Nekem egyszer sikerült piros macskás sorsjegyet kifognom!
Huhú, mekkora öröm volt.

"Jövõ év szeptember 30-ával szûnik meg a Vidámpark a Városligetben, és több lépésben adja át területét a Fõvárosi Állat- és Növénykertnek - errõl szerdán döntött a Fõvárosi Közgyûlés."

Ennek is vége...
A rendszerváltás óta valahogy minden pusztul lefelé. Tönkremegy, amortizálódik, kopik, elavul, szétesik, rozsdásodik, elkorhad, elhagyatott lesz, száraz faleveleket, és portölcséreket kavar a fel-feltámadó szél körülötte, feledésbe merül, emlék lesz csupán...

A Vidám Park...
Amikor kicsi voltam, papírból készült forgót, meg hatalmas, színes vattacukrot vettek nekem a szüleim, amikor kézenfogva kimentünk a Vidám Parkba, és a vattacukor nagyon édes volt, és ráragadt az arcomra, és mindig sokat nevettünk, amikor megpróbáltam a vattaszerû foszlányokat leszedni magamról.
Iszonyatos tömeg volt akkor, szinte lépni sem lehetett a sok embertõl, minden játéknál hosszú sorok álltak, mosolygó szülõkkel, gyerekekkel, vidámsággal, jó hangulattal, a hangszórókból korabeli slágerek hallatszottak, finom volt a virsli és a fasírt, a nagyon édes, piros színû Bambi, és a még nála is borzalmasabb, sárga színû Utas üdítõ viszont meleg volt, majdhogynem ihatatlan.
Viszont az üvegbõl kinyomott, eredeti szódavíz, amit a legtöbbször ittunk, a mai napig kenterbe verné bármelyik "szénsavval dúsított", márkás ásványvizet. Az az íz, és azoknak a buborékoknak az ereje semmi máshoz nem hasonlítható.

És minden olcsó volt.
A kisebb játékokra 1, - azaz egy! - forintért lehetett felülni, a nagyobbakra, az óriáskerékre vagy a hullámvasútra 2 forintért, vagy 2.50-ért. Hihetetlen, ma már elképzelhetetlen árak. Persze az akkori fizetések is sokkal alacsonyabbak voltak, de ezek az árak még ahhoz képest is olcsók voltak.
Élmények, emlékek, bevillanó képek kavarognak bennem, ahogy a Vidám Parkra gondolok.

Nagyon érdekes volt az azóta leégett Elvarázsolt kastély, a torz tükrökkel, amelyekben iszonyatosan kövérnek, vagy hihetetlenül vékonynak és magasnak láttuk magunkat, ha eléjük álltunk, és megszakadtunk a nevetéstõl, aztán egy fiúgyereknek hatalmas élmény volt látni a nénik sûrített levegõvel váratlanul felfújt szoknyáját, ami akkor történt, amikor a magasban, egy ide-oda mozgó padlójú, hosszú hídon kellett átmenniük a kastély egyik tornyából a másikba, és két kézzel kellett kapaszkodniuk, nehogy elessenek, tehát a levegõ által felkapott szoknyájukat nem tudták lefogni, vagy lesimítani, és így, amíg sikoltozva átbotorkáltak ezen a szakaszon, addig a lent ácsorgó, összeverõdött tömeg kigúvadt szemû férfinézõi megcsodálhatták a hölgyek akkoriban divatos fehérnemûit. A bugyikat, a harisnyákat, az izgalmas harisnyatartókat, a formás combokat és a kerek popsikat, és minden új látványt, mint a stadionban a gólt, olyan elismerõ ováció fogadott odalentrõl.
Több évtizede történt, és máig nem felejtettem el. Azt hiszem, a nõies formák iránti vonzalmam akkor, gyerekfejjel kezdõdött, és tart a mai napig töretlenül.
Én még átéltem azt az élményt, ami a Sikló nevû játékhoz kapcsolódott, - azt hiszem, így hívták, - amikor egy hatalmas, talán tíz személyes csónakot felhúztak csörlõvel nagyon magasra, majd egy meredek csúszdán elengedve, szabadeséssel lerobogott, és amikor leért, orrával kétoldalt hatalmas hullámot túrt a vízbe, amelybõl jócskán jutott a csónak belsejébe is. Vizesek lettünk, de bosszankodás helyett nevettünk ezen is. (Ez a játék már régen megszûnt.)
Láttam azt a félig fekvõ helyzetben lévõ, hatalmas óriást is, amely hangosan fújtatva, úgy lélegzett, hogy az irdatlan méretû hasa megnõtt, lelappadt, megnõtt, lelappadt. (Ez is régen eltûnt már.)
Aztán ott volt a körhinta, ahol különbözõ színû repülõkbe lehetett ülni, meg a többi forgó, pörgõ, fel-le robogó, ide-oda rángató, kilendülõ, az emberbõl még a szuszt is kirázó játék, amelyekre felülve annyit nevettünk, hogy szabályosan megfájdult az oldalunk, amikor meg leszálltunk róluk, percekig csak szédelegtünk, és alig tudtunk járni.

Több-kevesebb rendszerességgel, volt úgy, hogy évek teltek el közben, de mindig visszajártam a Vidám Parkba.
Már jóval idõsebben, kamaszfejjel, az Amerikából csomagban kapott, és féltett, drága baseballsapkámat kapta le úgy a fejemrõl a szél a hullámvasúton, hogy pörögve, ide-oda csapódva tûnt el a mélységben, és persze soha nem lett meg, pedig amikor végre leszálltunk a barátaimmal, nagyon sokáig vagy öten kerestük odalent a bokrok, meg a hullámvasút faoszlopai között, teljesen feleslegesen.
Arra is emlékszem, hogy az óriáskeréken mindig féltem.
Ahelyett, hogy az irdatlan magasságban Budapestnek az elém táruló csodálatos panorámájában gyönyörködtem volna, mindig szakadt a víz a hátamon, és alig vártam, hogy leérjünk, és vége legyen ennek a lidércnyomásnak.
A Barlangvasút sötétségébõl elõugró rémalakok, kaszát lengetõ csontvázak, ördögpofák félelem helyett mindig megnevettettek, bár a teljes sötétségben a fel-feltámadó, és az arcunkat végigsimító hûvös szélfuvallat elég hátborzongató volt.
A dodzsem, a céllövölde, a hatalmas hajóhinta, - amirõl egyszer leszállva, szégyen ide, szégyen oda, percekig hánytam, - vagy az egyik új játék, a hullámvasúthoz hasonló Ciklon, - amit azóta lebontottak, és aminek az volt a szenzációja, hogy függõlegesen átfordult, leérkezéskor meg is rándult tõle a nyakam rendesen, soha többé nem ültem fel rá még egyszer, - és számtalan azóta tönkrement, lebontott, megszûnt játék, mind-mind emlékek, élmények, nagy röhögések, a barátnõkkel való, a játék izgalmában történõ összeölelkezések színtere volt, egy állandó, megbízható része az életünknek, ahová idõrõl-idõre ki lehetett látogatni, el lehetett felejteni a napi gondokat, felhõtlenül lehetett szórakozni egy kicsit ebben a rohanó világban.

És most úgy néz ki, hogy bezárják ezt a hatalmas parkot, amely Budapest elhagyhatatlan része volt, játékfilmekben szerepelt a két háború között és a második világháború után, slágerek születtek róla, könyvekben, novellákban, tv filmekben választották a cselekmény színhelyéül.
Az is igaz, hogy az utóbbi években egyre látványosabban elindult az enyészet útján, én néhány évvel ezelõtt még egyszer kilátogattam ide, iszonyatos árak voltak, bezárt, elhagyott, régóta nem mûködõ játékokat láttam mindenhol, embert alig, néhányan lézengtek csak itt-ott, jó darabig el is ment a kedvem az egésztõl.
Nem tudom, kinek a felelõssége, hogy ennyire hagyták lepusztulni és veszteségessé válni ezt a komplexumot, de sokkal hamarabb kellett volna megpróbálni megmenteni.
Ha valahol Csepel környékén, - ahogy hallottam, - megpróbálják újból felépíteni, az már nem ugyanaz lesz.
Más lesz az egésznek a hangulata, lehet, hogy modern, látványos, korszerû új játékok lesznek benne, - gondolom, horribilis összegû belépti díjakért, - és még az is lehet, hogy egy darabig az újdonság miatt nagyon sokan meg akarják majd nézni, és nagy lesz az érdeklõdés, csak a réginek a hangulata, az emlékek és az élmények vesznek el immár végérvényesen, és visszahozhatatlanul.

És vele együtt a fiatalságunknak egy apró, jelentéktelennek tûnõ, számunkra mégis nagyon fontos darabja...

Soha ne törõdjél azzal, ha moderálnak, mert az csak azt jelenti, tudják, Neked van igazad.

Jó lapozzunk, én kiszàltam,ert nem szeretnék, ha bezárwnák a totyikot. :)
Beszélgessünk inkább jó hírekrõl!
Mit szólsz milyen szép idõ van így november végén?

Nos joccakát!

Te honnan gyötté? Ill. honnan szalajtottak?Csak azé, hogy hova kéne visszahúznod:)

Nagyon komolyan nyomod, jobb vagy mint a Szomszéd néni Produkciós Iroda :))))))))

annyira figyelek..a zárkattanás hangjára..

Nem aranyoskám az húzzon el ,aki a jogot képzeli magának hogy megmondja hogy ki a magyar ,és eközben szítja gyûlöletet,zsidózik és cigányozik.Nem az értelmes embereknek kell innen elhúzni, hanem a selejtnek.

Hát nem a személyeskedés itt a fõ probléma ,hanem az hogy nemigen van retorziója az antiszemita, rasszista és náci szövegeknek ,sõt idõnként még a holokauszttagadásról és hosszas viták szoktak menni.Mert ha lenne ,akkor nem nekem kéne kikelni ezek ellen pl.Viszont az kétségtelen hogy felettébb furcsa,hogy még engem moderálgatnak,bannolgatnak,ahelyett hogy méltányolnák azt hogy, helyettük rendre utasítom ezeket az ordas eszméket hirdetõ észkombájnokat,ráadásul sokkal finomabban mintahogy megérdemelnék. Namármost talán ez is mutatja kicsiben hogy hogyan juthatott el az ország odáig hogy immár mindenre immunis ,és a parlamentben senkiháziak szónokolhatnak Szálasi módjára.

Aki nem tarja magyarnak magát húzzon vissza oda ahonnan jött. Ennyi.

A kettõ egyszerre igaz,a származása ÉS a vallása miatt is lehet valaki zsidó,méghozzá magyar zsidó ,ugyanúgy ahogy sváb magyar,vagy tót magyar.Petõfi pl szerb magyar volt.Nagyon hülye az ,aki kirekeszt másokat.magyar az az, aki annak vallja magát,csakhogy az ilyen kirekesztések miatt és a megaláztatások miatt nagyon is természetes hogy sokan már nem is hangsúlyozzák magyar voltukat.És ez nemcsak a zsidókra igaz ,hanem azokra is ,akik szégyenlik hogy ilyen parlamentje van az országuknak ,és ilyen kormánya pl.Mert sajnos ez már hót ciki,irány a Kelet, Európa helyett ahogy a kedves vezetõtök szokta mondani.

Húú de nagyon hiányzik a magyaroknak ez a Kertész, majdnem annyira mint a Kertész Ákos :)))

figyelem kulcsot a kézbe..
jön a személyeskedés miatti topik lezárás
..kár fiúk..nagyon kár
..már károgni is megtanultam.....

Ragozd csak a hülyeségedet,egyre jobban égsz!Nem véletlen hogy immár Kertész Imre sem nagyon akar magyar lenni,biztos Angyal Istvánt is azért akasztották fel ,mert nem volt magyar hanem zsidó.Félelmetesen sötét vagy.Ilyeneknek kéne elhúzni de gyorsan!

Még danton is járt ott, na persze ott tilos a politika :))

Jól látod adolgokat ,dehát azt hiszem az eleve elfogult embereket kivéve ez a dolog védhetetlen.Ezek pedig mosogatják kenegetik azt ami miatt az egész világ egyre furcsábban tekint országunkra.Viszont egy a lényeg "hogy nem leszünk gyarmat " Csupán egy elmaradott, egy valódi haladás helyett nacionalista maszlagon éldegélõ, pangó gazdaságú a történelemben száz évet visszalépõ,István helyett Koppányt példaképnek állító,zsebüket tömködõ politikusok által manipulált ország.

Ha bármit is félreértenék majd kedves danton helyrerak :))

Nem kár a topikért :))

mindig is imádtam a szövegedet..(félre ne értsd) xD