Téma: Halotti pompa

FElepHánt 2009 aug. 28. - 18:02:08
(1/1)
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HALOTTI POMPA Vidnyánszky Attila Zsámbék

A zöld kupacból bohókás figura ugrik elõ, groteszk ugrabugrálással parodizálja a messiási
madárijesztõt. Oleg Zsukovszkij, a derevó-s gesztus-kincs virtuóz alkalmazásával, késõbb
a keresztrefeszítés felé araszoló Megváltó útjának stációit eleveníti meg, a végén pedig
egyetlen artikulált üvöltéssel teszi feledhetetlenné extrém figuráját. A mindenoldalúság,
a kifejezõ eszközök teljes arzenáljának magától értetõdõ használata: a deklamáció, az élõ
és a háttér-zene, a több síkban folyó történések, a térbeli mozgás-rendszerek, a karakterisztikus
ritmusváltások és mindezen egyenrangú momentum fenséges egységbe forrasztása
jellemzi a lenyûgözõ produkciót. A Szarvassá vált fiú emlékezetes látomása után még letisztultabb,
még inkább a szövegbõl sarjadzó, még gigantikusabb alkotás született. A szörnyû
gyilkosság képeit ásító szakadékok balladai sötétsége uralja, a krisztusi passió oratorikus
magasságokban szárnyal. Három kaszás pengéje suhint, három bõgõ teste döndül,
sirató vijjog, litánia zeng, a párhuzamos cselekmények ellenpontjait a térbeli mélységélesség
dinamikus vibrálása erõsíti. A beregszászi régi gárda helyett Vidnyánszky Attila most a
lendületesen formálódó debreceni társulattal építi fel mennyei katedrálisát. Váratlan
feladatát a teljes együttes olyan nagyszerûen oldja meg, mintha évek óta beszélné a rendezõ
színpadi nyelvét, pedig soraiban mindössze hetedfél beregi õslakos található. Edelényi
Vivien bukolikus éneke és kitöréseinek drámaisága termékeny szimbiózisban él Pál István
hegedûjátékával, Kiss Gergely Máté erõteljes hevességgel állítja elénk ifjú hõseit. Csikos
Sándor és Ráckevei Anna megható emberpárja, a szkípei stílben edzett Bicskei István,
az õserejû Varga József, egytõl-egyig szilárd oszlopai a grandiózus szerkezetnek. Karnyóné-beli
kapolcsi beugrásával, Trill Zsolt szerepében /!/ már megvillantotta oroszlánkörmeit
az ifjabbik Vidnyánszky Attila, igen összetett garabonciás diáki alakjában most is fényesen
helytállt. Újhelyi Kinga komor felkiáltójelként, hangba-mozgásba sûrítve a tragikum
feszültségét, nõiességének drámai izzásával uralja a szenvedéstörténet misztériumjátékát.
De a színpadi játék organikus szövetében még a népi humor színei is megférnek, Borbély
Szilárd két írásmûve bõkezû gazdagsággal ad teret a legváltozatosabb teátralitásnak. Boldogan
fogjuk elolvasni, de sorai most már örökké a zsámbéki hangár végtelenbe veszõ képeit
idézik. A költõi szövegtest Vidnyánszky Attila teremtõ géniuszának az archimédeszi
pontot nyújtotta, amelyen szilárdan megvetve lábát, titáni erõvel mozdította ki helyérõl
egész színházi világképünket.