplő csajt pont a szinkron menti meg. Számomra olyan "nyomorék fejszerkezete van azzal a magas homlokával és a lenyalt hajával, hogy az valami elképesztő, hogy nem tudtak egy igazán szép nőt találni erre a szerepre, borzalom. Szóval nála a szinkron az ami elviselhetővé teszi a szerepét, egy értelmes ,komoly női hangot kapott ami megmenti a figuráját. Sajnos Poirotról már nem mondható el ugyan ez. A fejszerkezete azzal a molylepke bajusszal valami katasztrófa, és a bájgúnár intellektuel értelmiségi szinkron sem segít elviselni a látványát, igazán próbára teszi a néző ízlését. Neki egy öreg róka, minden hájjal megkent tapasztalt nyomozót idéző szinkronra lett volna szüksége, nem pedig a "Bridzsit Dzsonsz" filmekből ismert kommersz bájgúnár hangra. Szóval én azt javaslom, hogy ne pusztán a jól ismert történetre fókuszáljunk, hanem keressük meg azokat a szereplőket akik nem csupán üres statiszta akar lenni, hanem hozzá akar adni a történethez, a ráosztott figura hiteles megformálásával. És élvezzük ezen szereplők játékát. És a szinkronokra érdemes még figyelni, azokra amelyek segítenek befogadni ezt az elfuserált castingot. Persze a dolgunkat nehezíti a sok oda nem való színes bőrű szereplő, és az a borzalmas zene sem segít befogadni ezt modern Píszi feldolgozást. Sajnos az egész filmet áthatja hamisság, a dilettantizmus, és a mesterkéltség. Az elején túl sok a vihogás, kacarászás a hamis jókedv, teljesen hiteltelen a film kezdése, később sem lesz sokkal jobb. Még nem láttam teljesen végig, csak félig néztem bele, és a fent leírtak szerint fogom teljesen újra nézni, mert remélem , hogy nem csak nyomokban fog tartalmazni értékelhető részeket...

Dögunalom, erőltetett, meg se közelíti az eredeti változatot

Kedves Kaliff! Ott a pont nálad! Teljesen egyetértünk, nagyjából ezeket szerettem volna magam is leírni!

Még megemlíteném a túl tolt CGI-t. Annyira művi az egész, hogy szinte animációs filmnek is be lehetne sorolni. Egy Brit stúdióban green screen felvett filmben legalább a szereplőktől elvárnánk némi színészi képességet, ami életet lehet az alkotásba, de itt nem kaptuk meg cseppet sem.
Az értelmetlen vágások nagyon idegesítők! pl.: kiszálnak a hajóból egy csónakba, majd mindenféle napszaknak beillő (rajzolt) vágóképeket látunk, sötét este, naplemente / napkelte, végül semmi nem derül ki, minek szálltak át, hiszen újra a nagy hajón vannak a szereplők. (? :-o) A homokvihar, ami állítólag "nagyon messze van" 1 mp alatt odaér előzmény nélkül, közben lehullanak kőtömbök, majd mondják: Mindenki menjen be a katakombákba/templomba . Poirot azonnal jelzi ez merénylet volt. Volt egy építmény, a munkások állványa, de nem volt ott senki. De hogy miből következtet erre, arra nincs magyarázat. Odalent volt és azonnal iszkolt az építménybe. Honnan látta, mi történt odafent 30 méterrel fentebb? Sajnos ezt az állványt elfelejtették rárajzolni a nagy totál képre előtte. :-o Így a nézők nem láthatták! (Arról már ne is szóljunk, hogy VII. Kleopátrát emelgetik a szerelmesek a sziklaomlás előtt, aki a templom építése után 1200 évvel később uralkodott . Tehát semmi köz nem volt hozzá!)
Amit még nemértünk, miért női matrózok cipelik a hullákat állandóan? :-o (azon már fenn sem akadunk, abban az időkben nemigen voltak női matrózok)
Selyem stólát használni hangtompítónak? :-) Biztos hatásos. :-D

Ez a film rettenetes. Az eleje még talán érdekelt volna is, de aztán rájöttem, hogy Branagh képtelen mértéket tartani. Ebben a filmben minden el van túlozva és ki van facsarva.
1. Brutálisan nagy arcsérülés az I.VH-ban amit csak egy brutálisan nagy bajusz képes eltakarni. (viccnek is rossz)
2. Brutális francia akcentus ami szó szerint hasogatja az ember fülét, még a szinkronban is. (brutális szinkron - hallgatni is borzalmas)
3. Jackie és Simon tánca - meg az egész tánctér - tele van befülledt, brutálisan beindult párokkal, akiket elnézve az jut az ember eszébe, hogy ez most komoly? Egy orgiát tolnak az arcomba az első 10 percben? Branagh meg kedélyesen szemlézi a félig orgiát.
4. Eddig is sejtettem, hogy Gal Gadot brutálisan túl van hájpolva, de most már egyértelmű lett a számomra. Ez a csaj nem tud színészkedni csak ripacskodni.
5. Armie Hammer - brutális egy barom - de neki elhittem a karaktert. Érdekes volt és igyekezett nem túlzásba vinni a játékot. Kár, hogy kicsinálta saját magát a baromságaival.
6. Branagh egy idiótát csinált Poirot-ból. Nem újragondolta, hanem valami egészen brutális módon kikarikírozta Poirot karakterét. Nem veszi be a gyomrom.
7. Hogy a búbánatba lehetett így rögzíteni egy filmet? A fekete színészeken kívül minden színész feje vörös foltos és izzadt. Felcsavarták a fűtést a stúdióban? Értem én, hogy sivatag meg Egyiptom, de könyörgöm, tényleg így kell kinéznie a színészeknek egy filmben? Legalább egy szűrőt rakhattak volna rá, annyira nem érdekel Gal Gadot anyajegyei, meg megszámlálható ráncai és melegkiütései, se Armie Hammer vörös foltjai. Minden színész bőre olyan mintha évekig napoztak volna a Szahara kellős közepén, rettenetes nézni.
8. Teljesen szürreálisak a párbeszédek. Nem egymással beszélgetnek a szereplők, hanem elbeszélnek egymás mellett, darálják a saját szövegüket és kész.( kb. így : Jaj drágám, hogy vagy, olyan rég nem láttalak? - Ne is mondd édesem megyünk nászútra a vőlegényemmel akihez még hozzá sem mentem, de adj neki állást ha már megvetted azt a birtokot. - Helló hölgyek! - Hello új intézőm! ) Emiatt nekem olyan az egész film, mintha nem lenne az ég világon semmilyen kapcsolat a szereplők között. Nem egymásra reagálnak, hanem mondják a szövegüket ahogy betanulták, mintha ott se lenne a másik szereplő.
9. A mellékszereplők teljesen súlytalanok, a nevüket is elfelejtettem, valószerűtlen az egész film. Jelenetek vannak egymás után vágva, de ahogy a szereplők, a színészek között nincs kapcsolat, úgy az egész film jelentei között sincs kapcsolat.
10. Remélem Branagh befejezi végre ezt az ámokfutást amit művel. Ha fiatal beindult színésznőket akar látni és rendezni, azt másképp is meg lehet oldani, Poirot karakterét hagyja békén.
Összefoglalva: Ez a film konkrétan nézhetetlen. Ha valaki szeretne jót szórakozni, az nézze meg a 78-as eredetit Peter Ustinovval (és a többi zseniális nagy színésszel és színésznővel, akiket most nem sorolok fel, de nekem ez a verzió az örök tökéletes erre a történetre) aki pedig David Suchet alakításában akar gyönyörködni, az nézze meg azt (ami szintén remek feldolgozás). Ezerszer jobban jár.

No comment, teljesen igazad van. Elborzasztó kvótafilm.

köszi hogy leírtad,így legalább nem fecsérlem az időm rá

A legfontosabb egy filmben, hogy legyenek benne feketék és melegek. Ebben vannak, mindenki megnyugodhat.
Ja, hogy unalmas? Az már kit érdekel.
A kvóta megvan, letudva, társadalom megnevelve.
Igaz, hogy ez az erőltetett blm és lmbtq propaganda annyira fárasztó, hogy az már kontraproduktív, de hát eddig nem jutnak el a rendezők, csak ostobán belepasszírozzák a melegeket és a feketéket mindegyik filmbe, függetlenül attól, hogy odaillenek-e vagy sem.
Fárasztó!!!!!!!!!!!!

Branagh egy beképzelt senki. A Harry Potterben szerintem 1:1-ben önmagát adta.

Tetszett a látványvilág, és végig nagyon izgalmas volt. Tökéletes film a szombat esti kikapcsolódásra.